Vilmos, riedkircheni lovag, osztrák tábornok szül. Nemoschitzban (Csehország) 1815., megh. Karlsbadban 1876 jul. 1. Hadnagy korában törzstiszti szolgálatokat teljesített s 1849. Haynau táborkarában mint alezredes az olasz és a magyar hadjáratban részt vett. Der Felzug in Ungarn und Siebenbürgen in Januar 1849 (Pest 1850) c. műve közérdekeltséget keltett. Ezután éveken át több hadtestnél törzskari főnöki tisztet viselt; 1857. a III. hadtestnél dandárparancsnoki állást kapott, melynek élén 1859. részt vett a szerencsétlen magentai csatában. Majd tábornoki rangban Hess táborkari főnökhöz került. Még a háboru folyamában adta ki Beitrag zur Schlacht bei Solferino c. röpiratát (mint kéziratot) Zürichben. A villafrancai békekötés után altábornagyi rangban megbizták a fő hadiszállás belső ügyeinek vezetésével. 1866. a porosz háboru küszöbén a VI. hadtest parancsnoka lett és ebben az állásban jun. 27. Nachod mellett a porosz trónörököstől visszaveretett, Skalitz és Königgrätz mellett pedig a hátvédet vezényelte. Ezentúl táborszernagyi rangban s mint az urak házának életfogytiglan kinevezett tagja Bécsben lakott.
l. Tribus.
Endre (ramocsházi), szül. 1641., megh. 1746 jul. 9. 1686. nagy része volt Budavár visszavívásában. Szept. 2. mint alhadnagy a fehérvári kapu ellen intézett rohamot. Fel is jutott a vár falára és kitűzte a magyar zászlót, sőt a Szt.-György-térig nyomult, de itt övéitől elvágatott és a törökök kezébe esett, akik a közelben levő szederfára felakasztották. A fának ága azonban a test súlya alatt meghajlott, ugy hogy R. lábai a földet érinték. Midőn övéi újból előnyomultak, R.-t lemetszették és életét megmentették. I. Lipóttól kapitányi rangot nyert és midőn nyugalomba lépett, Budán a várgrófi tisztet kapta. Gondosan őrizte azt a fát, melyre a törökök akasztották és annak árnyékában végezte naponkint hálaimáját. Midőn 105 éves korában elhalt, katonai pompával kisérték nyugalomra. A budai főtemplom északi részén volt temetőben takaríttatott el. V. ö. Némethy Lajos, Buda ostromának hősei (Egyetértés 1886 jan.) és Kik voltak az elsők Budavárban? (Századok, 1886. 581. old.).
(Rammerschoffer) Valerián, benedekrendi szerzetes, tanár és iró, szül. Kőszegen 1807 ápr. 26., megh. 1864. A bencésrenbe lépve s tanulmányait ennek nevelő-intézeteiben végezve, teljesen magyarrá lett. 1829 óta a pozsonyi főgimnáziumban, majd Pápán s Győrött tanárkodott. 1850. pedig a németté változott pozsonyi királyi akadémiához mint a bölcsészet rendes és a magyar irodalom rendkivüli tanára tétetett át. Egy ideig s statisztikát s bányajogot is tanította, s e tárgyu előadásait Álladalomtan címen (Pozsony 1847, 3. füz.) ki is adta. Több közhasznu munkát irt, u. m. Magyarország s az ausztriai birodalom s német szövetségi államok rövid földleirása (Pozsony); Nemzeti iskolai szótár (u. o. 1838, 2 kötetben); Magyar-német s német-magyar nemzeti nyelvtudomány (kérdések s feleletekben, magyar és német nyelven); Ttheoretisch-praktische Sprachlehre der ungarischen Sparche für Deutsche (u. o. 1847); legkitünőbb műve azonban a Kisfaludy-társaság által 1838. koszoruzott Szavalástudománya, mely a társaság Évlapjaiban jelent meg.
Mária Leticia, I. Napoleon anyja, l. Bonaparte (III. köt. 447. old.).
Larra (l. o.) spanyol költő irói neve.
Rich. (növ.), a gesneraceák szép virága Európa D-i havasain 3 fajjal, mint nevezetes növénygeográfiai ritkaság. A R. Pyrenaica Rich. törpe száru, többnyáréltü növény, a Pireneus mohás nedves sziklarepedésében nő, levele rózsásan helyezkedik el, virága ernyős, szép lila-piros. Üvegházban, virágcserépben is tartják, de meglehetősen kényes. A szerbiai fajt R. Nataliae-nak (Panc. et Petr.) nevezik.
(lat.) a. m. ágas, lombos.
palesztinai város, l. Mizpa és Rama.
igy nevezik az alföld némely vidékén az erjedésben levő mustot és a még ki nem erjedt és meg nem tisztult újbort.