ókori tó Itáliában, különösen nevezetes arról a csatáról, melyben Róma Kr. e. 496. az ellene szövetkezett latinokat legyőzte. Gabii és Labicum között feküdt, keletre Rómától, némelyek szerint azonos a mai Lago della Cava-val, mások szerint a Valle Isidoro-val.
(franc, ejtsd: rezsim) a. m. államigazgatás, kormány; az orvostanban életrend, étrend (diaeta).
l. Kalottisták.
(lat.) a. m. uralkodás, birodalmi vagy állami igazgatás, katonai értelemben (regiment) valamely fegyvernemből való önálló csapattest, magyarul ezred (l. o.).
(lat.) a. m. királyné.
középkorbeli krónikás, valószinüleg a Rajna mellett levő Altripban született. Az Eifel-hegységben épült Prümnek 885. Custosa, 892. apátja lett, a pártviszályok elől azonban 899. menekülni kényszerült s 915. önkéntes száműzetése helyén, Trierben szt. Maximin kolostorában hunyt el. Az irói pályára Rathod érsek serkentette, ki a normannok dúlásainak idejében gyakran élt tanácsával; az ő sürgetésére írta De synodalibus causis ac disciplinis ecclesiasticis, valamint az egyházi zene reformjáról (De harmonica institutione) c. műveit. Valamennyinél jelesebb azonban Adalbert trieri püspöknek ajánlott krónikája, melyet a keresztény időszámítással, Krisztus születésén kezdett s 906. végzett. Művét 908., Árpád halála után egy esztendővel, fejezte be. A trieri Szt.-Maximin-kolostor egyik szerzetese, Adalbert, utóbb Magdeburg első érseke, művét 968-ig (érsekké kineveztetéséig) folytatta. R. világkrónikája szerint a magyarok igen vad és kegyetlen népe, melynek nevét a korábbi századokban nem ismerték. Szkíthiából s a Tanais mocsarai közül 889. vándorolt ki. Szkithiát és a szkíthák szokásait régi történetirók, főkép Justinus nyomán vázolta. Tudta, hogy lakóhelyökről a besenyők szorították ki őket a pannonok és avarok pusztaságaira, hol eleintén halászattal és vadászattal keresték mindennapi eleségöket. Majd, mint kitünő nyilasok, Karinthiában, Morva- és Bolgárországban nagy sikerrel portyáztak. Egyébiránt, szerinte, nem kitartó harcosok s vadak módjára - mint hallja - nyers hússal táplálkoznak, embervért isznak, sőt az elfogottak sziveit fölvagdalva, egymás közt felosztják és csodaszerül eszik. Folytatója rövidebben, de szintén ellenségesen emlékezik meg a magyarokról. A magyar történetirók Béla király névtelen jegyzőjétől kezdve mindamellett is használták művét. kiadásai: Pistorius Nidanus után kiadta Struvius a Regnum Germanicarum Scriptoresben. Regensburg 1726, 1-112 old.; továbbá éppen száz év mulva Pertz, a Monumenta Germaniae I. köt.; Kurze, Reginonis chronicon. Hannover 1890, 8-r. XX és 196 old.; Dümmler, Die Chronik d. Abtes R. von Prüm (fordítás) a Geschictschreiber der deutschen Vorzeit 27. kötetében (XIII és 130 old.; u. o. a folytatás fordítása Büdingertől és Wattenbachtól, X és 42 old.).
Regensburg latin neve.
(lat.) a. m. irány, vidék, tájék, légréteg.
(tulajdonképpen Müller) János, német csillagász, szül. Königsbergben (Würtzburg mellett) 1436., megh. Rómában 1475. vagy 1476. Már 12 éves korában a lipcsei főiskolára ment; később az egyetemet elhagyta és Bécsbe ment, hol Purbach tanítványa és segéde lett. Purbach is vele állandó barátságot kötött; a két tudós ezentúl együtt végezte megfigyeléseit. A pápai követtől Bécsbe küldött Bessarion kardinális felszólítására Purbach Rómába ment, hogy az Almagesztnek egy a kardinálisnak birtokában levő kézirata alapján fordítást készítsen; ezúttal R.-t kérte, hogy kísérje Rómába, mit R. meg is tett. Purbach Rómában meghalván, R. fejezte be a Ptolemaios-féle Almageszt fordítását. 1468. visszatért Bécsbe, hol meghalt barátja helyét töltötte be. Mátyás király Magyarországba hivta, hogy a konstantinápoly elfoglalásánál zsákmányolt görög kéziratokat rendezze; R. a meghivást el is fogadta, de nem sokáig maradt Magyarországban, az újra kitörő háboru miatt elment Nürnbergbe. Itt egy gazdag polgár, Bernhard Walter annyira érdeklődött munkái iránt, hogy azokat saját költségét kinyomatta. 1474. IV. Sixtus pápa Rómába hívta, hogy a naptárreformhoz szükséges előmunkálatokban részt vegyen; R. azonban itt hirtelen meghalt. A csillagászat és a matematika sokat köszön neki. A csillagászat terén fő érdeme, hogy az égboltozat látszólagos mozgását az időmérésre használta. Ő az első, ki Németországban az algebra előadását ismét szokásba hozta; kiváltkép a trigonometriát fejlesztette, melyben a tangensek használatát honosította meg. Fizikai munkái a hidrosztatika és az optika terére vonatkoznak. Munkái közül a következőket említjük: Ephemerides (Nürnberg 1474): Calendarium (u. o. 1473); De doctrina triangulorum (Velence 1363); De quadratura circuli (1463); Dialogus contra Gerhardi Cremonensis in Plaunetarum theorias deliramenta (Nürnberg 1475); De reformatione calendarii (Velence 1484); De cometae magnitudine longitudineque (Nürnberg 1531); De triangulis omnimodis (u. o. 1533); Tabulae directionum profectionumque in nativitatibus multum utiles (Velence 1585).
a poroszországi Königsberg latin neve.