(rönyié), 1. Kolozs Ambroise, Massa hercege, I. Napoleon császár igazságügyminisztere, szül. Blamontban (Meurthe-et Moselle) 1746 ápr. 6., megh. 1814 jun 24. Jogot tanult s a francia forradalom kitörésekor ügyvéd volt Nancyban. 1789. ezen városban beválasztották a nemzeti gyülésbe, 1895-ben Meurthe département képviseletében belépett az idősbek tanácsába, melynek 1798. elnöke lett. Elősegítette Bonapartenak brumaire 18-iki államcsinyjét, tagja volt ama bizottságnak, mely az alkotmány megváltoztatását szorgalmazta, 1802 szept. 14. nagybiró (grand juge) címen igazságügyi s 1804. rendőrminiszter lett. Ő vezette Cadoudal és Pichergru perét is. Napoleon trónra lépésekor kinevezte Massa hercegévé, 1812. államminiszterré és a törvényhozó testület elnökévé. R. az első restauráció alkalmából összes hivatalait elvesztette. - Szilveszter fia, előbb Gronan gróf, utóbb massai herceg, szül. 1783 dec. 31. Atyja halálakor Oise département prefektusa volt s vonakodott a száznapos uralom alatt a császár szolgálatába állami, amiért XVIII. Lajostól 1816. a pair-méltóságot kapta. Megh. 1851 ápr. 20. Hercegi méltóságát unokája André Fülöp Alfréd (szül. 1835.) örökölte.
2. R. Mathurin, francia iró, szül. Chartresban 1573 dec. 21., megh. Rouenban 1613 okt. 22-én. 1593. Rómába kisérte Joyeuse biborost, 1601. pedig Béthune herceget. Visszatértekor kanonok lett Charresban és kicsapongó életet élt az akkori irók társaságában. R. méltán nevezetes szatiráiról, amelyekkel a társadalom ferdeségeinek éles megfigyelése, alakjainak kitünő jellemzése és maró élce révén méltó előzője Boileaunak. Költeményei számos kiadást értek; nevezetesebbek a Viollet le Ducé (Páris 1822), a Barthélemyé (1862), a Courbeté (1869). Dugné 1853. Mathurin R. c. alatt verses darabot irt.
a Majna baloldali mellékfolyója, amely a Rednitz és Petnitz összefolyásából Fürthné keletkezik a bajorországi közép-frank kerületben, átlép a felső frank kerületbe s Bischbergénél torkollik. Jobbról beléfolyik a Gründlach és Wiesert, balról a Zenn, Aurach, Aisch és Rauhe Ebrach. Bambergnél egyesül vele a Lajos csatorna.
(lat.) a. m. birodalom, királyság, uralom. R. Marianum, Mária országa, a régi egyházi irodalomban Magyarország neve.
fahajón a horgonykötés foglalására szolgáló készülék, mely a hajó elején beépített két oszlopon, illetőleg bakon vizszintesen fekvő gerendából áll.
a. m. énekmondás; minthogy pedig régi (egész az Árpád-korig felmenő) feljegyzések szerint a regősök énekei históriás, vagyis mondai szinezetü történeti énekek valának, a regélés mai értelmével meglehetősen egyező e régi szó jelentése, mely azonban kicsinylő és megvető értelemben is használatos és ekkor üres, szószátyárkodó fecsegést, haszontalan beszédet jelent. Mivel pedig az énekmondás és a szintén éneklő ráolvasás (incantantio) között vajmi szoros kapcsolat van; ha figyelembe vesszük, hogy a pogány őskorban mind a kettő együtt járt s ugyanannak a papi, vagy legalább varázslói tisztü rendnek volt a mestersége: könnyü megérteni, miért jelent a R. tájszólási változata, a ma is élő réjülés annyit, mint igézés, ráolvasás. Regősöknek nevezik némely helyütt (kivált dunántúli vidékeken) a kántálókat és koledálókat is, akik különféle népszokások kiséretében házról házra járva pénzért, v. más természetbeli ajándékért áldásmondókákat énekelnek, kivált advent, aprószentek, vizkereszt, húsvét hétfője, pünkösd napján s más keresztény ünnepekhez csatlakozó, de pogány eredetü ünnepi szokások alkalmával.
nagyközség Tolna vármegye dombovári j.-ban, (1891) 2499 magyar lakossal; van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára.
l. Regölés és Lantosok.
(lat.) a. m. visszkereset.
szt, l. Felix.
(lat.), törvény, rendszabály. Megreguláz, megszabályoz, rendez, rendbe szed, átvitt értelemben: megtanít; reguláris, szabályszerü.