(franc., ejtsd: rezervoár) a. m. medence, halastó; a technikában tartály viz, lég fölvételére, l. Vizvezeték.
politikai község Pozsega vármegye új-gradiskai j.-ban, (1891) 1072 horvát lakossal.
(a zárhangokkal ellentétben), a nyelvtanban azok a mássalhangzók, melyeknek kiejtésekor a száj részei sehol sem záródnak el egészen, hanem valamelyik helyen rést hagynak (máskép fúvóhangok, folytonos hangok, spiránsok), p. l, v, f, z, s, j stb. L. Hangok.
(Román-), kisközség Krassó-Szörény vármegye resicai j.-ban, (1891) 2655 oláh és német lakossal.
(Resica), nagyközség Krassó-Szörény vármegye resicai j.-ban, a járási szolgabirói hivatal széke, (1891) 1095 házzal és 10 164 lakóval (közte 715 magyar, 6344 német, 895 tót, 1419 oláh és 791 egyéb; hitfelekezetre nézve 8012 róm. kat., 235 gör. kat., 1318 gör. kel., 328 ág. evang. 171 helv. és 98 izrael.), népbank-szövetkezettel, tanonciskolával, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. R. manapság egyike hazánk legnagyobb gyárvárosainak, mely az osztrák-magyar államvasuttársaság bánya- és kohóműveinek s óriási uradalmainak egyik gócpontja. A társulat uradalmaiból nyert nyersanyagok fel- és átdolgozására szolgál négy nagy olvasztó, mely évente 40 000 tonna sötétszürke Bessemer-nyersvasat termel, 1 ömlesztő pest, 1 Bessemer-kohó (évi termelése 30 000 tonna), 6 Siemens-Martin-féle olvasztó (évi termelése 30 000 tonna) és egy tégelyöntetü acélkohó, mely évente 700 tonna acélt és 20 tonna egyéb öntvényt állít elő (összesen 800 munkás). Itt van továbbá a nevezett társaságnak vasöntője, mely évenként 30 000 különböző öntöttárut képes előállítani s a nagy olvasztókban, öntőacélkohókban és az öntödében alkalmazott gőzgépekben 2522 lóerővel bir; kavaró és hengermű, acélsínhengerművel és lemezgyárral, összesen 7500 lóerővel (évi termelése 400 000 q vas- és acéláru (800 munkás); van továbbá gépgyár, mely kovácsműhelyből, mintázó asztalosműhelyből, gépműhelyből, kazánkovácsműhelyből és hídépítészeti osztályból áll és évente 24 000 q híd- és egyéb vasszerkezetet, 4000 q kazánokat és reservoirt és 8000 q váltókészüléket és váltósineket képes előállítani, a munkások száma itt 800; végül tűzálló téglagyár évi 50 000 q termeléssel. A társaság R. határában fémbányászatot nem űz, de a R. melletti Domány altáróban és Szekulon kőszenet bányászik (évente 1 millió q), mely bányáiban szintén néhány száz munkás dolgozik, ugy hogy az osztrák-magyar államvasuttársaság R.-i összes bánya- és gyári műveiben mintegy 3000 munkás van alkalmazva. R.-t Bogsánbányával és Szekullal keskeny vágányu vasút köti össze. 1896 dec. 19. bányalégrobbanás következtében majdnem 100 bányász életét vesztette a Domány altáróban. V. ö. Mihalik Sándor, R. multja és jelene (Resicabánya 1896).
(lat.), az államfőnek rendes tartózkodási helye; a várost, melyben az államfő R.-ját tartja, székvárosnak nevezik. R.-nak nevezik az ország legfőbb hatóságainak székhelyeit is. A r. kat. egyházjogban a javadalmasnak kötelessége, hogy a javadalom helyén személyesen és állandóan székeljen. Ez az u. n. perpetua. l. Obedientia.
Musztafa Mehemed, török államférfiu, szül. Konstantinápolyban 1802 febr. 18., megh. 1858 jan. 7-én. 1820. a külügyminisztériumban kapott állást. 1833. a kutahiai békéről folytatott tárgyalásokat; 1834. követ lett London- majd Párisban. 1837. külügyminiszterré nevezték ki s mint ilyen buzgó pártfogója volt Mahmud szultán reformkisérleteinek. Az ó-török párt részéről megindított ellenmozgalom folytán azonban 1838. hirtelen elbocsátották hivatalából, mire mint a szultán rendkivüli követét Londonba, Berlinbe és Párisba küldték, ahol a porta érdekeit az egyiptomi alkirállyal szemben védelmezte. I. Mahmud szultán halála (1839 jul. 1.) után az új szultán, Abdul Medsid anyjától Konstantinápolyba visszahivatván, szept. 5. újból átvette a külügyek vezetését. 1841. megbukott s erre újból követnek ment Párisba; 1845 végén Riza pasa bukása után újból külügyminiszter lett, 1846-52. nagyvezir s 1853 máj. óta újból a külögyminisztérium élére állott s fő támasza volt az oroszellenes politikának, 1856-57. ismét nagyveriz volt. V. ö. Vasárnapi Újság (1858-iki évf. 181. old.).
(lat.) a. m. üledék, maradék. Ha a töltött elektromos sűrítőket (l. o.) kisütjük és a két fegyverzet közötti vezető összeköttetést a kisütés után megszüntetjük, akkor megfigyelhetjük, hogy a sűrítők töltése ezen egyszeri kisütés után nem tünt el teljesen. A sűrítők, bár jóval csekélyebb mértékben, töltötteknek mutatkoznak és újból kisüthetők. A látszat az, mintha az eredeti töltésből a sűrítőben R. maradt volna, mely csak egy másod-, harmadízben s igy tovább történő vezető összeköttetés alkalmával egyenlítődik ki. A tünemény létrejövetelében a sűrítő két fegyverzetét egymástól elszigetelő dielektrikum nagy szerepet játszik; magyarázatára feltehető, hogy a töltött sűrítő két fegyverzetének elektromosságai a dielektrikumot polározzák, miáltal megint a töltéseknek egy része lekötve tartatik. Ez a poláros állapot az első kisütés után lassan eltünik, minek következtében a lekötött elektromosságok kiszabadulván, egy, esetleg több következő kisütésre alkalmat adnak.
(lat.) a. m. lemondás, p. hivatalról, másrészről megnyugvás (p. a végzetben). Resignatarius, az egyházjogban az, aki valamely javadalmat az addigi javadalmasnak javára történt lemondása folytán nyer.
(ejtsd: rezina), város Nápoly olasz tartományban a Nápolyi-öbölnél, Portici mellett, a Vezuv Ny-i lábánál, vasút mellett, (1881) 15 593 lak., selyemfonással és kitünő bortermeléssel (Lacrimae Christi); számos villával. Azon különböző 12-30 m. vastag lávarétegeken épült, amelyek Herculanumot takarják.