(Rheims), az ugyanily nevü járás és érsekség székhelye, 1872 ót a megerüsített város Marne francia départementban, az Aisne mellékvize a Vesle partján, egyhangu síkságon, amelyet csak nagyobb távolságban környékeznek alacsony hegyek, a többi közt a hires Montagne de R., az Aisne-Marnei csatorna és több vasút mellett, (1896) 107 017 lak., igen virágzó gyapjuiparral (mintegy 20 gyapjufonó, 80 szövő, a többi közt egy 19 460 orsóval) és pedig posztó-, merino-, flanell-, kasmir-, szőnyeg s egyéb gyapjuáru készítésével, ami összesen több mint 75 millió frank értékü gyapjut fogyaszt el. Sok kezet foglalkoztat a pezsgőborkészítés, amiből évenkint mintegy 20 millió palackot küldenek szét. Egyéb kevésbbé jelentős iparágak a vas- és rézolvasztás, szappangyártás, olajpréselés, üveg-, papiros-, gyertya- és téglagyártás. Legnagyobb a forgalom nyers és feldolgozott gyapjuban és borokban. R.-nek érdekessége ezenkivül épületeiben van. Legrégibb a Mars-kapu, egy római diadalkapu, valószinüleg Augustus, de legkésőbben az Antoniusok korában, amely 1544-ig városi kapu volt, de azután betemették és csak 1812. ásták ki és tisztították meg. Egy római korból való mozaik gladiátorok küzdelmét mutatja.
[ÁBRA] Reimsi székesegyház.
A Notre-Dame székesegyháza Bernard de Soissons, Gautier de R., Jean d'Orbais és Jean Loup építőművészek vezetése alatt 1212-ben kezdték el építeni. E székesegyház egyike a legremekebb gót épületeknek; hossza 149, magassága a boltozat nélkül 38 m.; homlokzatán (l. az ábrát) 530 szobor áll; rozettájának átmérője 12 m.; két fő tornyának magassága 811/2 m.; egyik harangjának súlya 12 300 kg., belsejében 122 szobor áll; üvegfestményei közül a legtöbb a XIII. sz.-ból való; fő oltára előtt koronázták meg a francia királyokat 1173-tól kezdve IV. Henrik kivételével egészen XVI. Lajosig és X. Károlyt. Gyönyörű szőnyegek (részben XVI. sz.-ból) díszítik és értékesek az egyházi kincsei. (V. ö. Marquet és Dauphinot, Trésor de la cathédrale de R., Páris 1867.) A székesegyház mellett van az érseki palota Jovianus római prefektus márvány szarkofágjával. A régi apátsági templom St. Rémi (1041-1481) a székesegyházhoz hasonlít; benne van szt. Remigius síremléke. A laoni külvárosban látható a Szt.-Tamás-templom Gousset kardinális szobrával s sírjával. A legkiválóbb profán épületek: a városháza, amelynek régibb részei 1627-ből valók, XIII. Lajos lovas szobrával; a szinház (1866-73) a párisi opera mintájára készült; a közkórház. A köztereken vannak XV. Lajos, Colbert és Drouet d'Erlon szobrai. Jeanne d'Arc szobra Duboistól, melyet 1896. lepleztek le. Kivülök két monumentális kút ékesíti a várost. Közművelődési intézetei közül a kiválóbbak: az orvosi előkészítő-, az ipariskola, az 1798. alapított nemzeti akadémia, az 1877. alapított kertészeti, a természetrajzi társulat és egy muzeum régiség-, kép-, érem- és könyvtárral (80,000 kötet, 1500 kézirat). R. legrégibb neve Durocortorum v. Durocorter, a remi gallus törzsnek volt fővárosa. 406. itt szenvedett vértanui halált Nicasius püspök. 496. Remigius püspök itt keresztelte meg Chlodvig frank királyt, akinek halála után R. Ausztriához, 843-ban pedig Kopasz Károly uralma alá került. IV. Lajos e várost az érsekének adományozta, aki grófi és VII. Lajostól hercegi címet kapott. A legfényesebb koronázás a VII. és X. Károlyé volt. 1814 márc. 13. itt győzte le Napoleon a Saint-Prient alatt álló oroszokat.
1. György Vilmos, német pedagogus, szül. Eisenachban 1847 aug. 10-én. 1866-69. Jenáben a Heidelbergában a teologiát és 1871-ig Lipcsében a filozofiát s pedagogiát tanulmányozta. Miután egy évig a barmeni reáliskolán volt alkalmazva, 1872. szemináriumi tanár lett Weimarban; 1876. a szemináriumi tanár lett Weimarban; 1876. a szeminárium igazgatója Eisenachban; 1886. a pedagogia tanára és a jenai egyetemi szeminárium igazgatója. Munkái közt kiemelendő: Encyclopäd. Handbuch der Pädagogie (Langensalza 1895). R. alapítója és kiadója a Pädagogische Studien c. folyóiratnak (1. és 2. köt. Bécs 1875-77, 3. köt. Drezda 1879; új folyam u. o. 1880-96). Kiadta: Encyclopäd. Handbuch der Pädagogik (Langensalza). 1894 óta szerkeszti a Zeitschrift für Philosophie und Pädagogik folyóiratot.
2. R. János Jusztusz, német természetbuvár s utazó, szül. Rannheimban (Hessen) 1835 jan. 27. Eleinte tanárkodott, aztán beutazta Finnországot, Skandináviát, 1861-63. a Bermuda-szigeteken tartózkodott, majd beutazta É.-amerikát, 1872. a Kanári-szigeteket és Marokkót, 1873-75. a porosz kormány megbizásából Japánt. 1876-1883. a geográfia tanára volt előbb Marburgban, majd Bonnban. Művei: Der Nakasendo in Japan (Gotha 1880); Japan (Lipcse 1881-86, 2 köt.).
1. Jakab báró, francia bankár, egy frankfurti zsidó ügyvéd fia, megh. 1892 nov. 20. mint öngyilkos. Párisban élt és nemcsak pénzarisztokráciai, hanem politikus körökben is szerepet játszott. Midőn a Panama-csatorna részvénytársulat 1892. válságos helyzetbe jutott és a közvélemény a csalárd igazgatótanács pörbe fogatását követelte, R. ellen is történt feljelentés, hogy a társulat érdekében képviselőket és szerkesztőket megvesztegetett. Midőn pedig a képviselőház ez üzelmek kiderítése végett parlamentáris vizsgálatot indított, a megrémült R. öngyilkosságot követett el. L. Herz (3) és Franciaország (története).
2. R. József, francia politikus, szül. Párisban 1856 szept. 30. Jogi tanulmányainak végeztével Gambetta pártfogása mellett a politikával kezdett foglalkozni, mire 1877. a République Française munkatársa lett. Gambetta 1881 nov. irodafőnökévé nevezte ki. Gambetta bukása után mint a République Française főszerkesztője az opportunista irány egyik legbuzgóbb védője és Boulanger egyik legelszántabb ellenfele volt. 1885. megbukott a választásokon, ellenben 1889. és 1893. képviselővé választották. Művei: La Serbie et le Monténégro (1876); Voyage en Orient (1879. 2 köt.); Les Récidivistes (1882); Le ministere Gambetta (1884); Léon Gambetta (1884); Manuel d'enseignement primaire (Richetvel, 1888) Études de littérature et d'histoire (1889); Les petites Catilinaires (3. köt., Boulanger ellen), adta ki Gambetta beszédeit 11 kötetben, valamint a Dépeches de la défense nationale c. művet. Lefordította Hamilton W. G.: Logique parlementaire c. művét és kiadta az Instuctions des ambassadeurs de France c. gyüjtemény több kötetét. A Boulanger ellen irt cikkei külön is megjelentek, egybegyüjtve, a Petites Catilinaires c. alatt.
(ejtsd: renó) József Toussaint, francia orientalista, szül. Lambeseben 1795 dec 4., meghalt Párisban 1867 máj. 14. Sacy tanítványa volt, 1838. az École des langues orientalesban az arab nyelv tanára, 1854. a császári könyvtár keleti kéziratainak őre lett. Utóbb élte végig a Société Asiatique és az École des langues orientales elnöke volt. Művei: Monuments arabes, parsans et tures du cabinet de M. le due de Labacas (Páris 1828, 2 köt.); Extraits des histoirens arabes relatif aux croisades (u. o. 1829); Invasions des Sarrains en France etc. (u. o. 1836); Relation des voyages faits par les Arabes et les Persans dans l'Inde et la Chine dans le IX. siecle -jet (u. o. 1845. 2. köt.). Michellel együtt adta ki Dupont Romant de Mahomet en vers du XIII. siecle -jét és Rajmundus Lulles: Livre de la loi au Sarrazin en prosa du XIV. siecle (u. o. 1831) c. művét stb.
(Durne, Dorne), középkori, bajor származásu német költő, aki Ottó bajor herceg (megh. 1253.) megbizásából, egy Rikárd nevü francia költő műve alapján Szent György tetteiről verses legendát irt. Mintája Wolfram von Eschenbach, kin túl akarván tenni, homályos és dagályos lesz. Művének legsikerültebb részletei az elbeszélésbe szőtt imádságok és vallásos intelmek, mig a hős kínzásának undorító részletezése a szerző ízlésének fejletlenségét vagy romlottságát mutatja. Kiadta Hagen, Gedichte des Mittelalters, I. (1808).
(lat.) újból testbe költözése az occultizmus (l. o.) által föltételezett egyéni akaratnak.
Román, egyházi iró, kat. áldozó pap, szül. Szepesváralján 1852 febr. 26. Középiskoláit több helyen, a bölcsészetet Esztergomban, a teologiát Bécsben végezte. Pappá szentelték 1877 jul. 1. Káplán Garam-Szt.-Benedeken, Budapesten a Teréz- és Erzsébetvárosban. 1888-ban plébános Nagykereskényben, 1894. Csekén (Bars), ahol most is működik. Irodalmi munkássága: Szerkesztette rövid ideig a Hazánk s a külföldi jelesebb szónoklatai c. egyházi szónoklati havi folyóiratot és számos cikket, értekezés irt a Magyar Koronába, magyar Államba, Religióba stb. Önálló művei: A lelkipásztorkodás gyakorlati vezérfonala (Budapest 1886); Igaz-e, hogy dr. Luther Márton felakasztotta magát? (u. o. 1891); A kat. anyaszentegyház szentelvényei (u. o. 1896)
(franc., ejtsd: ren) a. m. királyné.
Károly, német zeneszerző és dirigens, szül. Altonában 1824 jun. 23. Már gyermek korában feltünt mint zongora-virtuóz, majd Lipcsében végzett tanulmányai után a kölni konzervatoriumon tanárrá lett. 1854 óta Barmenban, 1859 óta Boroszlóban és 1860 óta pedig Lipcsében működött mint karmester s első sorban Gewandhaus-társulat nagy hirü hangversenyein dirigált, mely állásáról csak 1895 jul. lépett vissza. Egyúttal tanár volt a konzervatoriumon. 1885. az ottani egyetem tiszteletbeli doktorrá avatta. 1894-ig összesen 220 zenedarabot szerzett, köztük két szimfoniát, 10 nyitányt, a Belsazar-oratoriumot, Manfréd c. nagy operát, három víg operát, számos férfikart, triót, négyest, dalt stb. Tisztelői 1894. segélyalapot gyüjtöttek. V. ö. Wasielewski, K. R. (Lipcse 1892).
az anasztatikus nyomásnak (l. o.) a berlini Reineckétől föltalált javított módja. A reprodukálandó nyomtatványt marókálával, eau de Javelle-lel és kénsavas salétrommal megtisztítják, vizfürdőbe teszik, majd pedig híg gelatine-oldattal leöntik. Erre még benzinben oldott híg viaszoldattal is bevonják a nyomtatványlapot s vizzel pezsgés közben leöblítik. Az igy preparált régi nyomtatványt azután közönséges litográfiai átnyomással sokszorosíthatóvá teszik.