1. Leo, könyvárus, szül. Eperjesen 1844. Tanulmányait Eperjesen végezte. 1859. a könyvárusi pályára lépett. 1862-ben Pestre került az akkori jó hirnevü Osterlamm-féle könyvkereskedésbe, hol a tudomány és irodalom számos kitünőségével ismerkedett meg. 1867-68. évet külföldön töltötte tanulmányai kibővítése céljából. Egy évig a lipcsei List és Francke ismert és jóhirü cégnél munkálkodott. 1868. Bécsben a Floh c. humorisztikus illuszrált lapot alapította. Sajtópöre alkalmából, mivel máskülönben nem lehetett volna R.-t elitélni, hozta a bécsi legfőbb itélő törvényszék azt a felette fontos döndést, hogy Magyarország Ausztriával szemben külföldnek tekintendő. Igy azután elitélték R.-t 3 havi börtönre, mely büntetést a Landesgerichtben ki is szenvedte. Közben a rendőrség a laptól a postaközlekedést és az egyedárusítást elvette, ugy hogy a lapot vagy eladni vagy beszüntetvi kellett. A kiadó részvénytársaság az eladásra szánta el magát. 1869-ben telepedett le Pesten, könyvkereskedést nyitván az Egyetem-utcában, összekötötte azt tudományos antiquariummal, mely akkor még ismeretlen fogalom volt nálunk és igy nagy hézagot pótolt. Mint könyvkiadó első rangu jeles iróink műveit adta ki, u. m. Jókai, Mikszáth, Kiss J., Szathmáry K., Degré, Vajda János stb. Nagy antiquariumi készletéről időnkénti tudományos és tájékoztató jegyzetekkel ellátott szakjegyzékeket bocsát ki.
2. R. Mór, könyvkiadó, az előbbiek unokaöccse, szül. Eperjesen 1860. Gimnáziumi tanulmányait Eperjesen, egyetemi tanulmányait Budapesten és Lipcsében végezvén, 1880. az apja által 1869. megalapított Révai Testvérek könyvkereskedői cégbe társul lépett be és e cégnek könyvkiadói osztályát akkoriban megalapította és azóta vezeti. 1880-85. a Regényvilág c. szépirodalmi folyóiratot szerkesztette. 1885. jelentékeny részt vett Az osztrák-magyar monarchia irásban és képben c. népismei mű megindításában és terjesztésében. Ez alkalommal a colportage-könyvkereskedést és később a havi részletfizetésre való könyvvásárlást országosan inaugurálta. A Pallas Nagy Lexikona megjelenése alkalmával bevált ez új módszer, amennyiben e mű az ő tevékenysége folytán közel 20 000 példányban terjedt el. 1893. R. eszméje és indítványa alapján határozták el a Jókai Mór műveinek egyöntetü, szép új kiadásban való közrebocsátását, olyformán, hogy a szerzőnek a kiadás jövedelméből 100 000 frtnyi tiszteletdíj jusson. A rábizott feladatot teljes sikerrel véghez vitte. A Révai Testvérek cég 1895 jul. 1-én részvénytársasággá alakulván át, annak vezető igazgatójává R. választatott meg. Több rendbeli ismertető cikkein kivül különösen könyvárusi közügyeket előmozdító irodalmi működést fejt ki.
3. R. Miklós, nyelvész, szül. Szent-Miklóson (Torontál) 1750 febr. 24., megh. 1807 ápr. 11. Az egyházi pályára lépve, kegyesrendi taggá lett; 1777. pedig belső hajlamát követve s Károlyi Antal gróftól nagylelküleg segítve, Bécsbe ment a rajz és műépítészet tanulására. Már 1773. elkezdett verselni, s római mérték szerint irt Magyar alagyáinak első könyvét 1778. ki is adta Nagy-Károlyban. Munkája nagy tetszéssel fogadtatván, a Nagy-Károlyban ugyanazon évben felállított akadémiában a rajz és műépítészet tanítójává nevezték ki; 1780. a Mária Terézia felett mondott halottas beszéde által neve az egész hazában ismeretes lett. A következő évben azonban hivatalától megválván, egyik nyomorból a másikba esett, s Nagy-Károlyból Pozsonyba, majd Bécsbe és Grazba vándorolgatott; 1784 elején ismét Pozsonyban élt s ott Paczkóval együtt irta a Hirmondót; ugyanekkor készített egy tervet a magyar tudós társaság létrehozása iránt, melyet azonban eredménytelenül nyujtott be József császárnak. 1785-86. Győrött, 1787-89. pedig Pozsonyban adta ki Magyar költeményes gyüjtemény c. alatt Faludi, Orczy, Barcsay és saját verseit; 1787. a győri gimnáziumban rajztanítónak nevezték ki, 1788. pedig a hazakerült magyar koronának örömünnepére irt, s a Magyar Orpheus első darabjában kijött versei nagy figyelmet gerjesztettek; 1792. latin elegiáit és a Mária Terézia felett mondott beszédét Latina címen kinyomtatta. 1796. Bécsbe ment, s kivívta szerzetesi fogadalma alól való feloldozását. Onnan visszatérve, az esztergomi gimnáziumban a poétikai katedrát nyerte el; 1799. Komáromba helyezték át, hol 1800 jun. végéig tanítván, megroncsolt egészsége helyreállítása végett nyugalmazását kivánta, s addig mig ezt megnyerné, Füredre, onnan Paitner prépost s barátjának rátóti kastélyába vonult. 1802. Bécsbe ment, hol a könyvtárak és jóltevőinek házai nyitva állottak előtte; hivatalt nem vállalt, csak Grassalkovich herceg unokáját, Forgách gróf leányát oktatá a magyar nyelvben. E közben meghalt Vályi, a pesti egyetemen a magyar nyelv és irodalom tanára, kinek magyar nyelvtana megbirálására R.-t a helytartótanács már azelőtt felszólította volt. Vályi halála után R. ugyan nem folyamodott, mindazonáltal kinevezték a megürült tanszékre. Ekép régi óhajtása teljesülvén, minden igyekezetét arra fordította, hogy a közvárakozásnak megfeleljen; már rég elkészíté a Halotti beszédet fejtegető remek munkáját, melyet latinul Antiquitates literaturae hungaricae (Pest 1803) cím alatt adott ki. Azonban legfontosabb, s nyelvtudományunkban új korszakot alkotó munkája Elaboratior grammatica hungarica cím alatt jelent meg Pesten 1803-6., két kötetben, a 3-ik (a mondattan) kéziratban maradt. R. magyar nyelvtudományi rendszerét már akkor is a tekintélyesebb magyar irók legalaposabbnak ismerték el, mégis vetélytársa Verseghy annyira vitte a dolgot, hogy iskoláinkba az ő (nyelvszokáson, s nem nyelvtörténeten alapuló) rendszerét vették be; a kettő közti ellentét legélesebb volt az ikes igék kérdésében. A magyar tudományos akadémia mindjárt megalakulásakor R. rendszerét fogadta el. R.-nak egyéb irodalmi működése: lefordította az Iliász első könyvét; irt egy ABC könyvecskét a nemzeti iskoláknak hasznokra (Pozsony 1777); továbbá A magyar nyelvnek helyes irása és kimondása felől való kettős tanuság (Buda 1778); A városi építésnek eleje; A mennykőnek mivoltáról és eltávoztatásáról való bölcselkedés, Makó után diákból címü műveket és egyházi beszédeket. Halála után Horvát István birtokába következő kéziratai jutottak: A magyar nyelvtudomány rövid előadása; A napkeleti nyelvekkel atyafias magyar szók tára; A magyar nyelv tudományos története, chrestomatiája, irásmódszabásai; A magyar nyelv szókötése; görög, francia és német lantos költőkből való fordításai. R. legnagyobb dicsősége, hogy a nyelvtörténeti módszert tisztán és sikeresen alkalmazta, s ebben megelőzte Grimm Jakabot, a német nyelvtörténet nagy hirü megalapítóját. Életrajzát legbővebben Csaplár Benedek, népszerübben Bánóczi József irta meg (jutalmazott pályamű az akadémia könyvkiadó vállalatában). Szülővárosában 1893 aug. 26. szobrot állítottak emlékének.
l. Bécsi kódex.
(Revely, Tallin, Danupils, Kolivanj), Esztonia orosz kormányzóság és R. járás székhelye a Finn-öböl R.-i kikötőjének Dny-i partján, vasút mellett, (18949 52 896 lakossal, akiknek mintegy fele eszt; tengeri fürdőkkel; likőr-, üveg-, porcellán-, bőr-, papirosgyártással, pamutfonással és szövéssel; len-, gabona-, gyapju-, szesz- és bőrkereskedéssel; hadi és kereskedelmi kikötővel. 1893-ban 1654 hajó érkezett és 1640 távozott. A kivitel értéke volt 10 millió rubel, 1887-91-iki átlagban pedig 19,5 millió; a bevitelé 24 01 millió, mig 1887-92-ig átlag 44 millió volt. R. egy felső és alsó városból áll; amaz meredek dombon áll, tornyos falak fogják körül, utcái szűkek és görbék, házai régies, jobbára középkori külsejüek. Az alsó város széles utcákból áll, az ipar és kereskedelem székhelye; a hozzája csatlakozó külvárosok csaknem kizárólag faépületeket foglalnak magukban. Kiválóbb épületek: egy régi, dán eredetü, festői kastély; a székesegyház, amelyben több érdekes síremlék közt a Krusensterné is látható; a Szt.-Olaus gót templom, 145 m. magas toronnyal; a Szt.-Miklós-templom a XIV. sz.-ból, Holbein 2 régi festményével, a Rafael iskolájából való és a keresztre feszítést ábrázoló képpel és egy ördögi táncot ábrázoló festménnyel, amelyet német felirat díszít: a Szentlélekről elnevezett templom a XIII. sz.-ból; a gót ízlésü városház, gyönyörü toronnyal; a Canuti-céh egykori háza balti régiségek muzeumával. Közelében K. felé van egy cári kastély, amelyet még Nagy Péter alapított, szép parkkal. R. alapítója volt II. Valdemár dán király, aki a mai felső város helyén egy várat épített. 1238. brémai és lübecki kereskedők telepedtek meg benne, akik a Hansa tagjává tették. 1374. a dánok átengedték a kardrendnek; 1525. fölvette a reformációt; 1561-ben svéd birtokká lett; 1570-71. és 1577. az oroszok sikertelenül ostromolták. 1711. megadta magát Nagy Péter cárnak.
v. ervalenta v. révalesciere nevek alatt titkos szerek vannak forgalomban, melyek összetételükre nézve körülbelül egyformák, s többnyire a hüvelyes vetemények megpörkölt és kevés sóval, cukorral kevert lisztjéből állanak. Legújabb elemzés szerint a R. arabica de Dr. Barry áll: borsó, lencse, bab és rizsliszt keverékéből, melyben 5% konyhasó, 1% szódabikarbona és 2% cukor van elkeverve. Tápszerül használják, de semmi különös előnye sincs.
(lat.) a. m. előbbi érvényébe visszahelyezés.
persa neve Erivánnak (l. o.).
(franc., ejtsd: röváns) a. m. megtorlás. R.-politika és R.-háboru, általában boszuálló politika és háboru, különösen pedig Franciaországnak az a törekvése, hogy az 1870-iki leveretést Németországon megboszulja.
(Bánát-Újfalu, Neudorf, Novoselo, Szatu nou), nagyközség Torontál vármegye pancsovai j.-ban, (1891) 1415 házzal és 7391 lakossal (közte 28 magyar, 182 német, 6083 oláh és 1055 szerb); van posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára.
-család (szklabinai és blatnicai báró, trebosztói és bisztricskai nemes), Szerém vármegyéből eredő nemes család, melynek ismert őse Jakab comes a XIII. sz. elején. A család a XIV. sz. első felében Turóc vármegyébe került. Nevezetesebb tagjai: Ferenc, 1521. Báthory nádor titkára, a mohácsi vész után Ferdinánd párthive lett, 1532. Turóc vármegye főispánja, 1538. királyi személynök, 1552. nádori helytartó; megh. 1553 nov. 1. Adományt nyervén a szklabinai és blatnicai uradalomra (1540. és 1560.) alapítója lett a család ez ágának, mely később báróságot nyert, sőt egyik tagja Péter grófi ágat is alapított, mely azonban 1853. leányágon kihalt. István, aki eleinte Szapolyai pártján volt, később Ferdinándhoz szegődött és a dunai naszádosok kapitányává lett. 1528. harcolt János király ellen, azóta nem szerepelt. Ő tőle ered a család trebosztói ága. A trebosztói ágból eredtek: István, szül. 1602 aug. 12. Forgách Zsigmond nádor udvarában nevelkedett, később a portára ment. 1631. Tokaj kapitánya. 1635. báróságot nyert Lászlóval, Andrással és Miklóssal együtt. Megh. 1653 jan. 25. - András, szül. 1603 dec. 2. Illésházy Gáspár apródja volt, később Esterházy nádor kamarása. - Miklós, szül. 1612 jun. 13. Bécsben és Grazban tanult, nagyszombati kanonok, 1665. zólyomi főesperes. - László, 1619. Esterházy nádor apródja, később Bethlen Gábor hive. Nemsokára ismét a nádori párthoz csatlakozott és 1626. Mansfeld ellen hadakozott. 1639. a német, 1644. pedig az összes magyar- és németországi császári hadak főbiztosa lett. 1647. lengyel követségben járt, 1648. pozsonyi kapitány. Megh. 1666. Korának eseményeiről naplót vezetett, melyet R. László, R. Márton és Esterházy Zsófia fiok Naplójából 1600-1655 címen Dualszky János beckói plébános (a Magyar Történelmi Tár 3-ik kötetében 243-252. old.) adott ki, mellékelve hozzá a R.-t illető, Mednyánszky József báró levéltárában levő okmányok regesztáit. - A trbosztói bárói ág kihalt, a nemesi azonban még él. Ferenc (1) ágából eredt Mihály, Turóc főispánja, királyi tanácsos, főajtónálló, a pozsonyi és eperjesi oktávás törvényszék birája. Megh. 1583 körül. 1556. Ferenccel (2) együtt báróságot nyert, mely jelenleg is fennáll. - Ferenc (2) több ízben királyi táblai biró, a kassai kamara elnöke, 1584. főajtónálló és turóci főispán. Megh. 1588. - Péter, szül. 1568 febr. 2-án. 1598. Turóc főispánja, 1601. több ízben országos biztos, 1604. királyi tanácsos és táblai biró, 1608. koronaőr, 1610. főudvarmester, 1615. főajtónálló, 1619. főasztalnok. 1620. letette koronaőri méltóságát. Két becses művet irt a koronáról ily címmel: Commentarius de Sacra Corona Hungariae és De monarchia et Sacra Corona Regni Hungariae. Megh. 1622. - Imre, 1671. turóci főispán, királyi tanácsos, 1681. a határvizsgáló bizottság tagja. - Ferenc, 1688 óta turóci főispán, a Rákóczi-féle felkelés alatt a császár hive, amiért fogságba kerül és ott hal meg 1707. - Dániel, 1648. turóci főispán, királyi tanácsos, 1654. főkomornokmester. Megh. 1674. - Mihály, Csongrád vármegye főispánja, a hétszemélyes tábla birája, kiváló jogtudós. 1713. és 1725. országos bizottságok tagja. - Péter, kitünő katona; a XVII. sz. végén részt vett Bihács ostromában és a zentai ütközetben, 1701. pedig Elzászban hadakozott. 1703. ezredessé, 1711. tábornokká lett, 1723 jun. 17. grófi rangot nyert. - Pál, Rákóczi tábornoka, 1708. Heister tábornoknak feladta Nyitra várát, 1741. nádorságra volt jelölve. - Antal, szül. 1709-ben. 1730-76. rozsnyói, 1780 óta nyitrai püspök. Megh. 1783 dec. 26. - János, szül. 1748 aug. 8-án. 1774. szepesi kanonok, 1783. nyitrai nagyprépost, R. Antal halála után püspökhelyettes, 1788 óta szepesi püspök. Megh. 1806 jan. 9. - János, szül. 1777 máj. 15., valóságos belső titkos tanácsos, 1819. a selmeci kamara grófja, 1832. turóci főispán. Megh. 1840. - Pál, turóci főispán. 1801 óta a hétszemélyes tábla ülnöke, titkos tanácsos, zágrábi főispáni helyettes. - György, szül. 1779 ápr. 28., turóci főispán, császári és királyi kamarás. Megh. 1858 okt. 26. - Ferenc Xavér, szül. 1835. szept. 21., a főrendiház tagja. - Simon, szül. 1820., valóságos belső titkos tanácsos. Megh. 1880 jan. 17. Ennek fia Simon, szül. 1865 máj. 29., császári és királyi kamarás, a főrendiház tagja. - Gyula, szül. 1853 márc. 14., császári és királyi kamarás, volt országgyülési képviselő.
bánya- és kohóhely Perm orosz kormányzóság Jekaterinburg nevü járásában a Revda mellett, (1888) 9914 lakossal, vas- és rézkohókkal, nikol- és aranybányászattal. 1887. 576 138 pud öntött vasat és 227 004 nyers vasat termelt.