(franc., ejtsd: randmán), igy nevezik a nyers cukornál azt a számot, melyet ugy nyerünk, ha a nyers cukor hamujának ötszörösét annak polározásából levonjuk. Ennek alapját az a gyakorlatból merített tapasztalat teszi, hogy a nyers cukor finomításakor minden egy súlyrész hamu öt súlyrész cukor kristályosodását akadályozza meg, mely aztán a melászban marad, l. Cukor.
l. Becsü.
az a polgári per, mely rendes eljárás szerint folyik. A R. a polgári eljárásban szabály és ez aluli kivételképen bizonyos csekélyebb jelentésü vagy természetüknél fogva egyszerübb ügyek sommár per útján nyernek elintézést. Minálunk a R. még az irásbeli eljárás útján, az 1868. LIV. és 1881. LIX. t.-c.-ek értelmében tárgyaltatik, és arra a sommás eljárást szabályozó 1893. XVIII. t.-c.-nek újabb rendelkezései leginkább csak a bizonyítás tekintetében s annyiban alkalmaztatnak, amennyiben ez az irásbeli, s az esetlegességi elvre alapított eljárásban lehetséges. L. Irásbeliség.
fogalma, helyesebben fogalmának terjedelme iránt eltérők a nézetek. Némelyek R.-en az összes állami tevékenységet akarják érteni, mely a belső államéletben az állam s az állampolgárok jólétének, vagyis a közjólétnek biztosítására és emelésére irányul. Ez értelemben a rendőrfenség (Polizeihoheit, jus politiae) az egész kormányzattal, s amennyiben némelyek legalább a jogszolgáltatást a R. alul kiveszik, a közigazgatással azonosíttatnék. Mások azért s helyesebben a R. fogalmát az államigazgatási tevékenység ama körére szorítják, amely a társadalom külső rendjének közvetlen biztosítására s megoltalmazására irányul. A R.-re vonatkozó célszerüségi elveknek és szabályoknak rendszeres foglalatját R.-i politikának, az arra vonatkozó tételes jogszabályoknak összességét R.-i jognak nevezzük. A veszélyek, melyekkel a R.-i hatalom elfajulása az egyéni szabadságot fenyegetheti, az e téren a kormányok részéről a történelem tanusága szerint elkövetett visszaélések (politikai titkos kémrendőrség, agents provocateurs) a R. iránt kisebb-nagyobb idegenkedést, ellenszenvet szültek, sőt azt egyenesen gyülölt intézménnyé tették. A R.-nek a legszélesebb alapokon nyugvó önkormányzat, s a legszabadelvübb alkotmány mellett is szükségessége s egyenes nélkülözhetetlensége csak a legújabb időkben jutott általános felismerésre, de nem a bizalmatlanság teljes eltünésével, mely különösen a R.-től igénybe vett rendkivüli hatalom iránt most is nyilvánul, jóllehet a rendkivüli gyorsaság, mely bizonyos esetekben egyedül biztosíthatja a rendőri intézkedések kivánatos sikerét, rendkivüli hatalmat is igényel. A R.-i ügyágak közül különös említést igényelnek: 1. a felsőbb állambiztonsági R., amelynek az államegésznek, az államegységnek s államrendnek biztosítása a feladata. Ide tartoznak a politikai zavargások, zendülések, lázadások megelőzésére s csirájukban elfojtására vonatkozó intézkedések; a népcsoportosulások, a népgyüléseknek s főleg a titkos, főleg politikai jellegü társulatoknak ellenőrzése, szükség esetében feloszlatása; a népizgatóknak, gyanus külföldieknek (emisszáriusok, politikai kémek) éber szemmel tartása; a sajtónak (izgató röpiratok), a fegyverviselésnek ellenőrzése. 2. A személy- és vagyonbiztonság. A R. körébe tartozik e téren mind az, ami az állampolgárok személyes szabadságát, becsületét, életét, testi épségét, vagyonát veszélyeztetheti. A veszélynek forrásai lehetnek: véletlen, természeti hatalom (tűzvész, árviz), emberi gonoszság vagy gondatlanság. 3. Közegészségügyi R. 4. Szegényügy. 5. Az elkövetett bűntettek nyomozása; a bűntetteseknek felfedezése, üldözése s kézrekerítése. 6. A biróságokhoz nem utalt rendőri kihágások fölött való biráskodás.
A R. nagy fontossága s ügyköre terjedelménél fogva néhol külön központi főhatóság, az u. n. rendőrminisztérium alatt áll, nálunk a belügyminiszter alá tartozik. Államilag szervezve csak a székes fővárosban van, l. Államrendőrség. Az ország többi részeiben az önkormányzat körébe tartozik, kiegészítvén azt az 1881. III. t.-cikkel felállított, katonailag szervezett, személyi ügyeiben a honvédelmi, közigazgatási s rendőri szolgálati viszony tekintetében a belügyminiszternek alárendelt magyar királyi csendőrség (l. o.). Lásd még Rendőrség.
l. Község és Magyarország (XII. köt. 132. old.).
a szinpadi előadások előkészítője, a szerepek felfogásának, az előadás összhatásának mestere, éltető lelke a szinjátéknak, aki a szerző és a szereplők, az igazgatóság és a tagok között a legfontosabb közvetítő szerepére van hivatva. Az ő fejében születik meg a darab előadásának, külső képének terve, ő gondoskodik díszletekről, jelmezekről s a butorokról, a szinpadi összjátékról, felvilágosít, tanít, szuggerál, uralkodik a tömegek s az összes fölött s gondja van rá, hogy a legkimagaslóbb tehetség az együttes játék érdekeit szem elől ne tévessze és a leggyöngébb játszó is az ensemble bizonyos szinvonalára emelkedjék. Vannak fő-R.-k, akik minden darab rendezése fölött felügyeletet gyakorolnak, s külön-külön az egyes műfajok szerint választott R.-k (drámai, vígjátéki). A R. utasításainak mindenki föltétlenül engedelmeskedni tartozik. Sok szinháznál egyúttal a darabok birálója, átdolgozója, szcenikai berendezője, máshol azonban ez külön erre hivatott művészre: a dramaturgra van bizva. A párisi Comédie Française-nél hetenkint változik a R. (semainier) s más-más sociétaire veszi át a felügyeletet, de természetesen e szinpad minden művésze hivatott R.. Más szinházaknál külön egyénre van bizva, aki sokszor maga is szinész. Sokan kivánatosabbnak tartják, ha az illető R. nem szinész és egész erejét a többiek játékának szentelheti. A német szinpadokon oly fontos tisztség, mint magáé az igazgatóé vagy dramaturgé, gyakran a kettő, illetve három egy kézben van. Ugyanigy az angol stage-manager. A R. vezeti a próbákat, közremunkál a répertoire-csinálásban (néhol egészen maga csinálja a műsort) s része van a szereposztásban is. Kisebb szinházakban a szereposztás jogát egészen kezében tartja.
l. Állomás.
l. Légyott.
l. Kitüntető jelvény.
szerzetes intézetek főnökei, akik a szerzet belszerkezete szerint különböző nevet viselnek. L. Szerzetesek.