(lat.), tulajdoni kereset, mely a tulajdonost a dolog minden birtokosa ellen megilleti, s a tulajdonjog elismerésére és a dolog kiadására irányul. Innen vindikálni a. m. igényelni.
Franciska bárónő, német irónő, álnéven Franz von Nemmersdorf, szül. Augsburgban 1834 szept. 19-én. 1849. R. Ágost báróhoz ment nőül, 1859. özvegy lett és azóta többnyire Münchenben él. Művei közül említendők: Unter den Ruinen (4 köt., Lipcse 1861); Doge und Papst (2 köt., Boroszló 1864); Unter den Waffen (3. köt., Berlin 1868); Gebt Raum! (3 köt., Dzrezda 1880; Das Räthsel des Lebens (2 köt., u. o. 1894). E regényeken kivül irt egy társadalmi tanulmányt is: Der Kampf der Geschlechter (2.kiad. Lipcse 1892) cím alatt.
János, történetiró, szül. Szegeden 1847 jan. 20. Középiskoláit Szegeden, a jogot Budapesten s Pozsonyban hallgatta, 1871. ügyvéd lett. 1872. szülővárosa aljegyzőnek választotta. E minőségben a város közigazgatási, politikai s közművelődési ügyeinek vezetésében nagy tevékenységet fejtett ki. Az 1876-iki árvizvédelem alkalmából királyi elismerést, az országos kiállítás alkalmából királyi elismerést, az országos kiállítás alkalmából pedig koronás arany érdemkeresztet kapott. 1882. főjegyzői állásától megvált és a Somogyi Károly esztergomi kanonok által Szegeden alapított nyilvános könyvtár igazgatását vette át. 1883. a város ujjáalkotása körül teljesített szolgálataiért a Ferenc-József-rend lovagkeresztjével tüntették ki. A Dugonics-társaságnak alelnöke. Buzgó gyüjtésekkel és a város áldozatkész támogatásával történelmi s régészeti muzeum alapját vetette meg. Történelmi s régészeti közleményei leginkább Szegeden és vidékének multjára vonatkoznak. Önállóan megjelent munkái: Az 1870. évi XLII. t.-c. a köztörvényhatóságok rendezéséről, különös tekintettel Szeged város rendezésére (Szeged 1871); Jelentés Sáros vármegye levéltáráról (Budapest 1881); Történelmi vizsgálatok a zsidók szegedi letelepülése körül (Szeged 1885); A kegyúri jog és a szegedi gyakorlat (u. o. 1886); A szegedi Somogyi-könyvtár (Budapest 1885); A régi Szeged (2 köt., Szeged 1884-1887); Magyar pogánykori sírleletek (Budapest 1891); Makó város története (Szeged 1892); Szeged és Délmagyarország (u. o. 1895); A mindszent-algyöi uradalom gazdaságtörténete (Budapest 1896). Szeged város megbizásából irja Szeged város története címü négy kötetes nagy munkáját. ezenkivül történelmi s régészeti szakfolyóiratokban számos értekezése és más közleménye jelent meg. E lexikonnak munkatársa.
Miklós, lengyel kötő, a lengyel költészet atyja, szül. Zoravnában (Ukraina) 1507., megh. 1568. Autodidakta volt; irt szatirikus költeményeket, epigrammákat, költői tréfákat, s később kálvinista szellemü irásokat vallási kérdésekről. Igazi érdemét költeményei és humorisztikus művei teszik. Legnevezetesebb alkotása; a lengyel népszokások egy korképe, mely Zwiercialdo (A tükör) c. alatt jelent meg. Epigrammáit és költői tréfáit: Zwierzynec (Állatkert, u. o. 1562); Eigliki (Tréfás dalok, u. o. 1568) egész Lengyelországban nagy szeretettel olvasták. Költői műveinek új kiadása 1848. jelent meg.
(lat.) a. m. visszavet, elutasít; rejectio, visszavetés, elutasítás.
török kifejezés, jelenti az állami kancellária fejét, és szorosabb értelemben a külügyminisztert. Az elnevezés Szulejmán szultántól ered és kezdetben a nagyvezéri titkárt illette a cím. Csak később lett megfelelője a miniszteri rang és hivatalnak. A török hódoltságot korabeli magyar iróknál mint réz vagy réz efendi van megemlítve. Újabban e cím nem használatos, helyette hárdsie náziri van divatban.
(növ., Lathraea L., vicsor Diószegiéknél), most a tátogatók, azelőtt az Orobanche-félék közé sorozott húsos, nem zöld élősködő növény (képét l. az Élősködő növények mellékletén). Szivókájával a fák gyökerén élősködik. Tőkéje vastag, húsos pikkelyek vannak rajta, mint a pikkelyes halaványlila szárán is. Virágzata fürt. 4 fajta közül hazánkban a L. squamaria L. hűvös erdőben vagy bokorban, leginkább a mogyorófa alatt terem. Radlkofer benne találta a fitokrisztallint, mely kétségtelenné tesz a növényi és állati test részeinek megegyezését. Ez az anyag tökéletesen összevág az állati vérben lévő hematokrisztallinnal v. hemoglobinnal. L. Bogárfogó növények.
v. lappangó hő, l. Kötött hő.
(növ.) a. m. angiospermia (l. o.).
Sándor, technikus, műegyetemi tanár, szül. Kassán 1853. Gimnáziumi tanulmányait Kassán és Eperjesen, müegyetemi tanulmányait pedig Budapesten végezte. 1877. gépészmérnöki oklevelet nyert, ezután két éven át állami ösztöndíjjal a szövőipart külföldön gyakorlatilag tanulmányozta. Külföldről hazatérve, kemény Gábor báró földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter 1880. ideiglenes szakközegül alkalmazta, 1882. pedig iparfelügyelőnek nevezte ki. Mint ipari felügyelő a gyáripar fejlesztését, az egyes iparosok közvetlen támogatását és a háziipari tanműhelyek helyett az ipari szakiskolálat hozta javaslatba. Hogy eszméit legalább részben megvalósíthassa, megirta 1887. A szövet tartósságának megállapítása c. művét. 1887-től az iparfejlesztés helyett a gyárvizsgálattal kellett foglalkoznia, miről az 1887. és az 1888. évi gyárvizsgálatról szóló jelentései tanuskodnak. A műegyetem mekanikai technologia tanszékére 1888. helyettes tanárnak, 1889. rendkivüli és 1890. rendes tanárnak nevezték ki, 1896-ban pedig a szabadalmi tanács tagja lett. Irodalmi működése a már említetteken kivül a következő: A papiros tartósságának megállapitása (1891); Utasitás magánosok részére a papirosvizsgálatok végzésére (1893). E Lexikonba a textilipari cikkeket irja. A Magyar Mérnök- s Épitészegylet Közlönyének 1896. évi folyamában közölte A vas mikroskopikus vizsgálása címü tanulmányait és A mechanikai technologia néhány alaptétele c. munkáját, mely utóbbi külön kiadmányban és német fordításban is megjelent. Szakszerü kutatási mellett az iparfejlesztési mozgalmakban is részt vesz, igy az ezredéves kiállításon a textil-csoport berendezését és szervezését mint csoportelnök, a csoport birálatát mint csoportjury-elnök vezette. Ez irányu fáradozásáért a III. osztályu vaskoronarenddel tüntették ki.