(lat.) a. m. vezető, kormányzó; a római császárság idejében a prefektusok vagy exarchák alá rendelt tartományi helytartók (másként praeses) címe. Az egyházjogban l. Perjel. Az iskolai életben a. m. elüljáró, felügyelő, különösen valamely iskolának feje, vezetője. A R.-i intézményt legelőször a középkori városi iskolák szervezetében találjuk, ahol R.-nak azt a szerzetes vagy világi papot nevezték, akit a magisztrátus az újonnan alapított városi iskola vezetésével egy-egy évre megbízott volt. Ennek azután kötelessége volt - többnyire ugyancsak a papok sorából - segédeket fogadni, akikkel együtt a gondjaira bízott tanulókat «nem csupán folytonosan a latin beszédben oktatta, hanem, mint hittel megfogadta, róluk egyébként is gondoskodott, maga pedig jámbor és tisztességes életet tartozott folytatni». R. volt nálunk Magyarországon majdnem napjainkig a neve az elemi iskolai tanítónak, kivált megkülönböztetésül a segédtől, aki szintén a R. vagy máskép a mester fogadott és díjazott. De némely protestáns közép-, sőt főiskoláinkban is R.-professzor volt a címe a vezető, az igazgató tanárnak. L. Igazgató. Az egyetemi R.-t l. Magnificus. - Pro-R., a hivatalban levő R. előde, ki egyetemeinken az egyetemi tanács tagja.
l. Kormánytollak.
(lat.) a. m. végbél.
(lat.), a) a régi Rómában nemzetközi viszályok elintézésére hivatott választott biróság tagjai. Igy nevezték azért, mert a sértettet jogához juttatták. Az ily választott biróság akkor járt el, ha valamelyik állam közvetlenül vagy tagjaiban megsértett. Választott biróságban történt megállapodás hiányában u. n. clarigatio-nak (l. o.) volt helye. b) Általában azok a birák, kik Rómában idegenek vagy idegenek és rómaiak közt felmerült ügyekben biráskodtak.
(lat.) a. m. felfolyamodvány, fellebbezés; innen rekurrál, fellebbez.
l. Kardcsőrü snepf.
(lat.) a. m. el nem fogadás, elvetés.
Imre, orvostanár, sebész, szül. Pesten 1848-ban. Atyja műtőorvos volt u. o. s annak idején a nagy hirü Stáhly Ignác sebészettanár asszisztense. Elemi, középiskolai és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Mint okleveles orvos az egyetemi sebészeti tanszék mellett hat éven keresztül (1871-76-ig) műtőnövendékül alkalmaztatott, s mint ilyen 1874. a fővárosi barakk-kórházban három hónapon át helyettes sebész-főorvos gyanánt is működött. 1884. a fővárosi barakk-kórházban a III. sebészeti főosztály vezetésével bizatott meg mint rendelő orvos és 1885 óta az üllői-úti új közkórház (most Szt.-István kórház) egyik sebészeti osztályát vezette 1892 őszig. A budapesti egyetemen 1878. képesíttetett magántanárrá a csontok és ízületek sebészeti bántalmainak kór- és gyógytanából. 1884. nyilvános rendkívüli címet és jelleget nyert s 1890-ben az egyetem II. számu sebészeti tanszékére nyilvános rendes tanárrá neveztetett ki (Lumniczer Sándor tanár halála után). Már 1871-ben a pesti királyi orvosegyesület rendes tagjává választatott és ugyanazon egyesületben 1875. könyvtárnokká, 1877. másodtitkárra, 1878. első titkárrá, 1890. üléselnökké és 1892. másodelnökké választatott, mely tisztet jelenleg is betölti. 1891. az igazságügyi orvosi tanács rendes tagjává neveztetett ki s 1895. a közkórházi orvostársulat elnöke lett. A magyar orvosi könyvkiadó-társulat, a Stefánia szegénygyermekkórház-egyesület, országos közegészségi egyesület igazgató-választmányának évek óta tagja, s tagja számos más tudományos és jótékony egyesületnek. Legkiválóbb tudományos dolgozatai: Gátvarrat Hepner szerint (1875); Csontok rosszidulatu álképletei (1875); A tábori sebészet az utolsó 150 év alatt Poroszországban (1875); A csontok burkonytömlői (1876); Orvosi tanügyünk (Budapest monográfiája 1879); A budapesti kir. orvosegyesület története (1880); A vesekiirtásról (1882); Az idült csipőízületi lob kezelésének mai alapelvei (1882); Az újabb sebkezelési módok s azok értéke (1883); Adatok a sublimát-sebkezeléshez (1885); A bőr alatti veserepedésekről (1888); Sebgyógyítás drain nélkül (1890); Sebészeti gümős betegségek (Klinikai Füzetek 1890); Képző műtétek (Kovács József-féle ünnepi dolgozatokban 1894); Orvosnők képzése (1895); A fogászat egyetemi tanításának rendezése (1896). Szerkesztette 1878-1886-ig a budapesti királyi orvosegyesület évkönyvét és 1886-88 végéig az Orvosi Hetilapot. E lexikonba sebészeti cikkeket ir.
latin növénynév után Redouté Péter József nevének rövidítése, szül. St.-Hubertben (Lüttich mellett) 1750., megh. Párisban 1840. mint botanikus és növényfestő. Hires munkája: Les Liliacées (Páris 1802-16, 8 folio köt.); Les roses peintes (u. o. 1817-24).
l. Menadir.