sziget, l. Kacs.
Jakab, politikus, szül. Nagyszebenben 1823., megh. 1875 nov. 8.-án. 1848., mikor Erdélynek Magyarországgal egyesítése napirenden volt, R. vezette az ellenzéki pártot, mely 1848 máj. 4. kimondotta, hogy Erdélynek Magyarországgal egyesítéséről nem akar tudni semmit. 1850. a bécsi vallás- és oktatásügyi minisztériumba lépett, 1858. a helytartóság titkára volt Nagyszebenben, 1863. kormányszéki tanácsossá lett. Ezen értelemben tevékeny részt vett a nagyszebeni országgyülésen (1863-64.) A kolozsvári országgyülésen 1865. a szászok vezetője volt. De midőn Erdélyt a pesti országgyülésre hivták, Nagyszeben őt választotta képviselőjévé; Eötvös báró osztálytanácsosnak hivta a vallás- és oktatásügyi minisztériumba. A szász helyhatósági kérdés következtében közötte és a választói között véleménykülönbség támadt (1873). Fő munkája: Handbuch des evangeleschen Kirchenrechtes (1859).
János, egyházi iró, veszprémi püspök, szül. Pécsett 1806 máj. 16., megh. Veszprémben 1875 szept. 13. Középiskoláit Pécsett, a bölcsészetet és a teologiát, mint pécsegyházmegyei növendék, a pesti egyetemen végezte. Pappá szentelték 1829 máj. 17. Azután a bécsi Augustineumba küldték, hol 1831. teologiai doktor lett. 1831-1841. a pécsi püspöki liceumban a keleti nyelvek tanára, egyúttal alkönyvtárnok és szentszéki ülnök. Később a pesti egyetemnél hitszónok és hittanár s a görög nyelv helyettes tanára. 1845. pécsi kanonok, papnevelő intézeti kormányzó és zsinati vizsgáló. 1849. címzetes apát és ugyanaz évben veszprémi püspök, 1854. valóságos belső titkos tanácsos, röviddel utána a királytól a de litteris et artibus nagy érmet kapta. R. 1854. Pécsett meghonosította az irgalmas nővérek társulatát az ottani kórházban a betegek ápolására s az intézetnek 12 000 forintot adományozott. 1857. maga és utódai nevében a király és a pápa helybenhagyásával lemondott a püspökséget illető úrbéri kárpótlásról (739 793 forint) s ennek jövedelmét 36 989 forintot különböző jótékony célokra fordította. Veszprémben leánynevelő intézetet alapított, 1863. ugyanott az irgalmas nővéreket 20 000 forinttal segélyezte. Ő alapította 50 000 forintnyi tőkével a budapesti R.-intézetet (IX., Gyep-utca) is az irgalmas nővérek vezetése alatt, mely azonban csak halála után nyilt meg s azóta közkedveltségénél fogva a székes főváros és mások bőkezüségéből jelentékenyen megbővült, ugy hogy jelenleg nemcsak elemi, hanem polgári iskolája és tanítóképezdéje is van. Irodalmi működése: Szentirás magyarra fordításában és számos utazásáról jelti vázlatok c. alatt számolt be a Religio és Nevelésben (1843-44). Önálló művei: Hermeneuticae Bibliae generalis (1838); Sacri sermones academici (1848); Elisabeth (Gisella),, erstte Königin von Ungarn (a király házasságának ünnepélyére, 1854. sok ezer példányban); A katolikus anyaszentegyház szertartásai (1854); A hitoktatás gyakorlati kézikönyve (Gruber A. jeles művének fordítása, 1854) stb. Bőkezüségének köszönhetik megjelenésüket: Ausztriai birodalom földrajza és története (Szombathy Ignáctól, 1853) és a Szt.-Katalin-legenda (Pest 1854).
(ejtsd: -ke-) vagy bogáncs-indusok, az araukánokhoz közel álló törzs, mely az Andesektől K-re, a Leubuco lagunái melletti pampaszokon, a Rio Salado partján tanyázik s csak akkor vándorolt oda, mikor a spanyolok az ország Ny-i részét már elfoglalták; számuk azelőtt körülbelül 10 000-re ugrott, de 1870 óta az argentinaiak erősen megtizedelték. V. ö. Mansilla, Una escursion a los Indios R.-s (2 köt., Lipcse 1877).
(Ransano) Péter, XV. sz.-beli pap és történetiró, szül. Palermóban 1420 körül, meghalt 1492. A dominikánus-rendbe lépett és I. Ferdinánd nápolyi király fiának nevelője volt. IV. Sixtus pápa 1478. a lucerai püspökséget adományozta neki. 1488. királya mint követet Magyarországba küldte Mátyás királyhoz, hogy a Korvin János herceg és a Sforza-családból való Blanka Mária hercegnő között leendő házasság megkötésénél közbenjárjon. Munkái: Vita Sancti regis Stephani et Beatae Margaritae, mely utóbbit a bollandisták (l. o.) adtak ki; Vita Snacti Vincerntii Ferreii (1455); De urbis Panormi (Palermo) antiquitate; De aludibus Lucerinae civitatis; fő műve: Annales omnium temporum, melynek 61-ik könyvét a 37 indexre osztott Epitome Rerum Hungaricarum teszi. Ezt Zyámboki János még 3 indexszel megtoldva 1558. kiadta Bécsben. Újabban Mátyás Flórián adta ki a Rerum Hungarium fontes Domestici IV. kötetében 1885.
(ejttsd: rańszar), község Hainaut belga tartományban, vasút mellett, (1890) 6748 lakossal, szénbányákkal és üveghutákkal.
(ejtsd: renszam), county É.-Dacota észak-amerikai államban, 2246 km2 ter., 4500 lak., Lisbon székhellyel.
báróné, Nemes Eliza grófné, lásd Nemes.
l. Busi.
a főzelékek és mártások sűrítésére való kötőszer, mely forró zsírban pirult lisztből áll s vizzel feleresztve öntik a már megfőtt főzelékbe.