(Retyiszel, Rekicel), kisközség Kolozs vmegye bánffyhunyadi j.-ban, (1891) 1029 oláh lak.
város Oberhollabrunn alsóausztriai kerületi kapitányságban, a Manhart K-i oldalán, vasút mellett, (1890) 3131 lak., szőllőtermeléssel.
termékrajzi latin név után Retzius János Anders nevének rövidítése, szül. Christianstadtban 1742., megh. Stockholmban 1821. Londonban a terméktudomány tanára volt. Skandinávia flóráját meg a rómaiak növénytani ismeretét fejtegette.
1. Albert de Gondy báró, szül. Firenzében 1522 nov. 4., megh. Párisban 1602 ápr. 12. 1547. Medici Katalin kiséretében a francia udvarba került és házasság révén nyerte a R.-i báróságot. Részt vett több francia háboruban s diadalai fejében 1573-ban marsallá nevezték ki; III. Henrikre nagy befolyást gyakorolt, később IV. Henrik pártjára állott.
2. R. (Rayz) Gilles de Laval báró, francia marsal, szül. Machecoulban 1404., máglyán halt meg 1440 okt. 25. Nantesban. VIII. Károly alatt az angolok ellen viselt háboruban tüntette ki magát, különösen Orléans bevételekor, amidőn az orléansi szűz oldalán harcolt; jutalomképen a marsali méltóságot kapta, 1433. Nantes várába vonult vissza, hol fényes udvart tartott; rendkivüli fényűzése által azonban zilált anyagi helyzetbe került, melyen segítendő, alkémiára adta magát. Részint természetellenes gyönyöreinek, részint babonás hajlamainak számos fiut és leányt feláldozott; e miatt Nantesban tűzhalálra itélték.
3. R. János Ferenc Pál de Gondy, francia bibornok, született Montmirai-en-Brieben 1614 októberben, meghalt St.-Denisben 1679 aug. 24. Szülei a papi pályára szánták, mi ellen ő ugy szóval, mint kicsapongó életével tiltakozott; mindazonáltal elvégezte teologiai tanulmányait és 1643-ban teol. doktor, később nagybátyjának, a párisi érseknek koadjutora és korinti érsek (in partibus). 1648. a Fronde élére állott és Mazarin megbuktatására törekedett. Időközben 1652. bibornok lett, de ugyanazon évben dec. 19. elfogták és Vincennesbe zárták. Fogsága alatt halt meg nagybátyja és ő képviselője által az érsekséget birtokba vette, habár az udvar azt megüresedettnek tekintette. Vincennesből Nantes várába került, ahonnan elmenekült. Több esztendeig kóborolt Európa különféle országaiban, miglen Mazarin halála után 1664-ben Franciaországba térhetett vissza, miután érsekségéről teljesen lemondott, amiért a st.-denisi apátságot kapta. Ez idő óta csendesen és visszavonultan élt, sőt bibornoki méltóságát is le akarta tenni, de X. Kelemen pápa nem fogadta el. R. nem közönséges tulajdonságokkal biró férfiu volt, tudományos ismeretekkel és rendkivül hű emlékezőtehetséggel birt; vakmerő, intrikus, kevély és ahol kellett, nyakas jellemmel. Életrajzát ő maga irta meg Mémoires du Card. de R. c. 4 kötetes munkában. V. ö. Wetzer-Welte, Kirchenlexikon.
Móric, német festő és rajzoló, szül. Drezdában 1779 dec. 9., megh. u. o. 1857 jun. 11. A drezdai akadémiának volt növendéke, majd tagja és tanára. Nevét különösen illusztrációi tették ismeretessé, melyeket Goethe, Schiller és Shakspere műveihez, meg Bürger balladáihoz készített.
János, kiváló német humanista, aki nevét Capnio-ra görögösítette, szül. Pforzheimban 1455 febr. 22., megh. Liebenzell fürdőben 1522 jun. 30. Nyelvészeti és jogi tanulmányait Freiburgban, Párisban és Baselben végezte, mire 1481. württenbergi Eberhard gróf tanácsosa lett, kivel (s utóbb egyedül is) ismételve járt Olaszországban. E jóakaró urának halála után 1496. Heidelbergába és 1519. Ingolstadtba ment, hol az egyetemen a görög és héber nyelvet tanította. A pestis 1521. Töbingába űzte, hol szintén egyetemi tanár volt. R. a német humanizmus legtekintélyesebb alakja; rendkivüli nyelvismeretei, az ókori irodalmakban való alapos tájékozottsága, sokoldalu általános műveltsége és bátor, férfias jelleme a humanisták nagyra becsült vezérévé tették. Iskolakönyvei közül a Vocabularius breviloquus (1475) c. latin szótára, görög nyelvtana (Micropaedia, 1478) és görög beszélgetései (Colloquia graeca, 1489) igen népszerüek és az ókori tanulmányok elterjedésére nagy befolyásuak lettek. Az ó-görög nyelv kiejtésében R. a modern görög kiejtést vette alapul (itacizmus); ellenfele e téren Erasmus (l. o.) volt. Rendkivüli tetszésben részesült elegáns latinsággal irt két vígjátéka is; Sergius, sive capitis caput (1496) és különösen Scenica progymnasmata sive Henno (1497), mely utóbbi a Maître Pathelin címü francia bohózaton alapul; ezt ismételve dolgozták át német irók, p. Hans Sachs (1531) is. R. vígjátékait kiadta Hugo Holstein 1888,. ismertette Heinrich Gusztáv, Budapesti Szemle 59. köt. 309-316. old. (V. ö. Lehr Vilmos, Maître Pathelin és XVI. sz.-beli német alakjai, Philolog. Közlöny 17. köt. 567. old.) Korszakos jelentőségü, a reformáció szempontjából is, R. munkássága a héber nyelv terén, melynek első nyelvtanait ő irta: Rudimenta hebraica (1506) és De accentibus et orthographia linguae hebraicae (1518), valamint ő adta ki német földön az első héber szöveget (hét zsoltárt, 1512). Ide tartoznak: De verbo mirifico (1494) és De arte cabbalistica (1494) címü könyvei is, melyekben a kabbalát, persze siker nélkül, keresztény célzattal fejtegette. Héber tanulmányai révén keveredett R. szenvedélyes vitába a kölni humanizmusellenes párttal. Midőn ugyanis Pfefferkorn kikeresztelkedett zsidó az összes héber könyveknek (a biblián kivül) elégetését követelte, R. a császár megbizásából irt emlékiratban erélyesen lépett föl e korlátoltságból és gyülölségből származott javaslat ellen, és midőn Pfefferkorn őt, e bátor föllépése miatt, azzal vádolta, hogy a zsidók megvesztegették, R. Augenspiegel (1511) c. német könyvében élesen vágott vissza. Most a kölni teologiai fakultás eretnekséggel vádolta R.-t, kit azonban 1514. a speieri püspök a pápa nevében fölmentett, de 1520. a pápa maga mégis elitélt. De ez itéletnek nem lett semmi foganatja, mert Miksa császár R.-nek fogta pártját, a német tudósok pedig lelkesedéssel álltak a bátor humanista mellé és a gúny megsemmisítő szatirájával állították az Epistolae obscurorum virorum (1515) címü hatásos műben a kölnieket pellengérre, mig R. maga a hozzá intézett helyeslő leveleket Clarorum virorum epistolae (1514) cím alatt adta ki. A pápa főleg azért itélte őt el, mivel a reformáció hivének tartotta; pedig R. a hitújítással szemben tartózkodó állást foglalt el: a hit kérdései nem igen érdekelték. A reformáció köré sorakozott barátjai azért élete vége felé elidegenedtek tőle. V. ö. Ersamus rendkivül magasztaló dicsőítését: De incomparabili herve Joanne Reuchlius (1522). Életét legjobban megirta (németül) Geiger Lajos (1871), aki R. levelezését is kiadta (1875).
német költő, l. Neidhardt.
(ejtsd: röló) Ferenc, német technikus, szül. Eschweilerben (Aachen mellett) 1829 szept. 30-án. Gépészeti tanulmányait a karlsruhei technikai iskolán végezte, aztán Berlinben és Bonnban filozofiai tanulmányokkal foglalkozott, majd gyakorló mérnök, 1856. a gépészet tanára Zürichben; 1864. ugyanazon szak és az általa új alapokra fektetett kinematika tanára lett Berlinben az iparakadémiában, 1868. u. o. igazgató, titkos kormánytanácsosi címmel; 1884-ig a császári szabadalmi hivatal tagja volt. Több világkiállításon mint szakértő működött közre. Technikai fő műve: Theoretische Kinematik (Braunschweig 1875). Keleti útját leirja Eine Reise quer durch Indien címü művében (Berlin 1885).
l. Csúz.
(gör.), valószinüleg fertőző betegség, amelynek létrehozásában a meghülésnek kiváló szerepe jut. Leggyakrabban előforduló alakja az ízületi R. (l. Csúz), amelynek kiséretében igen gyakran megbetegszik az endokardium is. Ez az endokardium-megbetegedés a szivbillentyük bántalmainak egyik legközönségesebb okát teszi. Leghathatósabb gyógyszere a szalicilsav. Mig azonban az ízületi csúz ellen hatása minden kétséget kizárólag szembeszökő, addig a betegség egyéb nemeinél, különösen a szivbántalmaknál alig, vagy egyáltalában nem mutatható ki.