község, l. Magyaros (2).
l. Muhi.
község, l. Németi (2).
Alajos, képiró, szül. Gyöngyösön (Heves) 1836 szept. 11. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten és Gyöngyösön végezte. A festészetben első oktatását Marastonitól nyerte, aztán a bécsi, müncheni, brüsszeli és velencei akadémiákon folytatta tanulmányait, összesen tiz éven keresztül. kiválóbb művei: Deák Ferenc életnagyságu arcképe Heves vármegye dísztermében, Samassa József dr. egri érsek és Kossuth Lajos arcképei Eger város tanácstermében, Csiky Sándor hasonmása (térdkép) az egri törzs-kaszinóban. Az öreg kondás (életkép) a millennáris kiállításon. S. mint egyházi festő is nagy tevékenységet fejtett ki s 83 oltárképe látható Magyarország és Erdély különböző templomaiban. Oltárképei közül az utolsót: Árpádházi Boldog Margitot az egri főkáptalan megbizásából festette a p.-szt.-margitai templom főoltára számára. S. 1868-tól mai napig az egri ciszterci-rend főgimnáziumában működik mint okleveles rajztanár.
nagyközség Borsod vármegye szentpéteri j.-ban, (1891) 3377 magyar lak., a járási szolgabirói hivatal széke, járásbirósággal és adóhivatallal; van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára.
v. sajószentpéteriek végzése boraik árulása felől, irott magyar nyelvemlék 1503-ból. Kiadta Döbrentei G. és Régi magyar nyelvemlékekben, földolgozta Fogarasi J. a Nyelvtudományi Közlemények III. kötetében.
kisközség Borsod vármegye miskolci j.-ban, (1891) 1502 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Szép kastélya van.
az a regényes és termékeny térség, amelyet a gömöri Sajó (l. o.) vize futásában öntöz. Dúsan meg van e völgy áldva a természet összes javaival, elkezdve Dobsina és Rozsnyó bérceitől, le azon lapályos rónáig, ahol a szem már hegyet ugyszólván alig lát, hanem a táj merőben alföldi jelleget ölt magára. A S. népe majdnem mindenütt tisztán magyar, legalább Rozsnyótól kezdve az; s magán viseli az ősrégi tipikus jelleget szokásaiban, viselkedésében, öltözeteiben. Művelődés- és hadtörténeti szempontból is felemlítendő. A magyar nemzeti muzeumban gazdag gyüjtemények vannak az ide való halkövületekből, orsófejekből, bögrékből, bronztárgyakból s egyéb hasonló őskori leletekből; a sajónémeti szilex- és obszidián-leletek hiresek; a sajóecsegi "pogányvár" érdekes védelmi hely volt; említendők végre az őskori temetők, minő részben az aggteleki barlang is volt, az ivánkai és muhi pusztai "Bala- v. Béla-halom", majd a Szakaldombon talált és a sajó-ecsegi, sajó-németi, besenyői s vámosi tumultusok. A S.-et ma már vasút köti az ország szivével össze. A dobsina-bánrévei vonal a fülek-miskolci államvasúttal van összekapcsolva, melyet 1893. első rangu vasúttá alakítottak át. Bánrévétől a csomóponthoz, Miskolchoz érünk, amely a világforgalomban nemcsak az által vesz részt, hogy Budapesttel, hanem hogy észak felé Kassával, kelet felé Nyiregyházával érint. Befolyással vannak a S. közlekedésére a feled-tiszolci és pelsüc-murányi vasút s az a körülmény, hogy a kormány immár egy rozsnyóról Dernőn és Lucskán keresztül Tornáig s Bettlertől a kassa-oderbergi vasút 450. őrházáig vonuló vonalra az előmunkálatokra az engedélyt megadta.
oly termék, mely megaltatott tejből készül s emberi táplálékul szolgál. Fő alkatrészei: kazein és zsír, azonkivül ásványi anyag és metlehetős sok viz van benne. Sajtot minden állat tejéből lehet készíteni, rendesen azonban csak tehén- és juhtejből állítják elő; 100 liter friss tehéntejből 9-11 kg., ugyanannyi juhtejből 15-20 kg. sajt nyerhető, mert a juhtej sokkal kövérebb mint a tehéntej. Megkülönböztetünk lágy és kemény sajtokat, továbbá kövér, félkövér és sovány sajtokat s végre tégla, karika és bödönysajtokat; ezen főbb csoportok mindegyikébe számtalan sajtnem tartozik. A sajtot ugy készítik, hogy a tejet a sajtüstben 28-35 (emény sajtoknál 45) C. fokra felmelegítvén, ojtót (l. o.) kevernek hozzá s azután megvárják, mig a tej megalszik, mi többnyire 40 perc alatt szokott megtörténni. Most fölaprítják az üstben a megaltatott tejet, mi a pallós, lira, lapocka és pereszlen segélyével történik. Ezen aprítás nagyon fontos művelet, mert főleg tőle függ az, hogy lágy vagy kemény lesz-e a sajt. Ugyanis minél jobban aprítják föl a megaludt tejet, annál inkább képes a savó belőle kiszivárogni s annál keményebb lesz a sajt. Ezért kevésbbé aprítják fel az alvadékot, ha lágy sajtot csinálnak; ugyanis ebben az esetben elégséges, ha az alvadék borsónagyságu darabokra vagdaltatik össze, ellenben a kemény sajt készítésénél búzaszemnagyságu darabokra kell szétmetszeni, sőt utóbbi esetben aprítás közben újra is melegítik az alvadékot, hogy annál több savót veszítsen. ha elkészültek a felaprítással, mi a lágy sajtok készítésénél néhány percig, a kemény sajtok készítésénél ellenben 1-11/2 óráig tart, akkor néhány percig nyugodni hagyják a tejet, hogy a fölaprított alvadék a savóban leülepedjen. Ha lágy sajtot készítenek, ugy járnak el azután, hogy a savót nagyjából leszedik a leülepedett alvadékról, és utóbbit négyszegletes faládikákba merítik. E ládikák oldalfalai lyukakkal vannak ellátva, hogy a fölösleges savó kicsuroghasson belőlük. A sajtot 1-2 napig maradnak a ládikákban s azután 1-2 napig sima deszkák közé szoríttatnak, hogy téglaalakjukat megőrizzék; végre a sajtpincébe viszik őket, ahol néhány napig sózzák, s azután meghagyják érni, mi 4-6 hét alatt szokott megtörténni. Ezen sajtok többnyire pergamentpapirosba vagy sztaniolba csomagolva kerülnek forgalomba, mert a felületük nedves tapintású. A lágy sajtok nem nagyon tartósak, mert csakhamar megérésük után rothadni kezdenek és szétfolynak. A kemény sajtok készítésénél az üstben felemelkedő alvadékot kendő segélyével veszik ki a savóból s a kendővel együtt abroncskávába tevén, prés alá helyezik. A sajt 24 óráig marad a présben, de ezen idő alatt néhányszor friss kendőt adnak neki, mert a régi kendő csakhamar teleivódik savóval s ekkor többé nem ereszti ki a sajtból a savót. A préselésnél a sajtra gyakorlandó nyomás a sajtnemtől függ. Emmenthali sajtoknál 15-21-szer akkora nyomást alkalmaznak, mint amilyen nehéz a sajt, de megjegyzendő, hogy eleintén kisebb nyomást alkalmaznak a sajtra és csak 6-8 óra mulva adják a teljes nyomást. Ezután kiveszik a sajtot a prés alól, s néhány napra száraz szellős helyre teszik, hogy a fölülete megszáradjon, s végre pincébe viszik, melyben deszkaállványok vannak és itt sózzák, mi ugy történik, hogy őrölt sót hintenek a felső lapjára. A só csakhamar savót szí ki a sajtból s szétfolyik rajta. Másnak kefével vagy ronggyal szétkenegetik ezt a sólevet a sajt felső felületén és az oldalain s azután megfordítják a sajtot és most arra a lapjára hintenek sót, mely előtte való nap nem kapott sót. Igy sózzák a sajtot naponként egyszer mindaddig, mig azt gondolják, hogy a sajt íze már elég sós, azután pedig eladásig hetenként egyszer sózzák még, hogy a felülete meg ne penészesedjék. Ezen idő alatt lassankint megérik a sajt, azaz jellemzetes ízt és szagot nyer, és likacsossá válik; 3-4 hónapos korában többnyire már élvezhető a kemény sajt, de azért hónapokig is elállhat a nélkül, hogy kellemetlen ízüvé válna. Eladáskor nem szükséges a kemény sajtot különösen csomagolni, mert a külseje kemény és száraz.
Hazánkban 15 év előtt főleg csak külföldi sajtokat fogyasztottak, mert az 1884-iki statisztikai fölvételek szerint az ország sajtfogyasztása 1,6 millió kg.-ra volt becsülhető, miből 1,5 millió kg. sajt a külföldről került be. Ugyanazon évben még számot nem tevő kivitel ellenében két millió forinton fölül adóztunk a külföldnek onnan behozott sajttermékekért és ime egy évtized mulva, mely idő alatt kétségtelen, hogy atejtermékek fogyasztása is nagy mértékben emelkedett, 1 328 208 frt behozatallal szemben 1894-ben 2 258 791 frt értékü tejet, vajat és sajtot szállítottunk a külföldre, vagyis a fönt említett 2 millió frt tiszta kiadás helyett 930 583 frt tiszta bevételt eredményezett a tejgazdaság országunknak. Ezt a hatalmas fordulatot sajttermelésünk terén főleg annak köszönhetjük, hogy a 80-as évek elején tejgazdasági felügyelőség szerveztetett a földmivelésügyi minisztériumban, melynek élén előbb Egan Ede, most pedig Pirkner János erélyes lépéseket tettek az iránt, hogy keletkezőben levő tejgazdaságunkat minél előbb fölvirágoztassák. L. még Sajtok.
l. Kazein.