Sajkások kerülete

a m. Csajkások kerülete (l. o.).

Sajnovics

Nepomuk János, csillagász, szül. Tordason (Fejér) 1733 máj. 12., megh. Budán 1785 márc. 1. A jezsuiták szerzetébe lépett; bölcsészeti és teologiai doktori fokozatot ért el. A budai csillagvizsgáló intézet segéde volt. A következő, a csillagászat terére vonatkozó munkája említést érdemel: Idea astronomiae honoribus regiae universitatis Budensis dicata (Buda 1778). Hell Miksát követte, midőn ez a dán király meghivására 1769. Wardöhusba indult a Venus-átvonulás megfigyelésére. (V. ö. a vállalat bővebb ismertetését Herman O. könyvében: Az északi madárhegyek tájáról.) Útközben már sokat beszélgettek a magyar, finn és lapp nyelv rokonságáról. és S. a Wardöhus-vidéki lapok nyelvét tanulva csakugyan sok egyezést talált. Mindjárt meg is irta s 1770. kiadta hires munkáját: Demonstratio idioma Ungarorum et Lapponum idem esse (ezalatt csak hajdani azonosságot vagyis az eredet azonosságát értette). Ez volt az első tüzetes munka a magyar-ugor nyelvrokonságról (l. a Nyelvrokonság cikket), s arról is nevezetes, hogy ebben közölte S. először a Halotti Beszéd teljes szövegét, melyet rendtársa Faludi Ferenc közölt vele.

Sajó

a Tiszának egyik jobboldali mellékfolyója, mely Gömör és Kishont vármegyében, a Fabova hegy aljában, három jelentéktelen főág egyesüléséből, 1294 m. magasságban ered. Ezen folyócskák egyike az u. n. Sós-völgyből (Szlanszka dolina) csörgedezik s innen a folyó Sav + jó neve, melynek a németben Salzach felel meg. A S. Dobsinán, Rozsnyón, Pelsücön s Tornalján át a gömöri szűkebb S.-völgyet (l. o.) alkotja, mely Csoltótól és Beretkétől mind jobban kitágul, s a vármegyében S.-Szt.-Péterig ér, ahol a S. a Rima vizével megerősödve DK-i irányt követ s Borsod vármegyében felveszi a Hernád és Tarca mellékfolyókat s miután 160 km.-nyi utat megfutott s a Bodva és Hejo vizekkel is megerősödött, Kesznyéten mellett ömlik a Tiszába. A S. torkolatánál 324,2 m. (1026 bécsi láb) magasságban foly. A folyó neve régi oklevelekben, kivált a XIII. században igen gyakran előfordul, emlegeti Béla király névtelen jegyzője, Rogerius és Kézai mester. A tatárok a S. mellett a Muhi pusztán (l. o.) verték meg 1241. a magyarokat. Gömör felső részeiben a S. nemcsak az erdei és mezei gazdálkodásra, hanem a bányászatra és ipar fejlődésére is nagy befolyással bir. Dobsinán a városnak gőz- és vizerőre berendezett fürészmalma van, magának Andrássy géza grófnak e tájon hét kohója működik s azokból a higanyt, cinóbert, kobaltot és nikolt nemcsak Szászországba szállítják, de Angliába is; Nadabulán papirosgyár; Rozsnyón kőedény- és bőrgyár; Pelsücön a gömöri faipar-részvénytársaság telepe s cellulózagyár működik; Csizben jód- és bromfürdő; Putnokon virágzó mezőgazdaság; S.-Püspökinél műmalom van, nem is említve Miskolcot (l. o.).

Sajó

1. S., kisközség Máramaros vármegye izavölgyi j.-ban, (1891) 1231 oláh és német lakossal. - 2. Alsó-S., kisközség Gömör vármegye rozsnyói j.-ban, (1891) 630 lakossal; van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Gróf Andrássy-féle vaskohó van itt. - 3. Nagy-S. (Gross-Schogen), nagyközség Beszterce-Naszód vármegye besenyői j.-ban, (1891) 1678 német, oláh és magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Sajó

1. Aladár, iró és hirlapiró, szül. Vácon 1869 szept. 8. A gimnáziumoz szülővárosában, a jogot Budapesten végezte. Hirlapirói működését mint a Budapesti Hirlap váci levelezője kezdette meg és ez időben néhány tárcacikke is megjelent ebben a lapban. időközben leszolgálta egyéves önkéntesi évét és a császári és királyi 23-ik vadászzászlóalj tartalékos hadnagyává nevezték ki. Mint ilyen 1892. és 1894. lent járt Boszniában és Hercegovinában. katonai kötelezettségének teljesítése után a Magyar Hirlapnak lett levelezője és 1892. belépett e lap szerkesztőségébe, melynek két év mulva segédszerkesztője lett. Mint e lap munkatársa, főként az emberbaráti intézményekről irott és a katonai életből vett tárcáival tette nevét ismertté. Eddig önálló kötetekben megjelent könyvei: Katonáéknál (tárcák, Budapest, 1893; De Profundis (tárcagyüjtemény, u. o. 1894); Kaszárnyatitkok (novellák, u. o. 1895); Regruták és más katonák (tárcagyüjtemény, u. o. 1897). A katonaélettel foglalkozó novellái közül sokat közöltek a külföldi német lapok. E Lexikonnak is munkatársa.

2. S., Jókai irói álneve a szabadságharc után.

Sajó-Gömör

község, l. Gömör.

Sajó-Kaza

község, l. Kaza.

Sajó-Kazinc

község, l. Kazinc.

Sajó-Kesznyéten

község, l. Kesznyéten.

Sajó-Lád

kisközség Borsod vármegye miskolci j.-ban, (1891) 1133 magyar lak. 1387. Czudar Péter és György testvérek Sarlós Boldogasszony tiszteletére a pálos-rendüek számára kolostort alapítottak. E kolostor perjele volt a többek közt a későbbi hirneves váradi püspök és kincstartó Fráter György. Az 1716-84. években a pálosrendüek itt neveltették növendékeiket. V. ö. Rupp, Magyarország helyrajzi története (II., 82-85); Bunyitay, A váradi püspökség története (I. 395).


Kezdőlap

˙