(lat.), két szám egymásnak R. értéke, ha szorzatuk az egységgel egyenlő, p. 4/5 és 5/4. Ha valamely egyenlet azzal a tulajdonsággal bir, hogy minden gyökének R. értéke szintén eleget tesz az egyenletnek, akkor az R. egyenlet.
(ang., ejtsd: rizzájt'l) a. m. előadás, különösen egy művész által adott zeneestély.
(lat.) a. m. valamint emlékezetből előad, szónokol; recitator, szavaló.
(olasz, ejtsd: recsitandó), zenei műszó, a. m. valamint énekbeszéd alakjában előadni.
(olasz, franc. réfitatif, a latin recitare szóból, a. m. énekszerü beszéd), olyan faja a hangok egymásutánjának, amely mintegy középúton jár a tagolt beszéd és az ének közt; a hangjegyek értéke nem köti magát bizonyos kijelölt ütemérték időegységéhez s a hangok egymásutánja nem alakul melodikusan plasztikus formává, hanem minden szorosabb beosztás nélkül csak a szövegszavak prozodiai és metrikai lejtéseihez alkalmazkodik, azért az ily R.-knál a hangok hangközi távolságát is nem a zeneiró egyéni ízlése és inspirációja határozza meg, hanem a szavak értelmének hanghordozási mélysége vagy magassága; néha emelkedik, néha esik, néha pedig - kivált elbeszélő szavakkal szemben - egyenlő vonalban marad. Egyik fő tulajdonsága azonban, hogy a szavak értelmét jelző frázisai s periodusaihoz alkalmazkodjék és tonalitás tekintetében mindig szem előtt tartsa a hozzá fűzött harmoniai alapokra való támaszkodást, amelyek azonban csak egyes hangzatok rövid megütésében érvényesülnek. A R. eredetét formát a XVIII. sz.-ban leginkább Händel és Bach Sebestyén fejlesztették olya magas szinvonalra, Lully, Rameau és az olasz zeneirók nyomán, hogy ugy szólván teljesen kimerítették s e téren ma már alig képzelhető olyan R.-hajlítás, mely hangegymásután v. ritmikai esés és emelkedés tekintetében valami újat lenne képes felmutatni. A R.-k hangjegyei tetszés szerint váltakozhatnak mindenféle értékü hangjegyekkel, a fő dolog csak az, hogy a zeneiró a szövegszavak rövid és hosszu voltára mindig tekintettel legyen.
a régi német költészetben a. m. száműzött, idegenben élő lovag, azután általában a. m. vitéz, harcos lovag. A szó legrégibb alakja wreckeo a. m. menekült, kóbor ember (v. ö. gót vrikan, üldözni). Az újabb irodalmi nyelvbe Wieland hozta be.
1. Sarolta Erzsébet Konstancia (közönségesen Elisa), német irónő, szül. Schönberg birtokon (Kurföld) 1756 máj. 20. mint Medern Frigyes birodalmi gróf leánya, megh. Drezdában 1833 ápr. 13-án. 1771. nőül vette egy R. báró, akitől később elvált. 1779 óta nővére Dorottya kurföldi hercegnő udvarán élt; Cagliostróval megismerkedvén a misztikának élt, mig ki nem ábrándult, s irta Nachricht von des berüchtigten Cagliostro Aufenthalt in Mitau stb. (Berlin s Stettin 1787) c. művét; 1795. Katalin cárnő meghivására Szt.-Pétervárra ment, később felváltva Németországban és Olaszországban élt, ahova őt Tiedge kisérte. Jelentősége nem annyira költői tehetségében, mint társadalmi állásában és kiváló jellembeli tulajdonságaiban keresendő. Nevezetesebb munkái: Tagebuch einer Reise durc einen Theil Deutschlands u. durch Italien (4 köt., Lipcse 1815-17). Tiedge közzé tette Geistliche Lieder, Gebete und religiose Betrachtungen (u. o. 1833) c. gyüjteményét. V. ö. Eberhard, Blicke in Tiedges u. Elisas Leben (Berlin 1844); Brunier, Elisa von de R. (3. kiad. Norden 1885).
2. R. von der Horst, porosz belügyminiszter, szül. 1847., magasabb rangu tisztviselő fia. Jogot végzett és a hivatalnoki pályára lépett. A 80-as években Puttkamer a belügyi minisztériumban előadó tanácsossá tette, amely állásban a szociálpolitikai és sajtóügyi teendőket végezte. Azután Düsseldorfba került mint kormányelnök, 1895. dec. 8-án pedig Köller utóda lett a belügyminisztériumi széken. Politikai elveire nézve konzervativ.
az ugyanily nevü járás székhelye Münster porosz kerületben, vasút mellett, (1890) 14 041 lakossal, damasztszövéssel, dohány-, lámpabélgyártással, gőzfürésszel és szénbányákkal.
Frigyes Dániel, német anatomus, szül. Güterslohban (Vesztfália) 1833 dec.2. Orvosi tanulmányait a bonni, würzburgi és berlini egyetemeken végezte, oklevelét 1855. nyerte el De pyaemiae theoriis c. értekezésével. 1858-1864. kórboncolástani tanársegéd volt Berlinben, 1865. már rendes tanár a königsbergi egyetemen, fél év múlva Würzburgban és 1872 óta Strassburgban. A berlini tudományos akadémiának tagja. Magyar tanítványai: Pertik Ottó, Bókai Árpád, Genersich Antal, Korányi Sándor, Szabó Dénes. Legkiválóbb dolgozatai Die Lymphgefässe und ihre Beziehung zum Bindegewebe (Berlin 1861); Meyer P.-vel együtt: Mikro-Photographien nach pathol.-anat. Praeparaten stb. (Strassburg 1878); Über die multiplen Fibrome der Haut und ihre Beziehung zu den multiplen Neuromen (Berlin 1882); Handbuch der allgemeinen Pathologie des Kreislaufes und der Ernährung (Stuttgart 1883). Ő fedezte fel a vándorsejteket; egyéb dolgozatai Virchow Archivjában jelentek meg.
latin állattani nevek után Réclus L.A. francia konchiologus nevének rövidítése.