lat. állatnevek után Ray v. Rajus, másként Wray (1672-1707) angol zoologus jegye.
de Pennafort hires kánonjogtudós, dominikánus szerzetes, szül. 1180 után Pennaforte városban (Catalonia), megh. Barcellonában 1275 jan. 6. A bolognai egyetemen tanulta a jogot 1204-19. Kanonok lett 1219., a domonkosok rendjébe lépett 1222. IX. Gergely gyóntatója és poenitentiarius major 1230., tarragoniai érsek 1235., a rend generálisa 1238., de nemsokára a szemlélő életbe vonult vissza. Szent élete miatt 1601. a szentek sorába iktattatott. Emléknapja jan., 23. R. IX. Gergely megbizásából rendszeres törvénykönyvet állított össze, mely Decretalium Gregorii P. IX. Libri V. címen ismeretes és 1233. készült el. A munka Gratianus Decretuma után foglal helyet a Corpus juris canonici-ban. Másik műve: Summa casuum poenitentiae (Róma 1603). V. ö. Szeredy, Egyházjog (I. köt. 109-110. old); Wetzer-Welte, Kirchenlexikon.
(ejtsd: renál), 1. Dávid, francia politikus. szül. Párisban 1840 febr. 26. Bordeauxban megtelepedett zsidó borkereskedőnek fia. Ő is borüzletet nyitott Bordeauxban. 1876. beválasztották a képviselőházba, hol a köztársasági párthoz csatlakozott s mint Gambetta buzgó hive, befolyásra törekedett és már 1879 dec. egy interpellációjával buktatta meg Gresley hadügyminisztert. 1880 szept. másodállamtitkár lett s 1881 nov. Gambetta minisztériumában a közmunkák vezetője lett, de már 1882 januárjában visszalépett; Ferry miniszterelnöksége alatt azonban 1883-85. újból e minisztérium ügyeit vezette. A Périer Kázmér-féle kabinetben (1893-94) a belügyi tárcát birta. Az újabb parlamentáris botrányok alkalmával R. ellen is emeltek vádakat, melyekkel szemben nem mindig tudta magát kellőképpen tisztázni. Az a vád azonban, hogy a déli vasúttársulat szindikátusában része volt, a Pelletan által 1896 febr. a képviselőházban beterjesztett és a kamara által elfogadott jelentés nyomán alaptalan.
2. R. Vilmos Tamás Ferenc, francia iró, szül. St.-Geniezben (Aveyron) 1713 ápr. 12-én, megh. Chaillotban (Páris mellett) 1796. márc. 6. A toulousei jezsuita-kollégiumban tanult, aztán Pezenasban prédikátor lett. 1747. mint plébános Párisba került; állását azonban szimonia miatt elvesztette. Ekkor filozofiai tanulmányokra adta magát és a Mercure szerkesztője lett. A vallás ellen intézett támadásai miatt 1781. száműzték, mire R. Poroszországba ment; 1788. Franciaországba tért vissza. Művei: Historie du divorce d'Henri VIII (1763); Histoire philisophique et politique des établissements et du commerce des Européens dans les deux Indes (Nantes 1771 és Genf 1880, azóta többször); Tableau et révolutions des colonies anglaises dans l'Amérique septentrioonale (Amsterdam 1781 és másutt is). V. ö. Lunel, R. (Rhodez 1866).
(ejtsd: renuár) Ferenc Juste Mária, francia iró, szül. Brignollesban (Provence) 1761 szept. 18., megh. Passyban (Páris mellett) 1836 okt. 27. Jogot tanult és ügyvéd lett. 1791. beválasztották a törvényhozó testületbe, ahol a mérsékeltekhez tartozott, miért is a rémuralom idején elfogták és a guillotinetól csak a thermidor 9-iki események mentették meg. 1811. ismét tagja lett a törvényhozó testületnek. 1807. megválasztották az akadémia, 1816. a feliratok s művészetek akadémiájának tagjává s 1817. az előbbinek örökös titkárává. R. nagy érdemeket szerzett a provencal nyelv és irodalom ismertetése és a Dieztől megalapított román filologia művelése körül. Idevágó munkái: Éléments de la grammaire romane (Páris 1816); Choix de poésies originales des troubadours (6 köt., u. o. 1816-21, folytatása Nouveau choix de poésies stb., 1835); Grammaire comparée des langues de l'Europe latine dans leurs rapports avec la langue des troubadours (6 köt., 1838-44) stb. Az északfrancia románcokkal foglalkozik Observations philologiques sur le roman de Rou (Rouen 1829) cimü könyvében. Történelmi művei: Monuments historiques relatifs a la condamnation des chevaliers du Temple (1813) és Historie du droit municipal en France sous la domination romaine et sous les trois dynasties (2 kötet, 1829). Néhány drámát is irt.
(franc., ejtsd: rejon) a. m. sugár, kerület, különösen valamely erőd kerülete.
marsal, l. Retz.
Pál, ev. pap és 1848-es vértanu, szül. Bazinban 1798 dec. 10., kivégezték Pozsonyban 1849 jun. 18. Modorban, Pozsonyban és Bécsben végezte tanulmányait és a lelkészpályára lépett. Előbb Ausztriában működött, 1835-39. Modorban és 1839-46. Prágában, mire a pozsonyi ág. ev. német egyház lelkészévé választotta. Megalapította a pozsony vármegyei esperességi árva- és özvegy-nyugdíjegyesületet és bár német nyelven, de buzgó hazafias szellemben járt el állásában. 1848. márciusban megalakította a pozsonyi nemzeti egyesületet, mely őt elnökévé választotta és nagy része volt a nemzetőrség megalakításában is. Miután emberei a Szenic táján fosztogató Hurbán csapatait széjjel verték, ő maga Köpcsénybe ment és a határra induló honvédeket tüzelte fel beszédével. Pozsony bevétele után Welden azonnal elfogatta, annak utóda pedig, Haynau, noha maga a hadi törvényszék elnöke Windischgrätz kisérlette megmenteni R.-t, kötél által halálra itélte, mely itéletet a vár mögötti Szamárhegyen 1849 jun. 18. végre is hajtották. Bátran halt meg. R. egyik fia, ki a pozsonyi árvaházban nevelkedett. Thalboth Henrik név alatt szinpadra lépett s 1865-től 94-ig, haláláig a bécsi An der Wien szinháznál működött.
az ugyanily nevü járás székhelye Bolgárországban, a Beli Lom és vasút mellett, (1888) 12 974 lak., akiknek nagy része török; szőllőtermeléssel és élénk kereskedéssel.
István, orosz lázadó vezér és kozák-hetman, szül. Cserkaszkban, megh. Moszkvában 1671 jun. 16-án. 1667. a doni kozákok vezérévé csapott fel s Oroszország ellen fordult. Sokan csatlakoztak hozzá, mert Alekszej Mihajlovics cár állítólagos fiait vitte magával. Az ellene küldött csapatok vezéreik meggyilkolása után többnyire átpártoltak hozzá, mignem Barjetinszkíj herceg elfogta és Moszkvában kivégeztette. V ö. Kosztomarov, Sztenka R. felkelése (Szt.-Pétervár 1859).
pannonhalmi apát volt Szt. István idejében. 1015. római követségből visszatérve, a tengeri vihar Zara helyett Szt.-András szigetére vetette, hol régibb ismerősével, a szintén oda menekült szt. Gellérttel találkozván, ezt heteken át ellátta eleséggel s hathatós szavakkal igyekezett rábeszélni, hogy a jeruzsálemi zarándoklat helyett a magyarok megtérítésére fordítsa erejét s tehetségét. De csak annyira vehette rá, hogy meglátogassa Szt. István királyt, kitől keleti útjára hajókat remélhetett. Ápr. 18. azután együtt indultak Magyarországba, a kőrösvármegyei Novigrad táján azonban elváltak egymástól; R Pannonhalma vagy Esztergom, Gellért pedig Pécs felé tartott.