egyik szivarfaj neve.
l. Regálé.
(lat.) a. m. királyi; továbbá pompás, fényes. - Regálisok (litterae regales), l. Meghivó királyi levelek.
(olasz), eredetileg bizonyos ünnepnapokon megtartott gondola-versenyevezés Velencében, a város csatornáiban. Jelenleg minden versenyt, mely a vizen történik R.-nak neveznek. Az evező-R. több versenyszámra (races, matches) oszlik, mely egyes versenyekben ugy a csónakok minősége, mint az azokban ülő evezősök száma egyenlő. Vitorla R.-k ellenben oly versenyek, melyeknél a csónakok nagyság és árbocozat tekintetében osztályoztatnak ugyan, de építésük minőségét tekintve szabad választást engednek. A legtöbb és legnevezetesebb R.-kat Angolországban tartják, hol a versenydíjak összege évenkint 20 000 sterling fontra is rúg. Nálunk a vitorlás versenyeket évenként a Balatonon rendezi a Stefánia-yacht-klub. A csónakversenyeket a magyarországi evezős-szövetség rendezi.
a.m. monda (l. o.). A költészettanok egy része a R. néven külön műfajt próbál megkülönböztetni, kiindulva Kisfaludy Sándor Regéiből; azonban minden alap nélkül, mert a nyelvújítás előtt a R. ugyanazt jelentette, amit azóta a monda néven értünk, s Kisfaludy S. is voltakép balatonvidéki mondákat dolgozott fel. A R. egyszerüen a mondának ősibb neve. Kazinczy a novellára kezdte alkalmazni, de nem igen talált követőkre. L. Beöthy, Szépprózai elb. II.
régi nevezetes vár Abaúj vármegyében, Regécke kisközség (337 magyar lak.) határában, egy magas hegy csúcsán. Ma már csak omladékai találhatók. 1411. Zsigmond király Brankovics György szerb deszpotának adta; Mátyás király a Zápoly nemzetségnek ajándékozta, I. Ferdinánd pedig Tokajjal együtt Szeredy Gáspárnak; Szeredyről vejére Alaghy Jánosra ment a birtok, később a hozzátartozó birtokkal együtt a Rákócziak kezére. III. Ferdinánd királytól 1645. I. Rákóczi György adománylevélben vett igéretet, hogy a Rákóczi-fiág kihaltával a leányág 600 000 forintot kapjon érte. I. Rákóczi Ferenc özvegyet elvevén Thököly Imre, egy darab ideig ez birta, menekülése után pedig II. Rákóczi Ferencre szállott, ki midőn felségsértés miatt perbe fogatott, a királyra szállott többi birtokai közt R. is. II. Ferenc a Bretzenheim-családnak adományozta, melytől ez előnevét vette.
Imre, fiziologus, szül. Miskolcon 1853., megh. Budapesten 1891. Orvosi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, hol 1877. nyerte el oklevelét. Másodéves orvostanhallgató korában már szemészeti pályadíjat nyert. Ötödéves korában pedig Jendrássik tanár mellé az orvosi természettan segédjévé választatott, mint ilyen egyszersmind az élettani előadásoknál is segédkezett. 1878. mozgósíttatván, mint katonaorvos Boszniában működött. 1879. az élettani tanszék első segédjének választatott, mely minőségben 1884-ig működött, miközben 1881. élettani magántanárrá habilitáltatott. 1884. nevezték ki egyetemi rendkivüli tanárrá, mely időtől fogva 1890 végéig mint segédtanár az élettani oktatásában vett részt. 1890 elején az állatorvosi akadémiában Thanhoffer tanárnak lett utódja az ottani élettani tanszéken. Buvárkodásának tárgyai leginkább az élettani fizika körében mozogtak, melyekről irt nagy számu értekezései az Orvosi Hetilapban, a m. tud. akadémia kiadmányaiban és Pflueger Archivjában jelentek meg.
névvel magyarosították az 50-es és 60-as években a balladát és a románcot (l. o.).
igy nevez némely költészettani elmélet oly kisebb elbeszélő költeményt, melyben az elbeszélés lirai és leiró elemeket vesz magába, még pedig oly módon, hogy a lirai elem a túlnyomó. A R. ugy állítja elénk az eseményt, mint valamely jelenetet; csak eredményét adja az eseményeknek, de ugy, hogy abból mindent kitalálhassunk; célja különösen az események szivbeli hatását éreztetni. A R.-nél jobb kifejezés a Gregusstól alkalmazott balladás kép.
1. Eduárd Ágost lovag, német, később orosz kertész és botanikus, szül Gothában 1815 aug. 13., megh. Pétervárott 1892 ápr. 27-én, 1832. a göttingai füvészkertbe jutott, ahol Bartling és Schrader alatt ismereteit gyarapította, 1837-1839-ig a bonniban lévén alkalmazva, szűkösen kimért szabad idejét kirándulásokra s általuk a Flora Bonnensis megirására fordíthatta. 1842-1955. a zürichi füvészkertet teljesen átalakította, szaklapot szerkesztett, s Heerel és Naegelivel a svájci kertészeti egyesületet alapította meg. 1852. a Gartenflorát indította meg, mely lapjának 40-ik évfolyamát érhette meg. Pétervárról 1855. arra kapott meghivást, hogy mint a császári füvészkert igazgatója e nagy birodalom kertészeti hasznavehetőségét földerítse. Érdemeit számos tudóstársaság ismerte el. De Candolle Prodromusába a nyirfa-félék monográfiáját irta meg.
2. R. János Albert, német botanikus, az előbbinek fia, szül. Zürichben 1845 dec. 12. Pétervár, Göttinga, Bécs és Dorpat egyetemein orvosnak készülve el, 1876. a kelet-turkesztáni Kuldsa járás orvosává lett, ahonnan a környék, Fergna és Amu-Darja vidékének flóráját gyüjtötte össze. Pétervárra visszatérve, erről 1885 óta az Acta Horti Petropolitani évkönyveiben részletesen számol be. Atyja halála után a gyüjtemények vezérőre lett.