Petőfi Sándornak szinészi pályafutása kezdetén hasznát álneve.
József, festő, l. Rippl-Rónai.
Jenő, l. Horváth (14).
(ejtsd: ronaldszhe), South- és North-R. az Orkney-szigetek (l. o.) ketteje, amelyek legmesszebb vannak ÉK., illetőleg DK. felé.
gyepet alkotó pázsitok, merev kemény levelekkel. Ilyen p. az árvalányhaj v. a legjobb homokkötő Festuca vaginata.
síkság, l. Prairie. - R. növényzete, l. Nagy-Alföld növényzete.
a szántásnak az a neme, melynél sem összevetések, sem osztó barázdák nem keletkeznek, hanem a szántott terület sehol meg nem szakított egyenletes felületet mutat. A felület alakítása szempontjából tehát a R. előnyösebb mint az ágyszántás (l. o.), hanem a föld megmívelése tekintetében utóbbi mögött áll, mely okból csak kivételesen nyer alkalmazást. Rendetlen alaku földeknél a R. azon módját alkalmazzák, mely alakszántásnak (l. o.) mondatik, lejtős területeknél pedig hegyi ekékkel történik a szántás olyformán, hogy alulról felfelé haladva barázdát közvetlenül barázda mellé fektetnek, mig az egész lejtő megszántva nincs. Ott, hol a szántáshoz keletkező barázda a terület nagy foku lejtőssége miatt felfelé egyáltalában nem fordítható, csak a R. ezen módja alkalmazható. V. ö. Hensch Á., Az okszerü talajmívelés elmélete és gyakorlata (Budapest 1885).
(Kostyul), kisközség Máramaros vármegye szigeti j.-ban, (1891) 1552 magyar lakossal, vasúti állomással, postahivatallal és postatakarékpénztárral. R.-en nagy és jelentékeny sóbánya van. Az itteni sóbányászat eredete a legrégibb időkre vezethető vissza; 1498. már terjedelmes üzemben voltak, 1672. Apafi Mihály erdélyi fejedelem birta a bányákat, melyek ekkor egy millió frtért váltattak vissza az állam részére, de már 1703. Rákóczi foglalta el azokat és csak 1726. kerültek vissza az állam kezébe. A legrégibb bányák, minők a Rákóczi-, Kuruc- és Apafi-aknák, már nem műveltetnek; művelés alatt van a Ferenc- és Ferdinánd-bánya. Az Apafi-bánya 1674 óta állt művelés alatt, de 1766. elöntötte a viz s most földalatti tavat alkot. A R.-i bánya átlagos évi termelése 200 000 q kősó 1 700 000 forint értékben: a munkások száma 370. Van itt sóbánya- és sóhivatal.
1. István, iró, egyházi szónok és költő, szül. Priglevica-Szent-Ivánon (Bács) 1840 aug. 14. megh. u. o. 1893 jan. 21. Teologiai tanulmányait Kalocsán végezte, 1863. pappá szentelték és 1867-ig mint káplán működött Sztanisicson és Zomborban. Azután mint levéltárnok és jegyző működött a kalocsai káptalannál: 1870. tanár lett az ottani papnöveldén és a káptalani könyvtárnak könyvtárnoka. 1875-1884. szülőhelyének választókerülete három ízben országgyülési képviselőnek választotta. 1878. szülőhelyén plébános lett; 1880, a kanonoki címet nyerte. Egyházi beszédei, melyeket részben a bécsi Szent-István-templomban tartott, Hamis ideálok és A szikla és a hullám címen (Budapest 1878). Különböző szépirodalmi magyar közlönyben verseket tett közzé. Filozofiai tárgyu fejtegetéseit A természetes kereszténység címen kiadta Schmitt Jenő (Budapest 1894), német kiadása Das natürliche Christenthum (Lipcse 1894). Feltünést keltettek német nyelven kiadott versei is: Gedichte (Lipcse 1895), melyek szabad gondolkodás és mély érzés által tünnek ki.
2. R. Jácint (János), iró, római kat. címzetes püspök, szül. Székesfehérvárott 1814 máj. 13. szerény polgári állásu szülőktől, megh. Pozsonyban 1889 ápr. 17. Elemi iskoláit szülővárosában s Esztergomban végezte. Kora ifjuságában belépett a bencések szerzetébe s megfelelő tanulmányai befejeztével Győrött kezdte meg tanári pályáját (1840), hol rendkivüli népszerüségre tett szeert vonzó és tartalmas előadásaival. Kovács Pál ekkor adta ki a Hazánk c. magyar hirlapot, R. ebbe is irt komoly irányu tudományos cikkeket, melyeket Jellemisme cím alatt önálló kötetben is kiadott. Ugyanekkor irta és nyomatta ki Élettanát. Neve szélesb körökben lett ismertté s a magyar tudományos akadémia 1847. levelező tagjává választotta, ahol székét Az emberi agyról s befolyásáról a szellemi életre szóló értekezésével foglalta el. Mikor azonban az 1848-iki nagy események bekövetkeztek s a szabadságharc kitört, a tudós szerzetes félre tette irótollát, s mint tábori pap szónokolva, buzdítva a harcosokat, átöntve azokba saját lelkesedését, követte a hadsereget egész a világosi fegyverletételig, mely után bujdosás és elrejtőzés lett az ő szomoru osztályrésze is. Egy ideig Hegyi Adolf álnév alatt benn a hazában, a kolostorokban, majd a dolgok rosszabbra fordultával a lóréi tanyán, a Tisza vidéken lappangott s ez alatt írta A lélektan természettani rendszerét. De a nyomozó kémek s embervadászok elől, kik utána leselkedtek, kénytelen volt külföldre menekülni. Sikerült neki Londonba eljutni, hol életének új szaka következett. Az angol nyelvet csakhamar sajátjává tevén, egész idejét s erejét tudományos és irodalmi munkásságra s oktatásra és nevelésre fordította; az emigráció izgatott és szenvedélyes kisérleteiben kevés részt véve, magyar lapokba (Pesti Naplóba, Magyar Sajtóba s Vasárnapi Ujságba) szorgalmasan levelezett, de angol lapokba is érdekes közléseket adott s ez úton ismeretségbe jutott az angol főváros tudományos köreivel és előkelő házak gyermekeinek adott leckéket. Ott s ekkor irta meg Az élet története s A tűzimádó bölcs c. érdekes műveit s ő rendezte sajtó alá Széchenyi István grófnak, az akkor döblingi önkéntes fogolynak nagy hirü Blick-jét is. A kiutazott magyarok szives és tanulságos kalauzra találtak benne, az emigránsok közül főleg Vukovich Sebő volt igazságügyminiszterrel és Kmety tábornokkal volt bensőbb barátságban. Kossuth gyermekeit a latin nyelvben és magyar tantárgyakban oktatta. Midőn 1860. a rövid ideig tartó alkotmányos korszak beköszöntött R.-t is megválasztották országgyülési képviselőnek, de ő ekkor még nem akart haza jönni, s itthoni barátai sürgetésére, hogy kérjen kegyelmet s azt bizonyosan megnyeri, azt felelte, hogy bűnt nem követett el, ezért kegyelmet nem is kér és Londonban maradt, hol megirta a Fajkeletkezésről szóló Darwin elméletére alapított munkáját. 1866-ban végre a bencésrend főapátja Krausz Krizosztom kieszközölte neki a büntetlen hazatérhetést s 17 évi távollét után visszajöhetett hazájába, hol tárt karokkal fogadták. Megválasztották Győr vármegye pusztai kerülete részéről országgyülési képviselőnek, az akadémia pedig rendes tagjává s jegyzőjévé nevezte ki. A drámabiráló bizottság is felvette tagjai sorába. De képviselő csak 1871-ig maradt; meert ez év máj. elején már kineveztetett a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba osztálytanácsosnak. S alig telt el egy hónap, midőn Andrássy Gyula gróf miniszterelnök ajánlatára azzal bizták meg, hogy a trónörökösnek a magyar történelmet tanítsa. Szept. végén tehát Bécsbe ment, hogy szép hivatását megkezdje, hol aggodalmai eloszlottak, mert Latour tábornok, a főherceg nevelője, tudtára adta a királynak azt az óhajtását: Igazságot akarunk, kövesse ön meggyőződését. Az oktatás sikere élénk örömmel tölté el a lelkiismeretes hazafi-tanítót, kivel a főherceg csaknem kizárólag magyar nyelven társalgott, s kihez a magyar nemzeti ügyekre nézve korát túlhaladó kérdéseket intézett. R. hiven és szabadon követte meggyőződését, amire, eleinte töprengő lelkének teljes megnyugtatására, királyi nyilatkozattal volt felhatalmazva. Decemberben, a Bécsben mutatkozott ragály miatt, a főherceg tanáraival együtt Salzburgba költözött, hová a királyné is átment Meranból s R.-t megismerve s megkedvelve és tanítási elvét helyeselve, őt szemelte ki Mária Valéria főhercegnő nevelőjévé. 1872 febr. elején az udvar Budára jött, az oktatás sikeresen haladt előre s a koronaörökös ápr. 15. tette le az első vizsgálatot Magyarország történetéből, többek közt Horváth Mihály s Toldy Feremc jelenlétében, a felséges szülők legteljesebb megelégedésére. A hercegprimás nem sokára tudatta R.-val, hogy egyenesen a király óhajtására a szerzetesrendből elbocsáttatott s a pozsonyi székesegyházba nagypréposttá neveztetett ki, mely díszes székébe jul. 10. iktattatott be. A főhercegnő rendszeres nevelését, ennek korára való tekintettel, csak 1876 tavaszán vette át s közben a Szt.-István-rend lovagkeresztjével díszítette s 1873 nyarán szkodári püspökké nevezte ki a király, miáltal a főrendiházba is bejutott. Kilenc évig mindenütt, hol az udvar tartózkodott, Bécsben, Schönbrunnban, Ischiben, Gödöllőn és Budán, s midőn a főhercegnő édes anyjával a normandiai partokon, Miramareban, Feldaffingban, Párisban stb. heteket töltött, R. mindenütt kisérte. Szabad óráit naplója s emlékiratai letisztázására fordítá. Ezekből kilenc negyedrét kötetet állított össze, melyek öt első kötetét (1873-ig terjedő élményeit) néhány példányban ki is nyomatta s halála után barátai közt kiosztatni rendelé; a többi négy kötetet (udvari élete) legmagasb jóváhagyás nélkül nem vélte kiadhatónak. (Megvannak a nemzeti muzeum könyvtárában.) 1876. jan. 26. a haldokló Deák Ferenc, saját kivánságára, vele végezte utolsó ájtatosságát s tőle vette át a király utolsó üdvözletét. Utolsó éveit a pozsonyi nagypréposti palotában, elbetetegesedve, öccse s nővérei gondos ápolása alatt törtötte. A magyar tud. akadémiában Pór Antal rendes tag tartotta felette az emlékbeszédet. V. ö. Vasárnapi Újság 1889. évf. 265. old.; a magyar tud. akadémiai emlékbeszédek VI. kötetét, 1891; Por Antal cikkét a Fésüs György szerkesztésében Pozsonyban megjelent Kortársaink c. vállalatban.
(ejtsd: ronkollya), falu Piacenza olasz tartományban, a Nure mellett, (1881) 952 lak.; mellette a roncali mezőkön tartotta meg 1158. Barbarossa Frigyes azon gyülést, amelynek határozatai a császári felségjogokat a lombardiai városoktól elvették.