Rota romana

1. Bibornoki testületek.

Rotatio

(lat.), valamely testnek saját tengelye körül való forgása. - R. a mezőgazdaságban, 1. Vetésforgó. - Rotációs gép, l. Gyorssajtó.

Rotatoria

(állat), a férgek állatkörének egyik osztálya, melyet egy időben (Ehrenberg 1838) az ázalékállatkákhoz soroztak, majd az ízeltlábuak közé osztottak be (Leydig 1854.), mig jelenben egyes buvárok az ősférgek képviselőjéül tekintenek (Daday 1886). Az ide tartozó állatkák mindannyian mikroszkópi kicsinségüek. Testükön tulajdonképen csakkét fő részt különböztethetünk meg: a törzset és a lábat, amelyek közül az első az összes belső szerveket tartalmazza. A törzs legmellső részét az un. n. kerékszervnek (l. o.) nevezték. A kerekes féreg magyar és R. latin elnevezés innen származik. Testük fölületét vagy vékony hártya és hajlékony kutikula-hártya, vagy pedig keményebb kutikula-páncél födi, amely sokszor igen változatos ékítményekkel cifrázott s a kerékszerv és a láb kibocsátására nyilást tartalmaz; mindkét esetben azonban beül szemecskés állomány terül el, amely a hártyát vagy páncélt kiválasztja. Egyesek a testet szorosan megfekvő bőrön kivül még egy tokot is építenek fel kocsonyás állományból vagy idegen testekből s ebbe, mint a csiga házába, visszahúzódhatnak. Idegrendszerük a garat fölött fekvő agydúcpárból áll, amelyből a test mellső vége felé több, hátulsó vége és a két oldal felé pedig két ideg indul ki; de ezenkivül egyeseknél a test belsejében elszórtan fekvő több idegdúc is van. A külső érző szervek közül legelterjedtebb a tapintás, amelynek végkészülékei a kerékszeven s a homlokon emelkedő hatalmas, ideggel közlekedő merev szőrök és serték. Valószinüleg a tapintás végkészülékei az oldalidegek külső végén emelkedő merev szőrök is. A látás szervét egy szempár alkotja, amely festékből és lencséből áll csupán. A szemek v. az agydúc közvetlen közelében ülnek egymáshoz oly közel, hogy festékük egybe olvad s ilyenkor x-formák, vagy pedig az agydúctól és egymástól is távol a kerékszerv két oldalán fekszenek. A tokot lakóknál a szemek hiányzanak; egyes szabadon élőknél pedig 3-4 szem is van. Izomrendszerük elkülönült izmokból áll, melyek leggyakrabban simák, ritkábban harántcsíkoltak. A legtöbbnek külön 1-2 izompárja van a kerékszevek és külön a láb visszahúzására, amelyek a test két oldalától ferdén futnak be- és elő-, illetőleg hátra felé. Egyeseknél gyűrüs izomnyalábok is vannak s ezeknél már a bőrizomtömlő nyomai is mutatkoznak. Valamennyien vált ivaruak és ivaros úton szaporodnak. A himek és nőstények mindig igen különböznek egymástól. A himek ugyanis állandóan kisebbek, másformák és bélcsatornájuk v. teljesen hiányzik, v. alig felismerhető, csenevész. A női ivarszerv ritkábban páros, gyakrabban páratlan; az első esetben a bélcsatorna két oldalán, az uóbbiban a bélcsatorna alatt a hasoldalon fekszik és csirafészekből, táplálószékből és petevezetékből áll. Az ivarnyilás v. időszakos v. állandó s csupán a peték kiürítésére szolgál, v. a peték kiürítésén kívül a húgynak, v. pedig a húgynak és bélsárnak kivezetésére is. A him ivarszerv páratlan heréből és közösülő szervből áll s az ivarnyilás mindig a test hátulsó végén fekszik. A peték kétfélék: vékony burku, termékenyítetlen, u. n. nyári s vastag burku, termékenyített, u. n. téli peték. A nyári peték rendes körülmények között tavasztól ősz végéig szűz úton teremnek s igen sokszor az anya belsejében fejlődnek tovább; ősz végén azonban megjelennek a himek s az élő nőstény nemzedéket termékenyítik. A nőstény ekkor egy-egy vastag burku, termékenyített petét rak le, amely kitelel s csak tavasszal fejlődik tovább. Ezért nevezték téli petének. Abban az esetben azonban, ha a viz, melyben az illető R. élt, elpárolgásnak indul, nyár folyamában is bármikor megjelenhetnek a himek, hogy a párosodás után lerakott vastag burku, termékenyített peték biztosítsák a faj fenmaradását. Vannak azonan oly R.-k is, amelyeknek himjei még ez ideig ismeretlenek s ezeknek nőstényei ősz végén vagy a viz kiszáradásakor betokozódnak. Fejlődésük a peteburkon belül történik és átalakuláson nem mennek át. Valamennyien viziek, alig egy-kettő él a nedves mohák alatt; legnagyobb részük édesvizi, igen kevés a tengerekben élő. Táplálékuk parányi növényi és állati szervezetekből kerül ki, kevés közüttük az élősködő. Ez idő szerint majdnem 300 fajt ismernek, amelyek közül nem egy kozmopolita s a föld minden részében otthonos. Régebben a kerékszerv, a láb s a bőr után osztályozták, újabb időben a Plate L. és Daday J. nyomán a nőivarszerv szerkezete alapján rendszerezik a következőleg: I. rend. Digononta (kétpetefészkesek); 1. alr. Agonopora (ivarnyilás nélküliek); 2. alr. gonopora (ivarnyilásosak). II. rend. Monogononta (egypetefészkesek); 1. alr. Agonopora (kloakások); 2. alr. Hemigonopora (húgyot is ürítő ivarnyilással); 3. alr. Gonopora (külön ivarnyilással). L még Férgek.

Rotátor izmok

(musculi rotatores). Minden izmot amely az ízületeket forgatja, forgató v. rotátor izomnak nevezünk; de különösen alkalmazzák e nevet a gerincoszlop bizonyos rövid izmaira, amelyek mint gerincforgató izmok (m. m. rotatores dorsi) a csigoláyk harántnyujtványai közt kifeszítve mint rövid és hosszu gerincforgatók (rotatores breveset longi) ismeretesek.

Rotenburg

1. (Hannoverban) az ugyanily nevü járás székhelye Stade porosz kerületben a Wümme, Rodau és Wiedau összefolyásánál, (1890) 2349 lakossal, gyufa- és szivargyárral. - 2. R. (Hessen-Nassauban), az ugyanily nevü járás székelye a Fulda és vasút mellett, (1890) 2940 lak., bőrcserzéssel és műmalommal; szép kastéllyal.

Rotenhaan

jezsuita generális, 1. Roothaan.

Roth.

v. Rth., latin növénynév után Roth Albert Vilmos neve, szül. Dötlingenben (Oldenburg) 1757., megh. mint vegesacki orvos Bréma mellett 1834. Kelet-India és Németország flóráját ismertette.

Roth

Lajos István, 1848-iki császári biztos, szül. Medgyesen 1796 nov. 24., főbelőtték 1849 máj. 11. Középiskoláit Medgyesen és Nagyszebenben végezte. 1817. a tübingai egytemre, egy év mulva Yverdunba Pestalozzihoz ment, ki annyira megszerette, hogy házába fogadta és iskolájában tanítóvá tette. 1823. tanár lett a medgyesi gimnáziumban, majd 1831. rektor és 1835. városi predikátor. 1837. muzsnai lelkésszé választották. Ô volt az erdélyi szászság körében a tornaegyesületek első megalkotója. Mint publicista pedig az erdélyi szászság politikai és kulturális történetében eltörülhetetlen nyomokat hagyott hátra. Fő gondja volt, hogy a szászok iskolaügyét minden tekintetben a kor szinvonalára emelje. Az 1844-iki II. t.-e. Erdélyben is visszahelyezte a magyar nyelvet a maga természetes és törvényes jogaiba. A törvényhozás e tettét a szász publicisták hevesen megtámadták, de senki sem volt oly kiméletlen és igazságtalan a magyar nemzeti törekvésekkel szemben, mint R. Der Sprachkampf c. röpirata izgató hangjánál és igazságtalan ferdítéseinél fogva minden ízében alkalmas volt arra, hogy őt a magyar közvélemény a magyar nemzet egyik legszenfedélyesebb ellenségének tartsa. 1848. Puchner Medgyes környékére császári biztosul nevezte ki s mint ilyen nagy buzgalmat fejtett ki a magyar állam ellen való felkelés szervezésében. Puchner kiverése után a magyar hadak elfogták s Kolozsváron hadi törvényszék elé állították. A hadi törvényszék mint hazaárulót és lázadót halálra itélte s ez itélet alapján főbelőtték. A szász nemzetiségtúlzók nemzeti mártir gyanánt ünnepelik s kivégeztetését a magyar nemzet ellen szemrehányólag szokták emlegetni.

Roth

1. Jusztusz Lajos Adolf, német geologus, szül. Hamburgban 1818 szept. 15., meghalt Berlinben 1892 ápr. 1-én. Egy darabig (1848-ig) gyógszerész volt Hamburgban, aztán Berlinbe ment s 1867. az akadémia tagja és egyetemi tanár lett. Művei: Die Kugelformen im Mineralreich (Drezda és Lipcse 1884); Der Vesuv (Berlin 1857); Gesteinsanaly sem in tabellarischer Übersicht und mit kritischen Erläuterungen (u. o. 1861, folytatásokkal, Beitrag zur Petrographie der pluton. Gesteine, 1869, 1873, 1879 és 1884); Über Serpentin (u. o. 1870); Lehre vom Metamorphismus und Entstehung d. krystallinischen Schiefer (u. o. 1871); Studien am Monte Somma (u. o. 1877); Allgemeine chemische Geologie (u. o. 1879-87, 1. és 2. köt.; 1890, 3. köt., 1. rész).

2. R. Pál, német jogtudós, szül. Nürnbergben 1820 jul. 11., megh. Münchenben 1892 márc. 29. Egyetemi magán, majd 1850. rendkivüli tanár lett Marburgban; 1853. rendes tanárrá nevezték ki Rostockba, 1858. Kielbe, 1863. Münchenbe, ahol 1866 óta főkönyvtáros is volt. Fő műve: System des deutschen Privatrechtes (u. o. 1880-86, 3 rész).

3. R. Rudolf, német szanszkrittudós, szül. Stuttgartban 1821 ápr. 3., megh. Tübingában 1895 jun. 23. Berlinben és Párisban tanult. Londonban a East India House gazdag szanszkrit kéziratgyüjteményében buvárkodott. 1845. tübingai magántanár lett. 1856 óta u. o. rendes tanár és főkönyvtárnoki hivatalt viselt. Fő műve a Böhtlingkkel együtt kiadott nagy szanszkrit-német szótár: Sanskrit-Worterbuch(Szt.-Pétervár 1855-1875, hét köt.), mely korszakalkotó mű az ind filologiában. Egyéb művei közül említendők: Zur Litteratur und Geschichte des Veda (Stuttgart 1846). Jaska, egy régi ind nyelvtaniró művének Niruktának kiadása (Göttinga 1852). Whitneyvel együtt kiadott Atharva-Veda-Sanhita (Berlin 1856). Apróbb dolgozatai: Der Mythus von den fünf Menschengeschlechtern (Tübinga 1860); Ueber die Vorstellung vom Schiksal in der indischen Spruchweisheit (u. o. 1866); Der Atharwa-Weda in Kaschmir (u. o. 1875).

Róth

tábornok, Jellachich 1848-iki betörésekor annak jobb szárnyát alkotta a Baranya vármegyén át vonult fel. A honvédelmi bizottmány Perczel Mórt küldte ellene. R. 1848 okt 7. Ozorán letette a fegyvert. L. még Görgey (Arthur), Perczel (Mór) és Philippovics.


Kezdőlap

˙