a hangnak olynemü megváltozása, midőn a hang tisztaságát elveszti, vagyis a midőn a hangot zavaró zörejek kisérik. Annál rekedtebb lesz a hang, minél jobban elfedik azt a zörejek. A hangnak elváltozása az alig észrevehető fátyolozottságtól egész a teljes hangatlanságig (aphonia) fokozódhatik. A R.-nek gyakori oka szokott lenni a hangrésnek hiányos záródása hangoztatáskor, mely vagy a hangrést záró izmok hüdéséből ered, vagy mekanikus akadályoknak (duzzadt a hátsó gégefalon, kannaporcok vizenyője stb.) lehet a következménye. Továbbá létrejön a hangszalagok mindazon elváltozásainál, melyek rezgésképességüket befolyásolják, mint növedékek (polypus), fekélyek jelenlétekor. v. midőn hurutos folyamat következtében nyáklerakodás jelentkezik. R. akkor is beáll, ha a hangszalagok feszülési viszonyai változnak. Különben R.-et létrehozhat a hangos és tartós beszéd és éneklés is, különösen akkor, ha megeröltetéssel jár.
(loculus, loculamentum), a magyar nyelv sajátsága szerint az elrekesztett hely. p. termésrekesz vagy gyümölcsrekesz, de R. a R.-fal (dissepimentum) is. - R. az építészetben, a kaszetta (l. o.) magyar neve.
l. Zománc.
(diafragma), a hasüreget elválasztó izom, a régi görög orvosok szerint az érzések székhelye, bizonnyal azért, mert ez az izom minden kedélyhullámzáskor megrázkódik, belélekző mozgásokat téve. Innét a frenetikus taps és nevetés kifejezés is.
a cégével, vejszével és razsával űzött halászat.
l. Őrháló.
a folyók torkolatánál, a tengerben képződő folyami lerakódás. A folyók tengerbe, vagy egyáltalában álló vizbe való torkolásuknál elvesztik sebességüket és igy a magukkal hozott iszapot leejtik és ebből zátony képződik, mely a hajóknak a tengerből a folyóba való közlekedését megnehezíti. A R. képződéséhez hozzá járul a dagály és apály és a hullámmozgás járása. Eltávolítása és újra képződésének megakadályozása igen nagy nehézségekbe ütközik, legtöbbször lehetetlen.
(növ. Genista L.), vitorlás virágu apró cserje, mintegy 70 faja (hazánkban 18) az óvilágban terem. Levele ágatlan v. satnya, ritkán háromágu; virága magános, füzéres v. gömbös, sárga, himje egyfalkás. A G. tinctoria L. (sárga festőfű, festővirág, nyúlrekettye, pogányékesség) Európában a Kaukázusban és Szibériában gyakori, sokalaku, a magasabb termetü ága vesszős, levele elliptikus, a széle szőrös, virága sok, sárga szártetőző fürtté egyesül. A G. monosperma (Retama monosperma Boiss.) arábiai és pakesztinai hosszu vesszős, levéltelen bokor, virága jó illatu, fehér. Termése bogyónemü. Az a növény, melyet Luther a Vulgata szerint borókának fordított. Tüzelőfa, nálunk hőhajlék dísze. A r. fajait a méh szivesen látogatja, a kecske és a juh is szereti. ilyen még a kuhics v. bogárzófű (G. saggitalis L.), az árva R. (G. silvestris Scop.). Hazánkban a R. soktagu és jellemző. A G. Germanica L., G. tinctoria, G. Anglica L. meg a magyar G. ovata W.et Kit. virága meg a levele nevezetes festőanyagot termel. A G. tinctoriát kertbe is ültetik, a G. Canariensis L. (kanárirózsa) a Kanári-szigetekről, az olasz G. candidans L., meg a spanyol G. florida L. az üvegházban díszlik. A G. horrida DC. déleuropai nagyon tövises cserje Görögország hegyein gyakori, a régiek aszpalatosz néven ismerték és a Tartaroszban az istenteleneket ezzel vesszőzték meg. Mások szerint ez a növény a Cytikus lanigerus DC. lenne. A G. Hispanica L. Olaszországban gyakori, az olasz irók gyakran emlegetik. Beszántva jó trágya. L. még Pokolvessző.
vagy rakottya (növ) a. m. pálmafűz (l. o.).
(Retyitova), kisközség Hunyad vmegye hátszegi j.-ban, (1891) 1595 oláh lakossal.