(Ratkau), falu 8 km.-nyire Lübekctől, (1890) 3680 lak. Ismeretes azon kapitulációról, amelyet 1806 nov. 7. Blücher kötött s amely szerint csapatai (mintegy 8000 ember) francia hadi fogságba jutottak.
súly, l. Artal.
1. György, a főrendiház kinevezett tagja, szül. Pesten 1828-ban. Jogi pályára lépett és fogalmazó lett az udvari kancelláriánál. Majd bírói pályára ment át és a pesti királyi itélőtáblához, onnét a semmitőszékhez, majd a budapesti királyi itélőtáblához tanácselnökké nevezték ki, ahol a telekkönyvi tanácsot vezette s a telekkönyvi ismeretek terjesztése körül érdemeket szerzett. 1890. a Szt.-István-rend kiskeresztjét nyerte, nyolc évvel azelőtt a Lipót-rend lovagkeresztjét 1896. nyugdíjba lépett és a főrendiház életfogytiglani tagjává nevezték ki. Az iparmuzeumnak elnöke az országos képzőművészeti tanács alelnöke. Nagy becsü műgyűjteményekből, régi hungárikákból álló könyvtárát 1895. dec. 16. halála esetére a magyar tud. akadémáinak ajándékozta.
2. R. Károly, a főrendiház kinevezett tagja, a székes főváros főpolgármestere, szül. Budán 1821 febr. 20-án régi polgári családból. Jogot végzett Pesten és Székesfehérváron joggyakornok lett, 1841-ben kir. táblai jegyző, 1848. váltótörvényszéki jegyző lett. 1848. szervezte a pesti huszárőrséget és az újoncbizottság elnöke volt. A szabadságharc után mint ügyvéd működött. 1860. tagja volt az országbirói értekezletnek, 1861.. a fővárosi központi választmány elnöke lett. 1867. a Józsefvárosban képviselőnek választották és azután koronaügyésszé nevezték ki; 1869. a legfőbb itélőszék tagja, 1871. a kir. tábla alelnöke lett, 1873. főpolgármesterré választották meg. 1871. a Ferenc-József-rend középkeresztjét nyerte. A főrendiház újjá szervezése alkalmából ennek tagjává neveztetett ki. Az ezredévi ünnepek idején királyi elismerésben részesült.
3. R. Károly, történetbuvár, szül. Győrben 1829 febr. 28., megh. u. o. 1868 ápr. 12. Tanulmányait Győrben és Pozsonyban végezte. Tanulmányai közben tört ki a szabadságharc, ekkor a szülővárosában alakult 23. zászlóaljba lépett, részt vett a schwechati, moóri, branyiszkói s kápolnai ütközetekben. A hadjárat vége felé betegen a péterváradi kórházba került s ott az osztrákok foglya lett. A szabadságharc lezajlása után ismét hozzá fogott történelmi tanulmányaihoz, igy jött létre A magyar királyok hadjáratai, utazásai s tartózkodási helyei (Pest 1861) c. műve. Másik nagyobb műve II. Rákóczi Ferenc emlékirata a magyarországi hadjáratról 1703-1711. (Thaly Kálmánnal, Pest 1861, 1866, 1868, 1872). Tevékeny részt vesz a magyar történelmi társulat megalapításán s a társulat lapjában a Magyar Történelmi Tárban sok apróbb dolgozatát tette közzé. 1861. Győr vármegye levéltárosává választották, azonban ezen állásáról néhány hónap mulva lemondott; 1867. azonban újra megválasztották s ott működött haláláig. 1858. az akadémia levelező tagjává választotta. V. ö. Rómer Fl., Ráth Károly emlékezete (Akad. ért. 1869, I. köt.).
4. R. Károly, a magyar kereskedelmi muzeum igazgatója és a budapesti kereskedelmi és iparkamara alelnöke, szül. Szegeden 1838 jul. 6. Középiskolai tanulmányainak bevégzése után további kiképzését az akkor hires Salzmann-féle intézetben Schnepfenthalban (Türingia), nyerte; a hatvanas években szalmakalap-gyárat alapított Pesten, melynek éveken át főnöke volt; az időtől kezdve igen tevékeny részt vett az iparos mozgalmakban, melyeknek egyik vezére lett; 1872. országos iparosszövetséget alakított, melynek elnökévé választották; 1875-81. Pápa város országgyűlési képviselője; 1876. óta megszakítás nélkül a budapesti kereskedelmi és iparkamara alelnöke; nagy érdeme van a budapesti technologiai iparmuzeum létesítésében; szervezte az ipartestületi országos gyüléseket, melyeknek az utóbbi időig mindig elnöke is volt; 1839 óta a kereskedelmi muzeum igazgatója, mely minőségében szervezte a háziipari bazárt; a kormány megbizásából tanulmányozta a kontinens összes kiállításait; 1896. az iparügyek terén szerzett érdemei elismeréséül a királyi tanácsosi címmel tüntették ki. 1896 aug. 20. megkapta a török III. osztályu medsidje-rendet.
5. R. Mór, R. György öccse, könyvkereskedő és kiadó, szül. Szegeden 1829., hol a Csanád vármegyében gazdálkodó atyja lakott. A gimnázium bevégzése után a bécsi politechnikum kereskedelmi osztályába ment, hogy ott a könyvkereskedelmi pályához szükséges előképzettséget megszerezze. 1846. kezdte meg pályáját Geibelnél, s folytatta 1848-ig. Ezen év dec. 31.-één Windischgrätz elől menekülve, Görgey seregéhez jutott, melyet Világosig kisért, honnan sikerült a közeli atyai pusztára szöknie. A forradalom lezajlása után kikerülhetvén az osztrák hadseregbe való besorozást, pályáját Geibelnél folytathatta. Többé-kevésbé sikerült irodalmi kisérletei szorosabb viszonyba hozták őt az akkor már Pesten gyülekező irodalmi körökkel. Több évet a legelőkelőbb külföldi könyvkereskedésekben töltött. 1855. ismét haza kerülvén, könyvkereskedést akart nyitni, azonban a helytartó-tanács a könyvárusi koncessziót tőle majdnem három éven át megtagadta. De végre mégis sikerült neki az engedélyt megnyerni, és igy 1857. a «Vastuskóhoz» címzett épületben üzletét megnyithatta. A magyar szellemi arisztokrácia, az 1848 előtti nagy politikai tekintélyek, Deák Ferenc, Eötvös báró stb., az emigráció hazatért tagjai a R. könyvkereskedésében adtak egymásnak találkát, itt érlelődött meg az akkori politikai törekvések irodalmi része. R. kiadói tevékenysége éveken át páratlan volt, kiadványainak mind száma, mind értéke túlhaladta a legtöbb más magyar könyvkiadóét, s különösen a magyar klasszikus irók kiadásával elévülhetetlen érdemeket szerzett magának a magyar irodalom körül. Az irói tiszteletdíjat oly fokra emelte, hogy egy magyar kiadó sem volt képes vele versenyezni; kiadványainak külkiállítására is a legnagyobb gondot fordította. Több ezer kötetet meghaladó kiadványai élő tanui tevékenységének. Az 1873-iki bécsi világkiállításon az ő áldozatkészsége révén volt a magyar irodalom oly fényesen képviselve, mely alkalommal kiadványait a legfelsőbb elismeréssel tüntették ki. Az 1885-iki országos kiállításon szinte a legnagyobb kitüntetést nyerte el, a milleniumi kiállítás alkalmával pedig a jury-tanács legnagyobb díját, a milleniumi nagy érmet kapta. Áldozatkészségéről tanuskodik az, hogy 1872. Toldy Ferenc irói pályájának 50 éves jubileuma alkalmával 5000 frt áru kitünő munkát osztatott ki a középtanodák legjobb tanulói közt, pár évvel később Eötvös emlékére 2500 forint áru művet adott ismét 50 érdemes tanulónak; honvéd altisztek számára szintén 1500 forint értékü katonai kiadványokat ajándékozott; közművelődési célokra felajánlott kiadásainak értéke a 100 000 forintot meghaladja, többek között a szegedi árviz alkalmával szülővárosának ajándékozta összes kiadásainak egy példányát. 1861. a Rottenbiller polgármestersége alatt szabadon választott, 100 tagból álló első városi képviselőtestület tagja lett. - Az alkotmány helyreállítása nagy feladatokat tűzött R. elébe; a konkurencia is azon időben csekély lévén, miniszterekké vált jó emberei reábizták a gyökeres politikai felforgatás követelte irodalmi szükségletek előteremtésének java részét. Az új népiskolai kiadások az ő tanácsának és közreműködésének igénybevételével jöttek létre és ő neveztetett ki az egész országra nézve azok főbizományosává. Az első jótékonysági 200 000 forintos állami sorsjáték népiskolai tanszerek beszerzésére lett fordítva, melyeket őnéki kellett előteremtenie és súlyos felelősség terhe alatt az új tanfelügyelőkhöz juttatni. A honvédség felállítása alkalmával egy magyar katonai reglement, tankönyv sem létezett; ilyenek több száz füzeteinek és köteteinek kiadása reá lett bizva. Waldstetten, Forinyák, Kránitz, Bulyovszky stb. nagy műveit ő adta sajtó alá. Az igazságügyminiszter reá bizta a törvények és rendeletek hivatalos kiadását az ország minden nyelvén, mely vállalat a nemzetiségek ellenszenves passzivitása folytán majdnem elviselhetetlen anyagi veszteséggel járt. R.-nak ezen alapon megindított és oly népszerűvé vált jogi kiadásai most már több száz füzetre és könyvre terjednek. Többi kiadásai közül megemlítjük: Arany János balladái, Zichy Mihály rajzaival, páratlan díszmű facsimile-kiadásban; u. a., összes munkái, hátrahagyott iratai és levelezése, fényes emlék-, díszkiadások és jutányos kiadásokban; u. a., Összes költeményei, album-kiadás Than és Lotz 8 fényképével; A Nibelung-ének, fordította Szász Károly, Schnorr Gyula világhirü rajzaival; Orczy Tekla bárónő imakönyve 100 szinnyomatu képpel, 450 aranyszegélyes lapon; Tóth Kálmán összes költeményei, első teljes díszkiadás; Teleki Sámuel gróf felfedező útja Kelet-Afrika egyenlítői vidékein 1887-88. (a Rudolf- és Stefánia-tavakhoz), jogosított magyar kiadásban, 179 eredeti felvételek után készült rajzzal s szinnyomatu térképpel; Eötvös József báró összes munkái, első teljes díszkiadás és számos fényes album- s olcsó kiadásban; u. a., Költeményei, album-kiadás, Keleti Gusztáv s Székely Bertalan rajzaival; Shakspere szinműveinek illusztrált nagy díszkiadása 6 kötetben, Csiky Gergely bevezetésével és jegyzeteivel, körülbelül 600 címképpel, a szövegbe nyomott és teljes lapokat elfoglaló illusztrációval és jutányosabb címképes kiadása; A Családi könyvtár nehány száz kötete, mely díszes egyforma alakban és igen jutányos áron csupán elévülhetetlen értékü, nemesítő, olvasmányt és a külföldi műveknek előkelő irók által készített jeles fordítását fogadja keretébe; Gyulai Pál költeményei és Vörösmarty életrajza; Tompa Mihály összegyűjtött költeményei, özvegyének javára kiadva; A Deák Ferenc által a költő árvái javára iniciált Vörösmarty minden munkái; u. a., Szép Ilonka, album-díszkiadás, Orlay Soma fényképezett rajzaival; Toldy Ferenc összegyűjtött munkái; a Csengery Antal által szerkesztett Budapesti Szemle és a Gyulai Pál által szerkesztett Budapesti Szemle első 6 évfolyama; Horváth Mihály, Huszonöt év Magyarország történelméből; u. a., Magyarország függetlenségi harcának története 1848-49. stb. Üzlete tekintélyének fenntartásában elismert érdemei vannak Gyula fiának is, ki egyúttal üzlettársa.
6. R. Zoltán, közgazdasági és statisztikai iró, szül. Győrött 1863. A középiskolát Győrött végezvén, látogatta a bécsi egyetemet mint bölcsészethallgató; a jogot a győri királyi jogakadémián s a budapesti egyetemen végezte. Megszerezte a jog- és államtudományokból a doktori s az ügyvédi oklevelet. A budapesti tudományos egyetemen 1888. a közgazdaságtan, 1892. a statisztika magántanárává képesíttetett és 1894. egyetemi nyilvános rendkivüli tanári címet kapott. Ugyanezen évben választotta meg a magyar tudományos akadémia a II. osztály levelező tagjává. Az 1888. évtől az országos magyar statisztikai hivatalnál volt alkalmazva. 1896. a kassai kir. jogakadémia nyilvános rendes tanárává, a nemzetgazdaságtan, pénzügytan és pénzügyi jog tanszékére neveztetett ki. Önállóan megjelent munkái: A földjáradék helye a nemzetgazdaságtan rendszerében (Budapest 1887); A tőke közgazdaságtani fogalmáról (u. o. 1890); A földbirtokos osztály hitelszükséglet s annak kielégítése (u. o. 1891); A közgazdaságtan újabb feladatairól (u. o. 1892); Népünk korviszonyai és halálozási statisztikánk (u. o. 1893); Közgazdaságtan és ethika (akadémiai székfoglaló értekezés, u. o. 1894). Legnagyobb munkája: Magyarország statisztikája a statisztika elméletével és nemzetközi összehasonlításokkal (u. o. 1896), melyet a kereskedelemügyi m. kir. miniszter s a magyar tudományos akadémia nemzetgazdasági bizottságának megbizásából irt. Az Ezredéves magyar állam és népe emlékműbe a Magyarország népessége címü fejezetet irta és e lexikonba közgazdasági és statisztikai tárgyu cikkeket ir.
Gerhard, német mineralogus és geologus, szül. Duisburgban 1830 aug. 20., megh. Komlenzben 19888 ápr. 23. Bonnban 1857. az ásványtan magán-, majd rendes tanára lett. Munkái a kristálytanra, földpátokra, eruptiv kőzetekre és vulkanikus földek geologiai viszonyára vonatkoznak. Ő fedezte fel a tridimitot, tonalitot és augitszienitet. Művei: Ein Ausflug nach Kalabrien (Bonn 1871); Über dem Granit (Berlin 1878); Über das Gold (u. o. 1879); Natirwissenschaftliche Studien (Bonn 1879); Durch Italien u. Griechenland nach dem heiligen Land (2. köt., Heidelberga 1882); Arizona (u. o. 1885); Pennsylvanien (u. o. 1888). V. ö. Laspeynes, G. vom Rath (Bonn 1888).
(Rathenau), Ny-i Havelland járás székhelye Potsdam porosz kerületben, a Havel és vasút mellett, (1890), 16 353 lak., optikai eszközök készítésével, amely 9 gyárat foglalkoztat, továbbá kályha-, gép-, hajó-, enyv-, tégla-, sör-gyártással, gőzmalommal, gőzfürésszel; a nagy választó-fejedelem emlékszobrával. A 30 éves háboruban 1626. a dánok szállották meg, de 1627. a császáriak visszafoglalták. 1631-41. felváltva a svédek és szászok foglalták el, de még ugyanazon évben a nagy választó őket elűzte. V. ö. Wagener, Denkwürdigkeiten der Stadt R. (Berlin 1803).
és Rathgar, Dublin elővárosai, (1891) 27 796 lak.
ind isten, l. Káma.
az ugyanily nevü járás székhelye Oppeln porosz kerületben, a hajózható Odera és vasút mellett, (1890) 20 737 lak., vasöntéssel és gépgyártással (a Ganz és társa cég fiókja), szivar-, csokoládé-, cukor-, szalmapapiros-, cipő-, mesterséges trágya-, enyv-, butor-, kocsi-, gyertya- s szappan-, sör-, szeszgyártással, fürészmalmokkal; fa-, bor-, gabonakereskedéssel. A mai R. járás körülbelül megfelel az egykori R. hercegségnek, amely 1288-1532. külön hercegek uralma alatt állott; ekkor a Habsburgoké lett, aki az erdélyi fejedelmekkel folytatott alkudozásaikban gyakran igérték oda azoknak. 1742. R. Poroszországhoz került.
1. Károly Viktor Móric, R. hercege, Korvei fejedelme, Hohenlohe-Waldenburg-Schillingsfürst hercege, szül. Rotenburgban 1818 febr. 10-én, megh. Rauden kastélyban 1893. jan. 30. Tanulmányait Göttinga, Bonn és Heidelberga egyetemein végezte. 1845 október 15. lemondott Schillingsfürst uradalmáról Klodvig öccse javára (l. Hohenlohe [8] és átvette az 1834. Hessen-Rheinfels-Rotenburg tartománygrófjától örökölt Ratibornak és Korveinek a kezelését, mely birtokok 1840. hercegségekké nyilváníttattak. 1847. a porosz országgyülés úri kuriájának, 1849. a második kamarának, 1850. pedig az erfurti parlamentnek tagja lett. Azután a porosz főrendi ház örökös tagjává tették, mely őt 1877. elnökévé választotta. 1867 óta az észak-német országgyülésnek tagja volt. Címe és uradalmai Viktor fiára szállottak, szül. 1847 szept. 6.
2. Miksa Károly, herceg, Hohenlohe-Waldburg-Schillingsfürst hercege, német diplomata, jelenleg német főkonzul Budapesten, szül. Berlinben 1856 febr. 9. Előbb a katonai pályán szolgált, majd a diplomáciai pályára lépett és követségi tanácsossá lett; 1895 jan. pedig főkonzulnak nevezték ki Budapestre. A főkonzul neje Grimaud d'Orsay Franciska grófnő, özv. Thurn-Taxis hercegnő (szül. 1857 márc. 4.), akitől négy leánya született. R. Miksa herceg a német császárné anyjának unokaöccse.
Wolfgang (Ratke), német pedagogus, szül. Wilsterben (Holstein) 1571., megh. Erfurtban 1635. A rostocki egyetemen tanulmányait végezvén, előbb Amsterdamba, majd Angliába ment, hogy a héber és arab nyelvben s a mennyiségtanban magát tökéletesítse. Sokoldalu tudományossága s a Bacon elveivel való megismerkedés azon gondolatot ébresztette benne, hogy a folytonosan sokasodó tanulni valókat a tanítási eljárás egyszerűsítése által könnyebben és gyorsabban sajátíttassa el. 1618. az anhaltkötheni herceghez egy emlékiratot nyujtott be, melyben rendszerének alapvonalait kifejtette. Lajos fejedelem erre Köthenbe hivta s minden szükséges anyagi és erkölcsi támogatásban részesítette. Könyvnyomdát állíttatott, ahol műveit kinyomassa. Több tanítót adott mellé, kiket módszerébe bevezessen stb. A nagy tudós nem birt intéző képességgel, kitartással, a mellett önhitt, civakodó természetü volt. Iskolája folytonosan hanyatlott s egy év mulva teljesen tönkre ment. 1619 okt. a fejedelem csatlakozása feletti bosszuságábn elfogatta s csak 1620 jun. bocsátotta szabadon. Több szerencsétlen kisérlet után Rudolstadtban Anna Zsófia grófnőnél talált menedéket. Életét s működését tárgyalja Vogt G., Das Leben und die paedagogischen Reformbestrebungen des W.R. (a casseli gimnázium 1876-1882. évi értesítőjében).