(Reteschdorf, Retisdorf), kisközség Nagy-Küküllő vármegye keresdi j.-ban, (1891) 1049 oláh és német lakossal.
(lat.) a. m. megtartási jog, l. Visszatartás.
a szelénnek rossz magyar neve.
csak nálunk, azonkivül Ausztriában és Szerbiában ismert tésztás étel, mely igen lágyra hagyott gyurt tésztából olyképen készül, hogy fél lit. lisztre körülbelül 1/4 lit. langyos vizet s dió nagyságu zsírt számítva, az egész gyurmát megsózva és kézzel jól leverve fél óráig pihentetjük, azután jól belisztezett abroszon gyúrófával kissé megnyujtjuk, majd kézfővel minden irányban a lehetőségig kinyujtjuk. A tésztának az abrosz széléről lecsüngő peremét óvatosan lefejtjük, a kinyujtott tésztát zsírral meglocsoljuk, s miután vagy öt percig szikkadni hagytuk, tetszés szerint cukorral édesített nyers gyümölccsel, turóval, tejfellel, mákkal, dióval vagy más effélével megtöltjük, hengerítjük vagy laposra hajtjuk, s újolag megzsírozva egy szintén zsíros bádoglemezen gyorstűz mellett megsütjük. A tölteléke szerint nevezzük aztán almás, cseresznyés, meggyes, diós stb. R.-nek.
politikai község Verőce vármegye eszéki j.-ban, (1891) 2702 cseh, horvát-szerb, magyar, német és tót lakossal.
(Wiesen), kisközség Sopron vármegye nagymartoni j.-ban, a Rozália-hegységben, (1891) 1497 német lakossal, kik nagy mennyiségü kitünő gyümölcsöt (gesztenyét is) termesztenek s ezzel Európa minden nagy városába kereskedést űznek. Van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára.
angol város, l. East-Retford.
(Wiesenheid), kisközség Temes vármegye újaradi j.-ban, (1891) 1037 német lakossal, gőzmalommal.
(ejtsd: rötel), az ugyanily nevü járás székhelye Ardennes francia départementban, az Aisne jobb partján, a hajózható Ardennes-csatorna és vasút mellett, (1891) 7136 lak., gyapjufonással, finom merino- és flanellszövéssel, gazdasági gépgyártással; régi, szt. Miklósról elnevezett templommal. R. a rómaiak idejében Castrum Retextum, a XI. sz. óta Rétheloisnak, É-i Champagne egykori vidékének volt fővárosa. 1650 dec. 15. Plessis-Praslin marsal a város elfoglalása után, mellette a főnemesi fronde vezérét Turennet megverte. vö Jolibois, Hist. de la ville de R. (1876); Mercier, Le vieux R. (1885).
Alfréd, német festő, szül. Diepenbendben, Aachen mellett, 1816 máj. 15., megh. Düsseldorfban 1859 dec. 1. A düsseldorfi akadémián Schadow Vilmosnak, Frankfurtban Veit Fülöpnek volt tanítványa. Miután Frankfurtban kisebb művekkel, u. m.: Dániel (Frankfurt, Städel-féle intézet); Justitia: Krisztus föltámadása (u. o. Szt.-Miklós-templom) föllépett, az aacheni császárterem díszítésére 8 freskóképet rendeltek meg nála, jeleneteket Nagy Károly történetéből. 1844-45. Olaszországban tartózkodott, hogy tanulmányokat tegyen nagy művéhez, 1847-51. elkészítette a kartonokat és négyet el is készített a festmények közül, idegbaja azonban félbeszakította munkásságát, hiába keresett olaszországban gyógyulást és betegsége őrültségben végződött, ugy hogy a többi képeket Kehrennek kellett megfestenie. Ezen képekben R. a modern német monumentális festészet leghivatottabb mesterének mutatta magát. Nincs bennük semmi keresettség, érzelgősség, a hatalmas, nagy vonalak egyszerüsége a régi német mesterekre emlékeztet. Hasonló jellegü két hires fametszetsorozata: Hannibal átvonulása az Alpeseken, főleg azonban a Haláltánc az 1848. évben, melynek alkotására a forradalom borzalmai indították (11. kiad. Lipcse 1879). Holbein szelleme látszott benne föléledni. V. ö. Müller von Königswinter, Alfred R. (Lipcse 1861); Valentin, Alfred R., eine Charakteristik (Aesthet. Schriften I., Berlin 1892).