Róbert, német festő és költő, szül. Danzigban 1805 febr. 22., megh. Drezdában 1852 febr. 7-én. 1830 óta működött mint festő, 1835. Begas alatt folytatta tanulmányait, azután Düsseldorfba ment és több festővel művészi utazást tett Itáliába, ahol három évig időzött. 1844 óta Drezdában telepedett le. Egyes műveiben mint festő és költő működik egyszerre, u. m. Drei Umrisse nach Holzschitten von Dürer, mit erläuterdem Text und Gesängen (Berlin 1830). Később Kuglerrel együtt adta ki Liederbuch für deutsche Künstler (u. o. 1833, fametszetekkel Gubitztól). Egy másik munkája: Lieder eines Malers mit Randzeichnungen seiner Freunde (Düsseldorf 1838) 31 eredeti metszetet tartalmaz R.-től és 30-at más düsseldorfi művészektől. Richter Lajossal adta ki Hebel, Allemanische Gedichte (6. kiad. Lipcse 1876) c. művét, melyet ő felnémet nyelvre fordított; Rethel Haláltánchoz ő irta a verseket. Dalai: Lieder (Berlin 1844, kiad. 1873, életleirással Anerbach Bertoldtól) a költő kedélyét friss és benső természetképekben tükrözik vissza. Ifjusági iratai: A-B-C-Buch für kleine und grosse Kinder (Lipcse 1845. 4. kiad. 1876, képekkel); Märchen-, Leider- und Geschichtenbuch. Gesammelte Dichtung R.-s für die Jugend (10. kiad. Bielefeld 1892); Deutscher Jugnedkalender (Lipcse 1849-52); Die Wurzelprincessin (u. o. 1848) és Lieder und Fabeln für die Jugend (2. kiad. u. o. 1849).
falu Potsdam porosz kormányzósági kerületben, Niederbarium járásban, (1890) 10 052 lak. 1867. még csak 869 lakosa volt.
Leo, osztrák egyiptologus és nyelvész, szül. Osterwitzben 1832 okt. 26. Bécsben tanult. 1860. magán-, 1868. rendkivüli és 1872. az egyiptomologia rendes tanára lett a bécsi egyetemen. 1884. a császári akadémia tagjává választotta. Tudományos célokból 1865-80. ismételten beutazta Egyiptomot és a vele határos országokat. Miksa császárral Mexikóba is elment. Főbb művei: Die ägyptischen Denkmäler von Miramar (Bécs 1865); Die zweisprachige Inschrift von Tabis (u. o. 1866); Aegyptische Chrestomathie (u. o. 1873-75). Mint nyelvész az Egyiptommal határos népek nyelveivel foglalkozott; ide tartoznak: Die Barea-Sprache (u. o. 1874); Die Nuba-Sprache (u. o. 1879, 2 köt.); Texte der Bilin-Sprache (Lipcse 1883); Wörterbuch der Bilin-Sprcahe (u. o. 1888). R. egyik szerkesztője a Wiener Zeitschrift für die Kunde des Morgenlandes c. folyóiratnak.
Reinkens József Hubert, német egyházi iró, ó-katolikus püspök, szül. Burtscheidban (Aachen mellett) 1821 márc. 1., megh. Bonnban 1896 jan. 5-én. Hosszabb ideig gyári munkás volt, azután elvégezvén középiskoláit, teologiát és bölcsészetet tanult Bonnban. 1850. hitdoktor lett Münchenben és 1853. rendkivüli, 1857. rendes tanár a boroszlói teologiai fakultáson. 1870. Döllingerrel és társaival fellépett a vatikáni zsinat határozatai ellen és az ó-katolicizmus fő vezetője lett. 1873 jun. 4. az ó-katolikusok püspökükké választották Kölnben s Heydekamp jansenista püspök ugyanaz év aug. 11. felszentelte Rotterdamban. IX. Pius pápa 1873 nov. 9-iki enciklikájában az egyházból kizárta. Munkái: De Clemente presbytero Alexandrino (Boroszló 1851); Hilarius von Poitiers (Schaffhausen 1864); Martin v. Tours (Boroszló 1866); Die Geschichtsphilosophie des heiligen Augustinus (Schaffhausen 1866); Aristoteles über Kunst, besonders über Tragödie (Bécs 1870); Revolution und Kirche (Würzburg 1877); Lessing und Toleranz (Lipcse 1883) stb. V. ö. Beyschlag, Vischof R. und die Altkatholiken (Berlin 1896).
Vilmos báró, osztrák-magyar táborszernagy, szül. Pausramban (Morva) 1829 jun. 20-án. 1845. a hadseregbe lépett s mint hadnagy részt vett az 1848-49-iki hadjáratban Magyarországon; 1849. főhadnagy lett s 1854. a táborkarba került, 1859. végig küzdötte az olasz hadjáratot; 1864. kinevezték őrnaggyá s a harcászattanárává s 1866. mint alezredes a poroszok ellen harcolt; 1869. ezredessé léptették elő s 1870-ben a budai főparancsnokságnál táborkari főnök lett; 1874. Rudolf trónörökös katonai tanítója; 1876. vezérőrnagy, 1877. a 14. gyaloghadosztály parancsnoka lett, melynek élén Bosznia megszállása körül nagy tevékenységet fejtett ki. 1879. megbizták a 32. gyaloghadosztály parancsnokságával; 1880. kinevezték altábornaggyá s 1882-ben bárói rangra emelték, 1884. a 28. gyaloghadosztály parancsnoka s 1886. a 10. hadtest vezénylő tábornoka lett Brünnben, amellyel 1889 őszén Przemyslbe áthelyezték. 1889. nov. 1. táborszernagyi rangot kapott. 1896. aug. 16. ülte meg ötven éves szolgálati jubileumát, mikor a király sajátkezü levélben fejezte ki neki szerencsekivánatát és nemsokára Grazba helyezték át. Ő szerepelt az 1896 szept. Csáktornya vidéken megtartott nagy hadgyakorlatok alkalmával mint az északi hadtest főparancsnoka. R. a 24. gyalogezred tulajdonosa és egyike a legképzettebb tábornokoknak. Kiváló munkát is irt: Vorträge über die Taktik (Bécs 1871-72, 2 köt.). V. ö. Vasárnapi Ujság 1893, 41. sz.
több kiváló középkori német dalköltő neve:
1. Öreg R., jeles lirikus, Hagenau elzászi helységből származott, de Bécsben élt, hol mint udvari költő nagy tekintélynek örvendett. Lelkes pártfogójának, VI. lipót osztrák hercegnek 1194. szép dalban siratja halálát; ő maga 1203 körül halt meg. nagy tehetség, de egyoldalu: a szerencsétlen szerelem dalnoka. Ez egyetlen tárgyát szép alaku és szerkezetü dalokban folyton ismételgeti, ami végre költészetét elvonttá, kieszeltté és természetellenessé is tette. tanítványai Walther von der Vogelweide utóbb meghasonlott vele, de halála alkalmával szép dalában siratja a művészetnek nagy veszteségét. Legjobban kiadták Lachmann és Haupt, Des Minnesangs Frühling (4. kiad. 1888) V. ö. Schmidt Erich, R. von Hasenau und Heinrich von Rugge (1875) és Burdach Konrad, R. der Alte und Walther von d. Vogelweide (1880).
2. R. von Brennenberg, középköri dalköltő, Regensburg vidékéről, aki 1238. szerepel oklevelekben; a regensburgiak 1276 előtt megölték. Dalai egy-egy versszakból állanak s inkább tanító, mint tisztán lirai jellegüek. Kiadta Hagen, Minnesänger, 61. sz. E költőhöz fűzte a középkori hagyomány azt az ismeretes történetet, melyben a szerető nő büntetésből tudtán kivül kénytelen megenni kedvesének szivét. L. Coucy.
3. R. von Zweter, középkori tanító költő, Rajna-vidéki nemes családból származott, e Ausztriában nevelkedett, mire 1234. Vencel cseh király szolgálatába lépett és 1241 óta mint vándordalnok bejárta északi és középső Németországot; 1252 után halt meg Essfeld frank faluban, ahol el van temetve. Számos tanító versdalokat irt, melyekben a kor nagy és kis kérdéseit józan fölfogása, egészséges világnézettel, néha erélyes erkölcsi fölháborodással, de egy kissé szárazon és egyhanguan, egyazon versszakban tárgyalja. Walther von der Vogelweide tanítványa és mint mestere, a Hohenstaufok lelkes hive és a római kuria ellenfele. Kiadta Roethe 1887.
(lat.) a. m. visszahelyezés.
Károly, német zeneszerző, szül. Erfurtban 1822 okt. 13. Mint teologus tanulta Marx A. B.-tól a zeneelméletet; ösztöndíjjal tanult 1849. fél évig Párisban, 3 évig Rómában. hazatérve a kölni konzervatorium tanára lett, 1858-90. pedig a brémai székesegyház orgonása és karigazgatója, s városi zeneigazgató, az énekakadémia és dalegyesület feje. A berlini akadémia rendes tagul választotta 1882. Pályadíjat nyert egy Bismarck-himnusza (Frankfurt 1881) és Käthchen von Heilbronn címü operája; Edda címü operát, d-dur szimfoniát, Septha c. oratoriumot, számos nagyobb karéneket stb. szerzett.
termékrajzi latin név után Reinwardt Gáspár György Károly nevének röviditése. Szül. Lüttringhausenban (volt Berg hercegség) 1773., megh. Lejdában mint a botanikuskert igazgatója (1854-ben). 1815-22. Holland-Indiát utazta be s az indiai archipelagus növényzetét ismertette.
Tivadar, német irónő, 1. Hansgirg.
v. rees (a real v. rei többese), pénzszámitási egység Portugáliában és Braziliában, értéke körülbelül = 0,5 fillér, amiért is mint pénzegységet nem is verik, és rendesen a milreist (1000 R.) tekintik pénzegységnek. 1 portugál milreis = 5,33 korona, 1 braziliai milreis = 2,69 korona. Nevét a római és bizánci milliarenses, illetőleg miliaresia pénzegységből vette, mely egy font aranynak ezredrészét tette.