Déznához tartozó telep Arad vármegye borossebesi j.-ban, vashámorral és olvasztóval.
(lat.) a. m. eredmény.
(franc., ejtsd: rezümé) a. m. összegezés; különösen esküdtszéki eljárásban a bizonyítési eljárás eredményeinek elnöki összegezése, összefoglalása, minőt nálunk is a sajtóeljárás előir; a modern felfogás, s az új büntető perrendtartás is mint a szóbeliség követelményeivel ellenkezőt s teljes tárgyilagossága lehetetlenségénél fogva, helyesen mellőzi.
(lat.) a. m. föltámadás.
(ang., ejtsd: riszöreks'n men), igy nevezték Angliában azokat, kik eltemetett hullákat a boncolóteremnek eladás végett kiástak. A boncolás ellen táplált előítélet mellett a szükséges hullák megszerzése nehézségekbe ütközvén, a hullalopás mint külön ipar fejlődött ki; a szigoru büntetések eredménytelenek maradtak, ellenben jelentékenyen csökkentette a hullalopás eseteit az 1828-iki törvény, mely megengedte, hogy a szegényházakban és börtönökben elhaltak hullái a hozzátartozók engedélyével a boncolótermeknek kiadassanak. L. Burkizmus.
l. Szimmetria.
vagy ittasság, az alkoholmérgezésnek (l. Alkoholizmus) hevenyés alakja (alcoholismus acutus). E mérgezés lefolyásában két időszakot lehet megkülönböztetni: az elsőt izgatottság, a másodikat levertség, összeesés jellemzi. Mindkét fokozatban első sorban a középponti idegrendszernek, különösen pedig a nagy agynak megtámadott volta feltünő. A szellemi funkciók élénkek, felületesek és gyorsan változókká lesznek; az itélőképesség háttérbe szorul a képzelet csapongása mellett, az érzéki észrevétel elhomályosul, az intelligencia foka csökken, a képzetek gyorsan váltakoznak, az emlékezet élessége gyengül; e mellett a részegek karaktere sokszor a rendessel épp ellenkezőre változik, rendesen erőszakosak, ellentmondást nem türők, verekedésre hajlandók, bő és hangos beszédüek, igen változó kedélyüek, könnyen sérthetők; mozgásaik eleinte gyorsak, később határozatlanok lesznek, innen a részegek támolygása is, mi a kis agy összerendezési (koordinációs) működésének megzavarásábó magyarázandó, ugyanezért csakhamar a beszéd is, a nyelvmozgások ügyetlensége, nehézkessége miatt kiejtéshibákkal kevert, hebegő lesz. A lehangoltság stádiumában a fenti jelenségeknek ellenkezője látható; e stádium különösen erősebb szesztartalmu folyadékoknak egyszerre és nagy mennyiségben való bevétele után jelenik meg. Ilyenkor a mozgások nehézkesek, a járás rogyó, a tekintet értelem nélküli, merev, réveteg, az eleinte kipirult arc halavány lesz és az intelligenciának minden bélyegét elveszti. Mig az 1. stádiumban a lélekzés, érlökés szaporább, addig a depressziós stádiumban gyérebb lesz, végre álom következik be, melyből igen nehéz az ébredés. A legerősebb mérgezéseknél pedig valóságos összeeséssel járó önkivület (sopor, coma) jelentkezik, mely alatt az előbb fokozott vérnyomás nagyon alászállott, az arcot hideg verejték borítja, a hőmérséklet (melyet különben kis fokban a kis mennyiségü alkohol is csökkent) alászáll; ezen stádiumban olykor fulladási görcsök, halál is következhetik be a lélekző centrum bénulása miatt. A halál, mint az már a köztudatba is átment, erős R. alkalmával különösen tél idején, a szabadban fenyeget, mi érthető, mert ilyenkor az alkohol által különben is csökkentett testhőmérsékletet a hideg külső közeg még jobban alászállítja; ugy látszik, hogy ha ilyenkor a testnek hője 24° C. alá sülyed, ezt a szervezet többé nem képes elviselni. Törvényszéki tekintetben fontos, hogy R. közben a halál nem mindig következik be tiszta alkoholfuladás, hanem más fajta fuladások következtében is; igy az önkivületben levő beteg hányadéka a levegőutakba juthat, vagy az illető árokba esvén, szája a viz felszine alá kerül, vagy az ágynak vánkosaiba fulad stb. A R. kezelése: hánytatók adásában, gyomormosásban, a fejre alkalmazott hideg borogatásban, fekete kávénak s más izgató szereknek adásában áll, szükség esetén mesterséges lélekzés is alkalmazható.
Ugy a polgári, mint a büntetőjogban a R. kérdését bonyolulttá teszi az a körülmény, hogy a R. rendesen vagy legalább számos esetben a részegnek vétkéül számítható be, hogy tehát az ember önvétkével idézte elő azt az öntudatlan állapotot, mely, illetve amelyben elkövetett cselekmények mint nem a tettes szabad akaratelhatározásából eredők, kivételes megitélés alá esnek. A) A polgári jognak általános elfogadott fő elveit a következőkben összegezhetjük: 1. Az eszének használatától, habár csak átmenetileg, megfosztott ember nem cselekvőképes; a cselekvőképtelen ember akaratnyilvánítása semmis. Ez a szabály általános s igy megfelelően akkor is alkalmazandó, ha a cselekvőképtelen állapotot R. idézte elő. 2. Aki oly állapotában okoz másnak kárt, amelyben eszének használatától megfosztva volt, az okozott kárért rendszerint nem felelős. Mennyiben helyes ez az elv, mely a károsítottal szemben a legnagyobb méltánytalanságra vezet, az más lapra tartozik. De általánosan elfogadott kivétel ez elv alól az az eset, ha az ember a felelősségét kizáró állapotot vétkéül felróható R.-gel idézte elő. A R. folytán előállott öntudatlan állapotban okozott kárt az ember tehát csak akkor nem tartozik megtéríteni, ha a R. maga neki be nem számítható. Ellenkező esetben - quis est causa causae, est causa causati (aki az oknak oka, oka az okozatnak is) - a kárért teljes felelősséggel tartozik. B) Sokkal nagyobb jelentőséggel bir a R. a büntetőjog terén. A R. oly nagy foku lehet, hogy öntudatlan állapotot idéz elő, vagy pedig a nélkül, hogy ezt a fokot elérné, a lélek működésére mégis oly befolyást gyakorol, mely az embert ingerlékennyé teszi, ellentállási képességét csökkenti, amely állapot némelyek szerint az u. n. korlátolt beszámításra (l. Beszámítás) vezet és azoknál is, akik, mint p. a magyar btkv, a korlátolt beszámítást nem ismerik, a büntetésnél legalább mint enyhítő körülmény tekintetbe jő. A R. e kétféle hatásánál fogva két fő esetet kell megkülönböztetnünk a szerint, amint a R.: a) öntudatlan, vagy b) az öntudatot ki nem záró (némelyektől az affektushoz hasonlított) ingerült állapotot idéz elő. Mindkét fő esetnél ismét háromféle esetet szokás megkülönböztetni a szerint, amint a R. maga: a) nem vtkes; b) vétkes, vagy c) szándékos. a) A vétlen R. folytán előállott öntudatlan állapot a beszámítást feltétlenül kizárja. Ez iránt nézeteltérés nincs. A tettes a cselekményt öntudatlan, tehát a beszámítzást kizáró állapotban követte el; az öntudatlan állapotot előidéző ok: a R., mint vétlen, hasonlag be nem számítható. A beszámításnak tehát minden lehető alapja hiányzik. Épp oly vitátlan az a tétel, hogy a vétlen R. folytán előállott ingerült állapot mint enyhítő körülmény veendő tekintetbe. b) A szándékos vagyis egyenesen a bűntett elkövetése céljából előidézett R.-nek első esete az, midőn a tettes azért ittasodik be, hogy a R. folytán előállandó öntudatlan állapotban a bűntettet elkövesse. A szándékosan előidézett öntudatlan állapotban elkövetett bűntettet, az u. n. actio libera in causát, némelyek mint szándékosat akarják beszámítani, mert a tettes a cselekményt a beszámítást kizáró állapotban követte el ugyan, de ezt az állapotot szándékosan idézte elő, a végső okban tehát a cselekmény a tettes szabad elhatározásában gyökerezik. Ez a nézet téves, s nem fogadható el a nézet pártolóinak az az érvelése sem, hogy az ellenkező felfogás meg nem érdemelt büntetlenségre vezetne. A dolog ellenkezőleg ugy áll, hogy az elhatározás és a véghezvitel között vagy van akarati összefüggés, vagy nincs. Ha van, ha a tettes a leittasodás előtt keletkezett elhatározására emlékszik, s annak végrehajtásában követi el a bűntettet, akkor ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy a tettes nincsen öntudatlan állapotban, az elkövetett bűntett tehát beszámítandó; ha pedig ez az akarati összefüggés nincs meg, ami mindenkor fenforog, ha a tettes tényleg öntudatlan állapotban van, mert ennek egyik jellemző ismérve a visszaemlékezés hiánya, akkor a cselekmény nem is teszi a józan állapotban keletkezett elhatározásnak végrehajtását s folyományát, s azért az elhatározással való összefüggés teljes hiányánál fogva be sem számítható. Ez a hazai btkvünk szerint is kétségtelen, amely a R.-nek beszámítására külön szabályok felállítását mellőzte s a 76. §-ban az öntudatlan állapotot a beszámítást kizáró körülménynek jelenti ki, tekintet nélkül keletkezési okára, tehát arra is, vajjon a tettes az öntudatlan állapotot szándékosan idézte-e elő vagy sem. De a beszámítást kizáró tétel csak az u. n. elkövetési bűntetteknél érvényes, azoknál t. i., melyek tevőleges cselekvést tételeznek fel. Másként áll a dolog a mulasztásoknál, mert ezeknél a dolog természete szerint az öntudatlan állapotba való helyezés képezi a bűntettnek okát, a nélkül hogy a bűnös részéről további tevékenység szükségeltetnék. Példa: a vasúti őr szándékosan leissza magát, hogy a legközelebbi vonat kérkezésekor szolgálatképtelen legyen s a váltót kellően ne állítsa. A szándékos R. második esete, midőn a bűnös azért iszik, hogy a bűntett elkövetéséhez nagyobb bátorsága legyen, általánosan elfogadott nézet szerint súlyosító körülményt képez. c) A vétkes R. - és gyakorlatilag ez a leggyakoribb eset - ha öntudatlan állapotot idéz elő, a beszámítást kizárja, ellenkező esetben enyhítő körülményt képez. Ez tételes törvényeink szerint kétségtelen, mert mint már említve volt, a tudomány az öntudatlan állapotot feltétlenül a beszámítást kizáró oknak jelenti ki. De ez a szabály kivételt szenved azoknál a gondatlansági cselekményeknél, melyeknél már maga a R., a leittasodás gondatlanságot állapít meg, példák: a kocsis, a mozdonyvezető stb.
A tapasztalatilag igazolt befolyás, melyet a R. bűntettek - különösen személy elleni erőszakoskodások - elkövetésére gyakorol, a R.-nek, különösen ha a részeg ily állapotban bűntettet követett el, szigorubb megrendszabályozását teszi szükségessé. Ez a követelmény bizonyos fokig teljesen jogosult. De a túlzásoktól óvakodni kell. Ily túlzásokba esnek jelesül azok, akik azt követelik, hogy aki bár öntudatlanságig fokozott vétkes R.-ben bűntettet követett el, nemcsak megbüntettessék, hanem a büntetés az elkövetett bűntettre alkalmazandó törvény szerint állapíttassék meg. Viszont a R.-ben rejlő társadalmi veszéllyel nem kellően számol a magyar törvény, amelynek rendelkezése arra szorítkozik, hogy a) 25 forintig terjedhető pénzbüntetéssel bünteti azt, aki nyilvános helyen botrányt okozó részeg állapotban jelen meg; b) 50 forintig - és ha a tettes a cselekményt 14-ik évét még be nem töltött kiskoru ellen követte el, 100 forintig - terjedhető pénzbüntetéssel bünteti azt, aki mást korcsmában vagy más nyilvános helyen szándékosan lerészegít; és azokat, akik szeszes italok eladásával iparszerüleg foglalkoznak, ha részegnek, noha ezen állapotát tudják, még szeszes italt adnak (kbtkv 84. és 85. §-ok). Az utóbbiak a törvényben meghatározott visszaesés esetében üzletük folytatásától is három hótól egy évig terjedhető időtartamra eltilthatók. Fontos e tekintetben a németalföldi 1881-ik évi iszákossági törvény, mely részletesebb és szigorubb intézkedéseket tartalmaz. De különösen figyelemre méltók az új olasz btkv rendelkezései. E törvény is, de részben szigorubban, sőt bizonyos esetekben szabadságvesztésbüntetéssel bünteti a magyar kbtkv fenn említett eseteit. De ezzel meg nem elégedve, kimondja, hogy a) a beszámítást kizáró vagy a beszámítást enyhítő elmeállapotra vonatkozó törvényes szabályok az esetre is alkalmazandók ugyan, ha a kérdéses elmeállapotot véletlen R. idézte elő, szándékos R. esetében azonban a tettes a részeg állapotban elkövetett bűntettért a törvényben megállapított, s a rendes büntetési tételekhez arányított büntetéssel büntetendő.
l. Partium.
a terménybeli munkabér kiosztása. Ide tartozik az aratórész kiosztása, továbbá részért kiadott rétek, tengeri és répaföldeknél a munkást illető rész kiosztása.
l. Szerszámok.