(lat.) a. m. díjazás, bér, megfizetés.
(ang., ejtsd: ritriver), olyan vizslafaj, melyet főleg az elejtett vad elhozására használnak. Van hullámos és göndör szőrü R..
(lat.) a. m. vissza, retrocessio, visszaengedményezés; retzroflexio, l. Anteflexio; retrográd, hátrafelé haladó, maradi, lásd Előre futó; retrofaeális tályog, garat mögötti tályog, l. Tályog; retrospectiv, visszatekintő; retroversio, l. Anteversio.
latin növénynevek után Römer János Jakab (1763-1819) zürichi botanikus és Schultes József Ágost (1773-1831) osztrák botanikus nevének rövidítése.
kisközség Nógrád vármegye nógrádi j.-ban, (1891) 607 magyar lak.; van kir. járásbirósága, szolgabirói, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára.
kisközség Szolnok-Doboka vármegye dési j.-ban, (1891) 2001 magyar és oláh lakossal; van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára.
Julia (családi néven Gley), német szinésznő, szül. Hamburgban 1809., megh. Bécsben 1866. Atyja szinész, anyja kedvelt operaénekesnő volt s ezektől nyerte első kiképeztetését; eleinte a drezdai udvari szinháznál működött. 1830. a bécsi udvari szinházhoz szerződtették; itt ismerkedett meg későbbi férjével, R. Károllyal, kihez 1833. ment nőül; itt működött aztán némi megszakítással haláláig mint első rendü tragikai szinésznő, ezenkivül mint Zsófia főhercegnő felolvasója.
a réteknek növényi tápanyagokkal való ellátása. A R. különösen oly réteken fontos, melyek áradásoknak alávetve nincsenek, sem nem öntözhetők. A réteknél is nagyon kitünő hatásu az érett istállótrágya, mely őszkor kihordandó és elterítendő. Minthogy azonban az istállótrágya a szántóföldön többnyire jobban értékesíthető, a rétek tulajdonképeni trágyája a jó keverék trágya, mely szintén őszkor kihordandó és elterítendő. Réteken továbbá sikerrel a trágyalé is nyerhet alkalmazást, mely télen a hóborított rétre kihordandó, a műtrágyák közül pedig a szuperfoszfát és a kálisók a legalkalmasabbak. Nagy kálitartalmánál fogva a fahamu is kitünő hatásu a réten, lápos réteknél pedig a márgázást, meszezést és iszappal való trágyázást alkalmazzák. A R. legokszerübb módja pedig az öntözés.
a rétjavításnak az a módja, melynél régi, kizsarolt és elmohosodott rétek feltöretnek, egy-két évig mint szántóföld főképen kapás növények termelésére használtatnak s ha talajuk a kellő erőbe és kulturállapotba jutott, rétté alakíttatnak. A R.-nak egy egyszerübb, olcsóbb és gyorsabban célra vezető módja abból is áll, hogy a megújítás előtti őszön a rétet erősen megtrágyázzák, tavaszkor a régi gyepet éles rétboronákkal vagy skarifikátorokkal hosszant és keresztben meghasogattatjuk és vagy szénamurvával v. ami ennél sokkal jobb, megfelelő magkeverékkel bevetjük és meghengerezzük. Magától értetődik, hogy a boronálás után felszinre került moha, gyök- és szárrészek gondosan eltávolítandók. Utóbbi módszer minden elhanyagolt és silány termésü rét gyökeres megjavítására alkalmas.
a D-i Kárpátok egyik jelentékeny tagja, mely Hunyad vármegye Dny-i sarkában emelkedik s Ny. felől a Godján-Szárko hegységhez (l. o.) csatlakozik, melytől a Sebes völgye (Riu máre) választja el, mig D. felől az Oláh-Zsil völgye választja el a Vulkán-hegységtől. A hegység egészben véve Ny-K-i irányban terül szét, D-i rövid ágai az Oláh-Zsil völgyére, É-i hosszabb ágai a hátszegi termékeny lapályra ereszkednek alá. A R. egyike hazánk legszebb s legregényesebb hegységeinek. Fő gerince a Magas-Tátra fenséges vadságára emlékeztet; átlagos magassága 2300-2400 m. s jelentékenyebb csúcsai a Szlevej (2381 m.), Verfu Bukura (2427 m.), Pelaga (2506 m., az egész hegycsoport legmagasabb emelkedése), Vrf Papusk (2443 m.), Vrf Gruni (2321 m.), Vurvu Kosztura (2235 m.), mellyel a R.-nak magas hegységi jellegü s óriási sziklaképződményei által jellemzett része megszünik. E szakasz É-i oldalágain emelkedik maga a R.-csúcs (2477 m.), továbbá a Vurvu Stanisóra (2209 m.), Vurvu Petrike (2281 m.) és Vurvu máre (2486 m.). Ezen szakasz szépségét a tengerszemek is emelik, melyek közül a Zenoga a legnagyobb és legszebb. A hegységnek a Vurvu Koszturától K. felé húzódó része jóval alacsonyabb, emelkedései nélkülözik a magas hegység szaggatott jellegét, túlnyomó részben gömbölyded hátak és tetők, melyeket erdők és havasi legelők fednek; jelentékenyebb emelkedései a Gyalu Bilugu mik (1751 m.), Tulisiai (1796 m.), Gyalu Sik (1685 m.) és Oboroka (1560 m.); ezen láncolat mindjobban aláereszkedve Petrozsényig húzódik. A R. magában öleli a tenyészet összes régióit a zuzmók rideg világától a gyümölcs nyájas övéig. Északi lejtőinek gesztenyéiből emelkedik ki a bükkfa öve, melyet fölfelé haladva a fenyvesek régiója vált fel, majd a cirbolyafenyő némi maradványain túl a törpe fenyő és törpe boróka foltjai lépnek fel. E vidék állat- és növényvilágának teljesen havasalji jellege van; a zerge, a barna és szakállas keselyü itt honol, mig a hegység alsóbb részeiben a vaddisznó, róka, farkas, őz, nyest és vadmacska tanyázik. Hajdan a bölény is tanyázott itt. A R. legnagyobb részt jegőcös palákból, különösen csillámpalából, fillitből és gnájszból épült fel, melyek helyenként gránithoz hasonló gnájszba mennek át. A R. lakói ma oláhok, mig régente a szláv és magyar elem uralkodott. Magában a hegységben alig van emberi lakás, az É-i tövében elterülő hátszegi lapály azonban sűrün tele van hintve községekkel. A R. a turistáknak sok szépet nyujt, de még teljesen hiján van minden kényelemnek, melyre turisták számíthatnak. A Zenoga-tó közelében az itt 1882. megfordult Rudolf trónörökös emlékére 1896. emléktáblát állítottak.