l. Széna.
politikai község Szerém vármegye vinkovcei j.-ban, (1891) 1196 horvát-szerb lak.
öntözhető rétek alakításánál és kezelésénél a felügyelettel megbizott közeg. A szükséges szakismereteket e célra szolgáló rét-, illetve vizmesteri iskolákban szerzik meg. Ilyen hazánkban a kassai m. kir. vizmesteri iskola. L. Mezőgazdasági szakoktatás.
a rétek alakításánál s kezelésénél előforduló műveletek összessége, melyek rendszeresen a R.-tanban tárgyaltatnak. V. ö. Balás A., R. és legelőkezelés (Budapest 1876); Kvassay J., R., különös tekintettel az alagcsövezésre és öntözésre (u. o. 1877).
l. Eke.
(gör.) a. m. szónoklattan (vagy nem rossz, de már elhanyagolt névvel: ékesszólástan), a szónoklat elmélete, vagyis mindazon szabályok összege, melyek a szónoki beszéd megalkotására és előadására vonatkoznak; tágabb értelemben R.-nak nevezzük nemcsak a szónoklat, hanem általában a prózai műfajok elméletét a poétikával ellentétben, ugy hogy e szerint körébe tartozik a szónoklaton kivül az értekezés, a levél, a dialogus, történetirás, tankönyv stb. Foglalkozik e művek tartalmának feltelálásán és megszerkesztésén kivül stilisztikai oldalával is, a kifejezések szabatos vagy hathatós voltának mérlegelésével stb. A R.-t tudományos rendszerbe Aristoteles foglalta először (magyarra fordította Kis János 1846). A rómaiaknál Cicero irt hat R.-i művet, rendkivül becses észleletekkel (fordította nagyrészt Fábián Gy.) és Quintilianus egy nagy szabásu rendszeres R.-t Institutiones Oratoriae címmel (magyarul Szenczy Imrétől).
sziget, l. Rurutu.
(gör.), az ókori görögöknél egyaránt jelentette a szónokat is, az ékesszólás tanítóját is; a rómaiaknál csakis az utóbbit, kivel szemben a gyakorlati szónoknak orator a neve. Ez azonban szintén csak a császárok koráig van igy, azontúl a görög felfogás érvényesül. A görögöknél különösen Athénben fejlődött ki a R. intézménye, ahol a szófisták tökéletesen kifejlesztett rendszert állítottak fel. Attikán kivül hires rétoriskolák voltak még Kis-Ázsiában és néhány szigeten, különösen Rodus szigetén. Rómába Kr. e. 155. kerültek a R. és bár őket eleinte mint közveszélyes embereket üldözték, lassankint mégis akkora tekintélyre tettek szert, hogy a legelőkelőbb rómaiak Athénbe, Ázsiába és Rodusba siettek s a R. keresett és népszerü emberekké lettek. Serv. Sulpicius Galba (Kr. e. 144. konzul) már az ő hivök, az ifjabbik Gracchus még inkább. Divatba jött a próbaszónoklat (declamatio), külön mesterek vezetése és ellenőrzése mellett (declamatores); a beszédek tárgya többnyire költött volt. A legkiválóbb szakbeli irók a görögöknél Aristoteles, halikarnasszusi Dionysios, Aphthonios, Hermogenes, Sopater, Demetrios, Aristeides; a rómaiaknál Cicero áll az első helyen, az elméletben méltó párja Quintilianus, de az ezüstkor irodalma is mutathat fel népszerü R.-at, kivált Galliából (Symmachus és Ausonius). Deklamációk gyüjteménye Quintilianus és Seneca neve alatt maradt reánk. A görög R. műveinek gyüjteményét kiadták Walz (9. köt., Stuttgart 1833-36); és Spengel (3 köt., Lipcse 1853-56).
(lat.) a. m. megtorlás. A nemzetközi jogban különösen R. alatt a viszonosságnak azt az esetét értjük, amely szerint az államban a külföldieket abban a kedvezőtlenebb eljárásban részesíti, amelyben az ő honosai a külföldön részesülnek. R.-vámok, a külföldi árukra azért megállapított beviteli vámok, mert a külföld a belföldi árukra beviteli vámot vetett.
(franc.) a. m. lombik (l. o. és Lepárlás).