70 rész antimonból és 30 rész vasból készül, igen kemény.
l. Kristályos üveg.
(növ., rabarbarom, Rheum L.), a sóskafélék családjának neme, szakállgyökérrel, köpcös, húsos tőkével, vastag, bütykös szárral, kürtős pálhájú, nyeles tenyeres erű puha levelekkel, pároséltü (ritkábban hím-özvegy), bő fürtű, hatos-tagú leples virágban 2×3 hímmel és háromélü termővel. Több mint 20 faja Közép- és Elő-Ázsia sziklaterületeinek polgára. Füvének buja növesztéséhez a nedves tavasz idején lát hozzá, úgyhogy a száraz nyár idején termését busásan fejlesztheti. Fajai egymásba porozódva is továbbtenyésztésre alkalmas fajtákat származtatnak, úgyhogy csoportosításukat még Maximovics sem volt képes egészen határozottan megállapítani. Csupán két csoportot állított föl teljesen meggyőzően, amennyiben ezek egymással nem elegyednek: a pálhátlan levelü sivataglakókat (deserticola) és a lombos pálháju bérclakókat (monticola). Az utóbbi csoportból való a 2000 év óta használatos orvosszer, amely R. néven a történelem folyamán más és más fajában került hozzánk. Az ó- és középkor a pontusi R. (R. Rhaponticum L.) tőkéjét (gyökerestül) használta. Az olasz kereskedés az Elő-Indiából szállított barbár R. (R. barbarum L.) és rokonainak tőkéjét hozta hozzánk; innen a növény neve. Szibéria meghódításával a karaván-kereskedéssel a tenyeres R. (R. palmatum L. var. Tanguticum) és a bodor R. (R. undulatum L.) mint orosz R. jutott hozzánk. A szuezi csatorna megnyiltával az angolok a khinai R. (R. officinale Baillon) tőkéjét kantoni néven szállítják s vele a többit majdnem kiszorították. A R. nem csupán hashajtó orvosság, hanem jó paréj is, sőt pázsit közé magánosan ültetett nyájas zöld lapuszerü óriás dudváját dísznövényül is kedvelik. Régibb patikáink az angol spenót meg havasi lósóska (R. patientia L. és R. alpinus L.) gyökerét barát-R. néven használták. V. ö. Ponyozyi, Taxa Posoniensis, 1745. L. még Hashajtó szerek.
marokkói város, l. Rabat.
l. Rabbi.
(héberül Ribka), az ó-szövetségi szentirásban Izsák patriárka neje, Bethuel aramei vándor pásztor leánya, Ézsau és Jákob anyja, ki az utóbbi iránt oly nagy szeretettel viseltetett, hogy számára hazugsággal szerezte meg az első szülöttet (Ézsaut) illető atyai áldást.
igy nevezték Angliában Mózes 24., 60. után a felkelő walesi parasztokat, kik 1839. az útpénzt megtagadták s éjjelenként asszonyruhákba öltözve, a cédulaházakat és a vámkorlátokat lerombolták.
(lat.), aki a törvényes hatalomnak nyiltan, habár fegyvertelenül ellenállt, lázadó; rebellio (ribillió), lázadás; rebellál, fellázad.
Ferenc, német műtörténeti iró, szül. Chamban (Oberpfalz) 1934 óta egyszersmind a központi képtár igazgatója. Művei: Die Ruinen Roms und der Campagna (Lipcse 1863, 2. kiad. 1877); Des Vitruvius 10 Bücher über Architektur, übersetzt und erläutert (Stuttgart 1865); Geschichte der Baukunst im Altertum (Lipcse 1864-1867); Kunstgeschichte des Altertums (u. o. 1871); Geschichte der neueren deutschen Kunst (2. kiad., 1884); Kunstgeschichte des Mittelalters (u. o. 1885); Katalog der Gemäldesammlung der Alten Pinakothek zu München (4. kiad. München 1891); Über altchaldäische Kunst (u. o. 1886); Der karolingische Palastbau (u. o. 1891-92).
l. Besszer.