Viktor, iró és archeologus, szül. Nagyszombaton 1858 jul. 11-én. 1874. belépett a pannonhalmi bencések rendjébe, melynek főiskolájában 1880. fejezte be tanulmányait. 1881. Kőszegre küldötték, hol nemsokára megismerték egyházi szónoklatai révén a Liechtenstein hercegek, mely főúri család két fiához, Ede és Frigyes hercegekhez tanárnak hivták meg. Itt működött 1884-ig, amikor Sopronba került főgimnáziumi tanárnak, majd 1887. betegeskedése folytán Zala-Apátiba levéltárnoknak. Kis-Cellben és Kassán való tartózkodása után (ahol a 20 000 kötetes püspökségi könyvtárt rendezte) 1891. visszatért a tanári pályára és az esztergomi főgimnáziumhoz került. 1894. a klasszikus archeológiából, művészettörténetből és oklevéltanból filozofiadoktorrá avatták, miután a tanári szakvizsgálatot már 1887.a budapesti egyetemen letette. 1894 óta a pannonhalmi főapátság központi könyvtárának igazgatója és a levéltár őre. Esztergomban ő alapította meg az esztergomvidéki és városi régészeti társulatot. Történelmi és régészeti kutatásai érdekében sokat utazott, önálló ásatásokat végzett: 1893. részt vett a magyar tanárok görögországi tanulmányútjában, amikor is egy magyar vonatkozásu okmány-emlék fölfedezéséért megválasztották az athéni görög régészeti társulat külső tagjának. 1891 óta igazgatósági tagja az országos régészeti társulatnak. 1895. mint az ezredéves kiállítás történelmi fő csoportjának a kormány részéről való kiküldöttje nagy tevékenységet fejtett ki a kiállítási tárgyak összeszerzésénél. 1896. a. m. tudományos akadémia I. osztálya bizottsági segédtagjának választotta. Önálló művei: Sopron ókori neve (Scarabantia) és a sopronmegyei római feliratok (Sopron 1887); Vámbéry Armin (u. o. 1887, 2. kiad. és német fordítás Kassa 1889); Vasmegyei irók (Sopron 1888); Felolvasások és leirások (Kassa 1890); A kassai püspökségi könyvtár codexeinek és incunabulumainak jegyzéke (Budapest 1891); Néhány kiváló emlék Esztergom vidékéről (u. o. 1892); Az esztergomi Szent-Lőrinc-templom maradványai (Esztergom 1893); Pannonia ókori mythologiai emlékeinek vázlata (u. o. 1893, bővített 2. kiad. 1894); Balatonvidéki régészeti kutatásaim (Veszprém 1895); Exemplaria duplicata bibliothecae centralis Archicoenobii O. S. B. de S. Monte Pannoniae (u. o. 1896); Brevis Historia Archivi Archi-Abbatiae O. S. B. de Monta Pannoniae (u. o. 1896) és A kassai dóm régi síremlékei (i. köt., Budapest 1896). E lexikonba az egyházi arcehologia körébe tartozó cikkeket irja.
a magyar Karszt egy jelentékeny folyóvize, mely Modrus-Fiume vármegye és Krajna határán a Karszt egyik üregéből előtör s felette kanyargós folyással egészben véve D-nek veszi útját. Jelenje községtől kezdve völgye keskeny hasadékszerű, Orehovicától kezdve pedig harántvölggyé lesz. Kevés mellékvize van, egyik legjelentékenyebb mellékfolyója a Zvir nevü mészforrás, mely a fiumei papirosgyár közelében a sziklákból tör elő s közvetlenül a R.-ba ömlik. Innen kezdve a folyó Fiumara vagy Fiumera nevet kap s Fiume város területén ömlik a Quarneróba. Legalsó szakasza a Fiumara-öböl, mely a kis vitorlás hajók kikötőjéül szolgál.
kisközség Heves vármegye pétervásári j.-ban, (1891) 2144 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Határában réz-, ezüst- és aranyércek fordulnak elő.
Emil, jogtudós s egyetemi tanár, szül. Kolozsvárt 1822., hol atyja kormányszéki hivatalnok volt, megh. Pesten 1864 jun. 1. Jogi tanulmányait Kolozsvárt bevégezve, részint Pesten tartózkodott, részint az erdélyi királyi táblán, Marosvásárhelyt, hol letette az ügyvédi vizsgálatot. Az irodalomban először Bentham polgári és büntető törvényhozásának fordításával lépett fel, melyet Kolozsvárt adott ki két kötetben 1842-44. De szabadabb idejét örömest áldozta a külföldi szépirodalomnak is, melyben nagy jártassággal birt s francia regénycsarnokon kezdett meg, melybe Suenek Matild és Sandnak Lélia és Indiana hires regényeinek fordítását tette közzé. 1847. a kolozsvári katolikus liceumban a politikai tudományos tanárával neveztetett ki, 1848. pedig Eötvös József báró hivta meg közoktatási minisztériumába titkárul. Ezóta folyvást Pesten maradt, hol 1851-53. a Pesti Naplót szerkesztette. 1852. a pesti egyetemnél a politikai törvénytan tanárává neveztetett, miután ezt megelőzőleg kinyomatta a következő törvénytudományi és politikai tankönyveket: A telekadó rendszere Magyarországon; Útmutató az ideiglenes bélyegtörvényhez (1850); Az ausztriai birodalom alkotmányjoga (1851) két kötetben; utóbb pedig, az ötvenes években, az Urbéri kárpótlás-t (1853) s a római jogra vonatkozó nagyobb munkáit, mellyel 1857 óta leginkább foglalkozott, u. m.: A római jog elvei, tekintettel a történelmi fejlődésre, Scheurl után (1857), s A római jog rendszere, Puchta után (1862). De e mellett a szépirodalom iránt is folyvást érdekkel viseltetett s eredetit ugyan nem irt, de egy igen jól szerkesztett Külföldi regénycsarnokot indított meg, melyben Sükei segítségével oly kitünő regényeket ültetett át, mint: Thackeray Hiuság vására, Sand Mont-Reveches és Printemps Zsófia ifj. Dumas Sándortól. Ezt követte a hasonló irányu Téli könyvtár, melyben Dickenstől a Nehéz idők s A puszta ház (Bleak-house), Freytagtól A kalmár és báró (Soll und Haben) kitünő regények jelentek meg. Ezenkivül Müller és Donaldson jeles munkájának, A régi görög irodalom történetének fordításával mely 1861-63. jelent meg két kötetben. Eredeti jogi munkái még, a kisebb értekezések nagy számán kivül: Magyarország közjoga 1848 előtt s 1848-ban (Pest 1861); A jogtudományról, mint jogtételek forrásáról (Akad. Ért. 18599. 1858 dec. 45-én a magyar akadémia levelező tagjává választották.
(lat.) a. m. derégszög = 90°.
l. Ascensio recta.
(lat.) a. m. egyenesen, helyesen.
(lat.) a. m. kiigazítás, helyesbítés; a geometriában valamely ív (l. o.) hosszuságának meghatározása, v. pedig az ívvel egyenlő hosszuságu egyenes vonaldarab szerkesztése. - R. a kémiában és technologiában a lepárolt folyadéknak ismételt lepárlása abból a célból, hogy a folyadék teljesen megtisztuljon. - Rectificator, l. Lepárlók.
(lat.) a. m. kormányzás, igazgatás. A grammatikában a szók viszonya egymáshoz.
(gör.-lat.) a. m. végbélelőesés.