(ejtsd: ren klód) eredetileg a.m. Klaudia királyné, belőle lett a ringlotta szilvafa neve, l. Szilvafa.
Jakab, német utazó és a Kaukázus ismertetője, született Eislebenben (Württenberg) 1744., megh. 1793. Lipcsében orvosi tudományokat hallgatott, de csinytevéseért az egyetemről kicsapatva, Prágában vándorszinész lett s pár évig kóborolt. 1744. Nagyszombaton ismét egyetemi hallgató lett s Budán megnyerte az orvosi oklevelet. De gyakorolta az orvoslást s ezért Selmecbányára ment bányászatot hallgatni s innen Koháry János gróffal a Keletre utazott. A gróf Tifliszben nyomorultan elveszett de R. nagy vagyonra tett szert, Heraklius georgiai fejedelem házi orvosa lett, a georgiaiak közt meghonosította a puskapor és ágyu készitését meg a kohászatot. 1780. Heraklius megbizásából bejárta a Kaukázust, azután Szent-Pétervárra ment, hol örömmel fogadták s nagy része volt abban, hogy Georgia 1785. Oroszország fenhatóságát elismerte. Mint az orvosi kollégium igazgatója s igen tekintélyes ember halt meg Szent-Pétervárott. Legfőbb műve, melyet halála után Schröder Enoch adott ki két kötetben: Historisch-topographische Beschreibung d. Kaukasus (Gotha 1796-97), sokáig «standard work» volt. Más művei közül egy 1773. Nagyszombaton jelent meg ily cím alatt: Systematis chemici ex demonstrationibus Tyrnaviensibus, pars naturalis etc. A többek közt említésre méltó, hogy Sonnenfels Grundsätze der Polizeiwissenschaft c. művét persa nyelvre fordította, melyből ezt Heraklius fejedelem fordította le georgiai nyelvre s nyomtatta ki a R. által Velencéből nagy költséggel hozatott nyomdában.
(Reineke Fuschs), a német állatmonda utolsó és legkitünőbb önálló költői földolgozása, alnémet nyelven, Hinric von Alkmar csak töredékesen fenmaradt németalföldi költeménye alapján irva. Első kiadása: Lübeck 1498; újra kiadták Prien (1887) és Wolf (1893); újfelnémetre fordították: Beuther Mihály (1544), Soltau (1803) és Simrock (1845); hexameterekben átdolgozta Geothe (1794), legjobban kiadta Bieling (1882), aki Gottsched prózai fordítását (1752, újra kiadta Bieling 1886) is fölhasználta; latinra fordította Schopper Hartmann (1567). Az 1498-iki kiadáshoz járul egy katolikus irányu magyarázat, melyet 1539. protestáns szellemben átdolgoztak. Már a XVI. sz.-ban szatirai rajzokkal látták el Solis Virgil és Ammann Jódok, a XIX. sz.-ban pedig Kaulbach Vilmos.
1. Ignác, jogtudós, szül. Gyulafehérvárott 1861 febr. 14. R. Zsigmond főorvos fia. Középiskoláit a gyulafehérvári és temesvári gimnáziumokban, jogi tanulmányait pedig a budapesti tudományos egyetemen végezte, hol jogdoktori oklevelet is nyert. Ügyvédi oklevelét szintén Budepesten szerezte. Tanulmányainak befejezte után mint gyakornok lépett be az igazságügy-minisztériumba. 1895. miniszteri titkárrá nevezték ki. jelenleg az igazságügy-minisztérium börtönügyi osztályában működik. A magyar jogászegylet börtönügyi bizottságának megválasztott tagja. A budapesti rabsegélyző egylet igazgató választmányának és az országos nemzeti szövetség igazgatóságának tagja. E lexikonnak munkatársa, valamint az Ulbrich és Mischler által szerkesztett Österreichisches Staatswörterbuch s az Österreichisches Rechts-Lexikon magyarországi részének. A jogi szaklapokba és más folyóiratokba több jogi és börtönügyi cikket irt. Önálló munkái: A magyar biróságok szervezete és területi beosztása (1885 és 1889); A magyar ügyvédség (1888); A birói és ügyészi szervezet módosításáról szóló törvény magyarázata (1891); Az erdélyi birtokrendezési eljárásról szóló törvény módosítása és kiegészítése (1892).
2. R. János, jogtudós, ügyvéd, R. Zsigmond fia, szül. Nagy-Becskereken 1865 jun. 22. Középiskoláit Gyulafehérvárt, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, ahol 1886. jogdoktorrá, 1887. pedig államdoktorrá avatták. Ügyvédi oklevelét 1889. Budapesten szerezte. Ugyanekkor a budapesti egyetem jogi kara az egyházjogból magántanárrá képesítette, ahol ezen minőségben állandóan működik. Ugyanezen évben - mint jogi iró - a budapesti egyetem államtudományi államvizsga-bizottságának tagjává neveztetett ki, amelynek azóta állandó tagja. 1894 a budapesti ügyvédvizsgáló bizottságba választott, amelynek ma is tagja. Ugyanakkor a Szent-István-társulat irodalmi s tudományos osztálya tagjává választotta. Munkatársa több bel- és külföldi szaklapnak és az Ulbrich-féle Österreichisches Staatswörterbuch és az Österreichisches Rechts-lexikon magyarországi részének, továbbá ezen lexikon jogi részének. Munkái következők: Die Besetzung der Bisthümer in Ungarn is historischer Entwickelung bis zu Gegenwart (Archiv für kath. Kirchenrecht 1888); A jogtörténelem és kutatási módszerei (Budapest 1894); A felszentelési cím az érvényben levő jog szerint (u. o. 1895); A Tulajdonközösség megszüntetése iránti per feljegyezhető-e a telefonkönyvben? (Polgári Törvénykezés 1896); Egyházi szervezet; Az ezredéves magyar állam és népe (Budapest 1896); Zlinszky Magyar magánjogát új részekkel kiegészítve teljesen átdolgozta s a VI. kiadást sajtó alá rendezte. Különböző jogi értekezéseket, szemléket s birálatokat irt hazai és külföldi szaklapokba.
3. R. Zsigmond, orvos, szül. Szegeden 1813 okt. 20., megh. Budapesten 1893 okt. 29. Középiskoláit Szegeden a piaristáknál, orvosi tanulmányait Bécsben és Padovában végezte. A szabadságharc idején Perczel, Tóth Ágoston, Guyon Rikárd és Bem csapatainál teljesített főorvosi minőségben tábori orvosi szolgálatokat. 1849 aug. 17. Lévánál elfogatott és orosz fedezet alatt a gyulafehérvári várba vitetett. Innen másodnap becsületszóra oly feltétel alatt bocsátották ki, hogy az orvoshiányban szűkölködő sebesült császáriakat gyógykezelje, mit ő, azon feltétel alatt, hogy sebesült fogoly honvédeket saját költségén kezelheti, meg is tett.
Hosszabb tanulmányutakat tett Török-, Német-, Francia-, Olaszországban és Hollandiában. 1855-90-ig megszakítás nélküli 35 évig Gyulafehérvár szabad királyi városának s kórházának főorvosaként működött. Az 1885-iki orvosi kongresszuson részt vett s A budapesti orvosi kongresszusról címen hosszabb tanulmányt irt, amely ugyanazon évben jelent meg.
4. R. Zsigmond, archeologus, az elöbbinek fia, szül. Gyulafehérvárt 1862 jun.21. Középiskoláit szülővárosában és Temesvárt, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen fejezte be. 1887. létesítette az alsófehérvármegyei történelmi, régészeti és természettudományi egyesületet Gyulafehérvárt. Epigrafikai szempontból igen értékes római feliratos emlékgyűjteménye van, s a hires ispánlaki bronzlelet legnagyobb részét is ő birja. Cikkei e nemben a Nemzetben, Arch. Értesítőben, Magyar szalonban jelentek meg. Novellagyűjteménye: Egy görbe országból, 1885. jelent meg. Munkatársa az Österreichisches Rechts-Lexikon magyarországi részének.
város Boroszló porosz kerületben, a cseh határon, vasút mellett, (1890) 3131 lak., üvegcsiszolókkal, fürészmalmokkal és mészégetőkkel. R. fürdő, R. város mellett a Weistritz völgyében, klimatikus gyógyhely 8 vastartalmu ásványvizforással, nagy parkkal, szép sétahelyekkel, fürdőintézetekkel (1894-ben 3831 fürdővendég). V. ö. Drescher, Der Kurort R. (R. 1883); Hohaus, Führer durch R. (Glatz 1886).
l. Almafa.
1. Ferenc Volkmar, német protestáns teologus, szül. Vohenstaussban 1753 márc. 12., megh. 1812 szept. 6-án. 1773. Vittenbergába ment teologiát tanulni, hol 1777. anyelvészet és bölcselet magántanárául habitáltatta magát. 1780. a bölcselet rendkivüli, 1782. a teologia rendes tanára, 1784. a vár- és egyetemi templom prépostja, 1792. Drezdában fő udvari hitszónok és egyháztanácsos lett. Nem kevesebb mint 51 kötet egyházi beszéd maradt fenn tőle, kit kora egyik legnagyobb szónoknak tartott. Nem csekély hatással működött mint moralista. System der chrislichen Moral c. műve Vittenbergában (1788 és 1789) öt kötetben jelent meg és több kiadást látott. Ueber den Kleinigkeitsgeist in der Sittenlehre (Meissen 1801); Vorlesungen über Dogmatik etc. (Sulzbach 1801, két kiad. latin és német nyelven); Der geist des Christenthums in Hinsicht auf Beruhigung im Leiden (Lipcse); Opuscula academica (2 köt., u. o. 1808-9); Deständnisse, meine Predigten und meine Bildung stb. (Sulzbach 1810 és többször). Életrajzát többen is megirták, igy p. Pölitz (1819 és 1815, két kötetben) és Böttiger (1813).
2. R. Károly Frigyes gróf, francia diplomata, szül. Schondorfban (Württemberg) 1761 okt. 2., megh. Párisban1837 dec. 25. Tanulmányait Tübingában végezte, mire 1787. nevelői állást vállalt Bordeuxban. 1791. Sieye ajánlatára titkári állást kapott a külügyminisztériumban és 1792. követségi titkárnak ment Londonba, 1793. pedig Nápolyba. A rémuralom alatt osztályfőnök volt a külügyminisztériumban, mire 1795. francia követ lett a Hansa-városoknál; 1798. mint követ Firenzében, 1799. pedig 13 napra mint külügyminiszter működött. Azután ismét követnek ment Svájcba, 1801. Milánóba, 1802. Hamburgba; 1805. Napoleon grófi ranggal kitüntette s követnek nevezte ki Casselbe a vesztfáli királyi udvarhoz. Az első restauráció után R.-ot a külügyi minisztérium irodájának igazgatójává és államtanácsossá nevezték ki. A második restauráció után követnek el a majnai Frankfurtba a német szövetséges gyülésre. 1829. nyugalomba vonult, de a juliusi forradalom után még egyszer követséget vállalt és a szász udvarhoz ment, mire 1832. pairre nevezték ki. 1795. óta tagja volt az Institutnek (akadémiának). Goethével folytatott levelezése Briefweschel mit Goethe címen Stuttgartban 1850-ben jelent meg. V. ö. Lang W., Graf R. Ein deutsch-französiches Lebensbild (Bamberg 1896).
hercegi vár Szász-Gotha hercegségben; nevezetes szép fekvéséről és nagyszerűparkjairól a Türingiai-erdőben. 1806. Benedek-rendikolostornak állíttatta Lajos őrgróf (Springer), utóbb a türingiai őrgrófok családi sírboltja lett. 1525. a parasztoktól elpusztított R.-I kolostort szekularizálták. 1543. vadászlakot csináltak belőle. A mostani kastélyt 1607. Dorottya Mária özvegy hercegnő építette gót stilben. 1826-ban I. Ernő szász-koburg-gothai herceg restauráltatta R.-t.
János Keresztély, német festő és rézmetsző, szül. Hofban 1761 jan. 24., megh. Rómában 1847 jun. 8. Lipcsében Ösernél tanult, azután a drezdai akadémián, 1789. pedig Rómában telepedett le és ott főleg Carstens és Koch hatása alatt állott. Művei közül (nagyrészt heroikus jellegű tájképek), a legsikerültebbek azok, amelyeket a római massimi-palotában festett, valamint az I. Lajos bajor király számára készített 4 máltai tájkép.
1. Adél, ki Berthold Ferenc álnéven irt, német regényiró, szül. Hannoverában 1802., megh. Drezdában 1839 febr. 14. Hét évig nevelőnő volt Pereira bankár házában Bécsben. Tehetséges elbeszélő, kit Tieck Lajos bevezetett az irodalomba. Művei: Irrwisch-Fritze (1830, novella, megjelent az Urania évkönyvben s nagy tetszésben részesült); Novellen und Erzählungen (1836, 2 köt., előszóval Tiecktől); König Sebastian (1839, 2 köt., halála után kiadta Tieck) és Gesammelt Novellen (1842, 2 köt.).
2. R. Károly Leonhard, német filozófus, szül. Bécsben 1758 okt. 26-án, meghalt Kielben 1823 ápr. 10. A jezsuitáknál nevelkedett, később a jezsuita-rend feloszlatásával klerikus a barnabiták kollégiumában; a kor áramlatának hatása alá kerülve, kilép a rendből, előbb Lipcsébe, azután Weimarba kerül, ahol a protestantizmusra tér; munkatársa lesz a Deutscher Merkur-nak, veje Wielandnak; 1787. kineveztetik a filozófia tanárának Jenába, 1794-ben Kielbe. Főleg Jenában nagy szónoki és előadó tehetségével rendkívüli hatása volt az egyetemi ifjúságra s ő volt egyike azoknak, kik Kant rendszere világútját a legkorábban s a legnagyobb hatással egyengette. 1789. kiadta legfontosabb művét: Versuch einer neuen Theorie de menschlichen Vorstellungsvermögens, melyben kisérletet tesz kant rendszerét kiegészíteni, illetőleg Kant tételeit jobban megbizonyítani. Később Fichet hatása alá került, majd Bardili hive lett (Grundlegung einer Synonymik für den allgemeinen Sprachgebrauch in den philosophischen Wissenschaften, 1812). V. ö. Reinhold E., K. L. R.-s Leben und Wirken (Jena 1825); Keil, Wieland und R. (Lipcse 1885).
3. R. Keresztély Ernő, az előbbinek fia, szül. Jenában 1793., megh. u. o. mint a logika és metafizika tanára 1855. Becses filozofiatörténeti műveket irt: Geschichte der Philosophie nach den hauptmomenten ihrer Entwicklung (2 köt., Gotha 1828-30, 4.kiad. Jena 1854, 3. köt.). Filozofiai irányában közel áll Kanthoz.
4. R.E., Köstlin Kersztély Reinhold irói neve, l. Köstlin (4).