l. Guardaifui-fok.
(orosz, a. m. szakadárság), Oroszországban a görög ortodox egyházból kivált szakadárság közös neve, innen a raszkolnik a. m. szakadár. A R. az orosz nép azon vallásos érzületének eredménye, melynél fogva a szentirást a legkisebb kunyhókban is állandó magyarázgatás tárgyává teszik. Az első szakadást az ortodox egyházban a Nikon moszkvai pátriárka, bibliafordítása idézte elő s attól az időtől kezdve, minthogy a bibliához most már a nép is hozzáférhet, csaknem minden évben támadnak újabb meg újabb hitfelekezetek s a R. egyre nagyobb. A már említett első szakadás 1666. történt meg, mely évben az ó-hitüek (sztarovjercy) különváltak az uralkodó egyháztól, mert a Nagy Péter uralkodása és kezdeményezése folytán lábra kapott reformokban a régi orosz erkölcsök és szokások, a patriarkális viszonyok veszedelmét látták s magát Nagy Pétert antikrisztusnak tartották. Ez első szakadást aztán gyorsan követték a többiek, ugy hogy ma már az oroszok maguk sem tudják pontosan, hány ilyen szekta van náluk. A nevezetesebbek: az 1800 táján keletkezett moreljcsiki (az önkínzók szektája), melyből viszont a szamoszozsigatelji (önmagukat megégetők), azután a szojedinajuscsijeszja szo Krisztom (a Krisztussal egyesülők, vagyis az öngyilkosok) szakadtak ki; ilyenek a sztranniki (zarándoklók), akik minden társadalmi, politikai és egyházi szervezetet és rendet hiábavalóságnak tartanak, a szkopcy, akik a férfiak kiherélését vallásos szertartásnak tekintik; a hlisztovscsny (az önmagukat korbácsolók), akik isteni tiszteleteik alkalmával egymást a végkimerülésig korbácsolják; a sztarobratcy, akik a görög egyháztól felszentelt papokat nem ismerik el; a jedinovjercy (egyhitűek), akik csak külső ceremóniában térnek el az anyaegyháztól, másképen vetik magukra a keresztet, a dohányzást, kávé- és teaivást kerülik; a duhoborcy (l. o.), a molokane (tejevők), akik nem ismerik el a szentségeket, a papokat, vagyonközösségben élnek; a sztundisták, akik az általános emberi testvéresülés hivei és igen józan, takarékos, munkás életet élnek; ilyenek még kisebb-nagyobb számban a bezpopovscsinához (papkat nem ismerőkhöz) tartozó következő szekták: maszlovszkíje, vikulincy, pomorcy, pavlovcy, artamonovcy, danilovscsina, vjuginovscsina, koylincy, kiszlovcy, babuskino, szoglaszíje, arisztovscsina, avvakumovscsina, kondratjevcy, ignatovscsina, aniszimovscsina és még számtalan ilyen. Nagyon el vannak terjedve a feodoszijevcy, akiknek fő fészke a moszkvai preobrazsenszkoje temető, s akiknek az is hitágazatuk közé tartozik, hogy az uralkodóért való imádkozás rossz és elvetendő. A bjegunok (menekülők) szektája azt hirdeti, hogy pénzt kell gyüjteni s azzal meg kell váltani magukat az antikrisztus szolgáitól (t. i. a hivatalnokoktól); a napoleanovscsina hivei Napoleont tisztelik s összejöveteleiket Napoleon mellszobra előtt áhítatosan hajtják meg magukat. Hogy mennyi lehet a száma az orosz szektánsoknak, azt megállapítani csaknem lehetetlen. Hivatalosan körülbelül egy millióra teszik, de tényleg 25 milliónál is többen vannak, még pedig mindannyian józan életű, bár rajongó, legnagyobbrészt irni és olvasni tudó emberek. A kormány több ízben, az anyaegyház papsága pedig folytonosan üldözi a raszkolnikokat, de ezek száma nem hogy apadna, hanem - mint a legújabb időben a tolsztojistákkal - egyre szaporodik. A R.-nak nemcsak vallási, hanem politikai jelentősége is nagy, egyrészt azért, mert a legtöbb szekta elveti, sőt gyűlöli a papságot, a hatóságokat, minden néven nevezendő felsőbbségeket, uralkodókat, tehát határozottan republikánus, szocialista irányzatu, másrészt pedig azért, mert mihelyt Oroszországnak baja támadna bármely szomszédjával, e szekták nagy befolyással birhatnak ugy titkos összeköttetéseiknél, mint nagy gazdagságuknál fogva az országra, megjegyzendő lévén, hogy a R.-nak nemcsak a föld népe közt vannak hivei, hanem a legmagasabb társadalmi rétegekben is. Belátta ezt már az orosz kormány is s a régebbeni üldözés helyett 1874. az édesgetéshez fordult, elismervén a szekták legnagyobb részének polgári jogait s biztosítván ezek házasságkötésének a törvényességét, ha a hatóságnál azt bejelentik.
l. Raszkol.
a.m. hipokondria (l. o.).
l. Rosztopcsin.
Mátyás, győri evangelikus lelkész, lapszerkesztő és nyelvészeti iró, szül. Győrött 1749 ápr. 13., megh. 1810 szept. 16. Tanulmányait Győrött, Modorban, Pozsonyban és Sopronban végezte, Magyarországot s Erdélyt beutazta, a göttingai egyetemet is fölkereste s miután Németországon néhány évet töltött, Pozsonyban telepedett le, s engedélyt nyert egy magyar hirlap kiadására, melyet 1780, Magyar Hirmondó címen meg is indított. Ez volt az első magyarul szerkesztett újság, melyben a tudós szerkesztő a napi eseményeken kivül mindennemü tudományos, különösen statisztikai és gazdasági tárgyakra is kiterjesztett s a hasznos ismeretek terjesztésében kiváló érdemeket szerzett. 1783. a győri újonnan felállított prédikátori állást fogadta el. 1786. a szuperintendensi állásra is jelölték, de mivel a választásnál megbukott, győri lelkészi hivatalát is elhagyta s irói munkássága után akart megélni. Szándéka volt egy teljes deák-magyar-német szótárt kiadni, s ki is bocsátotta erre vonatkozó három nyelvü hirdetését; minthogy azonban ez alkalommal a dunántúli evang. papság ellen is hevesen kikelt, hideg részvétlenséggel és ellenséges érzülettel találkozott. E szándéka tehát hajótörést szenvedvén, 1789. az általa elhagyott győri evang. egyház lelkészi hivatalában volt utódjának halála s 35 éves megszakítás után lépéseket tett annak újbóli elnyerésére. Ebben célt érve, csakhamar ismét változékony és izgatott természetét követte s több ízben le akart mondani és csak barátai kérésének engedve tartotta meg e szerény állását, mellyel megelégedve sohasem volt. A Hirmondón kivül nyomtatásban csak a nők számára készített Imakönyve (Győr 1788), az Isteni tisztelet rendje (u. o. 1783) s egy-két búcsuztató beszéde s verse jelent meg. V. ö. Hazai és Külf. Tudós., 1810, II. 27-28. sz. Az első magyar hirlapszerkesztő életrajza, Sikos Istvántól.
l. Pro rata és Fizetés.
neve az oly nagy cukortartalmu liköröknek, melyeket legtöbbnyire gyümölcsök nedveiből, a szükséges anyagok hozzáadásával égetnek. A friss gyümölcsöket kisajtolják, nedvüket megfőzik és borszesz hozzákeverésével tisztítják és szűrik; az igy nyert R. sűrüen folyós és megvan benne a sajtolt gyümölcs eredeti zamatja. L. még Kajszibarackfa.
l. Marshall-szigetek.
(növ.), l. Krameria.