nagyközség Győr vármegye pusztai j.-ban, (1891) 1566 magyar lak. A közelében levő Packáló nevü völgyben 1896 nov. római épületek alapjait ásták ki.
(franc., ejtsd: ravlen), bástyás erősségnél fleche- (l. o.) alaku mű, melynek torokvonala a főárok contreescarpe-jával (l. o.) összeesik. Célja az elöl fekvő térszinnek pásztázása, a támadónak keresztűzbe vétele, a fő közlekedés és oldalazó művek födözése, továbbá a támadónak előhaladásában való föltartóztatása. A R.-t a bástya és sokszög -homlokzat előtt alkalmazzák. L. még Erődítési rendszerek.
1. tartomány Olaszországban Ferrara, az Adriai-tenger, Forli, Firenze és Bologna közt, 2134 km2 területtel, (1881) 218 359, az 1893-iki becslés szerint 223 943, 1 km2-re 121 lak. DNy-i részét a toscanai Apenninek takarják; többi része sík és jobbára termékeny; néhol mocsáros. A partok mentén, amelyek a Po iszapjának lerakodása következtében mindig jobban kinyúlnak a tengerbe, homokbuckákkal vannak takarva; ezeken volt egykoron Olaszország legnagyobb és legterjedelmesebb pinia-erdője (la Pineta), amely a rómaiaknak és velenceieknek a hajóépítésre szükséges anyagot szolgáltatta, de most legnagyobb részt ki van irtva. A fő folyók a Po di Primari vagyis Reno a Santeróval és Senióval, tovább D-re a Marzenóval bővült Lamone, a Montona, Ronco, mely két utóbbi Fiumi Uniti néven egyesül, végül a Savio. Csatornái a Naviglio Zanelli és a Canale Corsini. Az éghajlat a partokon sok helyen egészségtelen. Termékei: búza, kukorica, rizs, kender, szőllő, olajbogyó, gesztenye. Cervia mellett sok sót főznek. Az ipar, amelynek központja Faenza, papiros-, faience-, üvegkészítéssel, selyem-, vászon- és pamutszövéssel foglalkozik. Járásai: Faenza, Lugo és R. V. ö. Miserocchi, La preovincia di R. (Torino 1888).
2. R., az ugyanily nevü olasz tartomány fővárosa, érseki székhely, 10 km.-nyire az Adriai-tengertől, amellyel csatorna köti össze, vasút mellett, (1881) 60 573, az 1893-iki becslés szerint 66 239 lak., selyemfonással és szövéssel, hangszer--, üveg-, szappan-, és keményítőkészítéssel; évenkint egyszer, májusban tartott nagy vásárokkal; szépművészeti akadémiával, régiségtárral és nyilvános könyvtárral (70 000 kötet, 700 kézirat, a többi közt egy X. sz.-beli Aristophanes, XV. sz.-beli Cicero-levelek és Dante kéziratai és Stuart Mária imakönyve). Az egyébként meglehetősen kihalt város különösen művészi szempontból nyujt kiváló érdekességet; a bizánci építészeti ízlés itt van legtökéletesebben képviselve. A legelső helyet foglalja el az 547-ben fölszentelt San Vitale (l. Építészet 10-ik szövegábra és X. melléklet 3. ábra), továbbá a San Orso vagy Bazilika Orsiana, három hajós templom kupolával és régi campanilével; mellette van a San Giovanni in Fonte nevü bettisterio, nyolcszögü épület kupolával, amelynek mozaikja R.-ban a legrégibb: benne van azonkivül egy ó-keresztény oltár is. Az érseki palota kápolnájában egy V. sz.-beli kápolna van 547-ből való freskókkal. Egyéb templomok még a San Giovanni Evangelista, amelyet 424. Galla Placidia császárné építtetett; a San Nazario e Celso, Galla Placidia sírkápolnája, latinkereszt-alaku, kupolával és belsejében mozaikokkal; a Sant' Apollinare Nuova bazilika, amelyet még Nagy Theodorik alapított mint ariánus templomot, de most nagyobb részében új építmény. Igen érdekes épületei még R.-nak a Nagy Theodorik síremléke a Porta Serrata di Rotonda előtt, amelyet 530. Theodorik leánya Amalasuntha építtetett; és Dante síremléke a San-Francesco-templom mellett. R. Italia egyik legrégibb városa, eredetét alkalmasint az etruszkoknak köszönheti; későbben a gallusok és azután a rómaiak birtokába került. Augustus a várost a Portus Classis nevü kikötővel látta el és az adriai hajóraj állomásává tette. Későbben azonban a kikötő elhomokosodott és a flotta-állomást áthelyezték; R. azonban megmaradt Flaminia provincia fővárosa és állítólag már 41. püspöki székhellyé lett, mivel szt. Apollinaris, szt. Péter tanítványa ide jött lakni. Tulajdonképpeni virágzása korát azonban a város akkor élte, midőn Honorius császár 404. székhelyét Rómából ide tette át; ekkor pompás épületekkel díszítették és a tengerig csatornát építettek. Odoaker és Nagy Theodorik, sőt a keleti gótok országának megdőlése után a bizánci exarchák is itt laktak. Ez utóbbiakat 752. Aistulf longobard király űzte el, akitől ismét a várost 754. Pipin frank király vette el és az egész exarchatussal együtt a római szentszéknek adta. Későbben R. rendesen a német császárok pártján állott. 1218-tól kezdve a pápai érzelmü Traversarik, 1725-től fogva pedig a Polenta-család állott a város élén. 1441-1508. a velenceiek birták, akiktől 1509. II. Gyula pápa és a cambrayi liga vette el. Ezóta 1797-ig és ismét 1815-60. pápai birtok volt. 1512 ápr. 11. itt vívta ki győzelmét a spanyol csapatokon Gaston de Foix francia vezér, aki e csatában el is esett.
(Rabenschl. acht), középkori német költemény, melyet egy régibb, kiváló értékü epikai munka alapján egy Madarász Henrik nevü osztrák hegedős 280 körül 1140 hatsoros versszakban irt. Tárgyát, mely az Amelung- vagy Detre-monda köréhez tartozik, Ermenrich és Detre harcai Ravenna (Raben) falai alatt teszik. Ide tévednek Padovából Detre öccse, Diether és Etzel (Attila) király kedves két fia, Ort és Scharpf is, kiket Wittich, Detrének egy elpártolt hive megöl. Detre üldözőbe veszi a gyilkost, kit anyja, Waghild sellő magához vesz a tengerbe. Elevenen rajzolt csataképek s a két hunn királyfi megindító halála teszik e mű legszebb alkatrészeit. Legjobban kiadta (a fennmaradt négy kéziratból) Martin Ernő Deutsches Heldenbuch II. (1866); németre fordította Bückmann Lajos (1890).
névtelen, VII. sz.-beli ravennai születésü geográfus, aki Kozmográfia címen görög nyelvü földrajzt irt, amely egy IX. sz.-beli latin fordításban maradt fenn. A műben az ókorban ismert összes országok városai, szigetei, folyói vannak felsorolva. A munkát kiadta Pinder M. és Parthey G. (Berlin 1860).
Brasseur de Bourbourg (l. o.) francia iró álneve.
az ugyanily nevü járás székhelye a württembergi Duna-kerületben, a Schussen és vasút mellett, (1890) 12 267 lak., kender- és lenfonással, pamut- és vászonszövéssel, bőrcserzéssel, kelmefestőkkel és fehérítőkkel, gép-, parkett-, butor-, papiros-, kártya-, sör-, malátagyárral, ecsetkészítéssel, olajprésekkel és malmokkal. A várost II. Velf altdorfi gróf alapította. 1803-ban a bajorok és 1810. Württemberg birtokába került. V. ö. Hafner, Gesch. v. R. (1887)
Göler; német katonai iró, l. Göler von Ravensburg.
l. Kovácsolás (X. köt. 839. old.)
pendsabi folyó, az É. sz. 32° 26´ és K. h. 77° alatt fakad s 720 km. futás után a Csinábba ömlik. Mellette van Lahor (l. o.).