az ugyanily nevü járás székhelye Cadiz spanyol tartományban, a Guadalquivir-torkolat bal partján, vasút mellett, termékeny dombos vidéken, (1887) 12 667 lak., nagy szőllő-, olajfa-, déli gyümölcs- és zöldségültetvényekkel; jelentékeny jerezbor-kereskedéssel; Montpensier herceg szép kastélyával; egy mór kastély romjaival; látogatott tengeri fürdővel. S. mint Sevilla tengeri kikötője sokáig versenytársa volt Cadiznak.
l. Olivarez.
1. Argentina egyik tartománya, San Juan, La Rioja, Córdoba, a Territorio de la Pampa s Mendoza közt, 74 180 km2 területtel, (1896) 81 115 lak. A tartomány Éki-i részébe benyűlik a Sierra de Córdoba; az É-i részén átvonul a Sierra de S., amely gazdag rézércekben és nemes fémekben is, csakhogy nem igen bányásszák. D-en a sós puszták terülnek el. A földmívelés nagyon primitiv és legfölebb télen a pampák füvét égetik el. Az éghajlat nagyon száraz, de egészséges; az éghajlati szélsőségek igen nagyok (+38,6 és -7,2° C.) Az évi esőmennyiség 559 mm., amiből 17,7% őszre és télire esik. Néha-néha igazi felhőszakadások pusztítják a vidéket; azután ismét hónapokig nem esik egy csepp eső sem. A folyók nem hajózhatók, az útak rosszak és az ipar alig érdemes említésre. Ezért is a tartomány nagyon szegény; körülbelül 20 000 ha. áll megművelés alatt és az ország kereskedelmének alig 1%-a jut S.-ra. - 2. S., az ugyanily nevü tartomány fővárosa a Sierra de S. D-i lábánál, a Chorillo partján, vasút mellett, mintegy 8000 lak., durva-köpenyegkészítéssel; ló-, állati bőr- és vicunagyapju-kereskedéssel; kollégiummal, több népiskolával, nagy vizvezetékkel. Az 1597. alapított város nagyobbára agyagkunyhókból áll és mimóza-erdőkkel van körülvéve. V. ö. Avé-Lallemant, Memoria descriptiva de la Provincia de S. (S. 1888).
közönségesen Potosi vagy néha San Luis, 1. Mexiko egyik állama, Zacatecas, Guanajuato, Queretaro, Hidalgo, Veracruz, Tamaulipas, Nuevo-Leon és Coahuila közt, 66,510 km2 területtel, (1894) 546 447 lak. Bár sík területei is vannak, nagyobb részét hegyek takarják. Különböző középmagasságu hegyláncok D-ről É-nak, illetőleg Ény-nak tartanak és számos völgyet fognak körül, amelyek közül a San Luis völgye a legnagyobb, a Maizé és Rio Verdéé a leggazdagabb. A magasabb fensíkok középen és É-on (az Alamos de Catorce 3216 m. magas) terülnek el; a legzordabb hegyek és legmélyebb völgyek pedig DK-en. Ugyanitt folynak a legjelentékenyebb folyók, amelyek a Panuco vizkörnyékéhez tartoznak; ilyenek a Verde, Alaquines és a Valles; a Panuco azután a San Juannal egyesül. A középen és É-on elterülő fensíkok mérsékelt, a DK-i részen levő völgyek forró éghajlatuak. Amott a búza a fő termék, emitt a cukornád, kávé, pamut és dohány. A bányászat, különösen ezüstbányászat egykoron jelentékenyebb volt; most csupán a catorcei es a charcasi a legfontosabb. A Zacatecas felőli síkságon a Salinas lagunából nagy mennyiségü sót főznek. A mezcal, az Agave sylvestrisből készített pálinka főzése a legfontosabb iparág. - 2. S., az ugyanily nevü állam fővárosa és püspöki székhely, 352 km.-nyire Mexikótól, a Sierra Negra K-i lábánál, vasutak mellett, az Anahuak fensík K-i lejtőjén, 1875 m.-nyi magasban, (1892) 62 573 lak., bőr-, cipő-, kalap- és rövidárukészítéssel; jelentékeny marha-, gyapju-, bőr-, faggyu-, jelentékeny marha-, gyapju-, bőr-, faggyu-, gyümölcs-, gabona- és szeszkereskedéssel; egyetemmel, amelynek 4 (jogi, orvosi, szépirodalmi és természettudományi) fakultása van. A szép egyenes, széles, fákkal beültetett utcákban sok a nagyobb és impozánsabb épület; ezek közül kiválnak a gazdagon díszített templomok és ezek közül a Santuario de Guadalupe, továbbá a székesegyház, a San Francisco, San Augustin és La Merced. A város szivében van a Hidalgo-tér, Hidalgónak bronzszobrával, ugyanitt van a kormányzói palota, amelyben Juarez lakott, midőn Miksa császár birodalma már összedülőben volt; ezzel szemben épült a székesegyház, gazdagon díszített homlokzattal. S. gazdag a régi spanyol korszakból eredő palotákban, amelyek közül a legérdekesebb a Lonja, amely jelenleg egy irodalmi társulaté. S. alapúttatását a 21 km.-nyire, a Cerro de San Pedróban fekvő gazdag ezüstbányának köszönheti, amelyet 1583. Juan de Onate fedezett föl. S. 1676. lett várossá; a közeli ezüstbányákat többé nem művelik. Pénzverője mind a mellett még 1878-tól 1886-ig 28 684 785 piaster értékű ezüstöt vert ki.
város Foggia olasz tartományban, 20 km.-nyire San Severótól, a Monte Gargano Dny-i lábánál, (1881) 15 440 lakossal.
1. köztársaság Olaszország Pesaro e Urbino és Forli nevü tartományai közt, 59 km2 területtel és (1891) 8200 lak. A dombokkal borított köztársaságban a lakosok fő foglalkozása a szőllőtermelés és állattenyésztés. Riminitől Dny-ra emelkedik a Titano (794 m.) nevü hegy, az Apenninek egyik kiágazásának legmagasabb csúcsa. E hegyen egy S. nevü kolostort alapítottak, amelyről az okiratok már 885. tesznek említést; e kolostor közül már korán (951. történik róla említés) keletkezett egy falu, amelyet szintén S.-nak neveztek el. A helység lakói pénzen és fegyverek által megnagyobbították területüket és azt meg tudták védelmezni Rimini urai, a guelf érzelmü Malatesták ellenében, akik el akarták foglalni. Csakis 1503. sikerült Borgia Cézárnak csel által S.-t nehány hónapra hatalma alá vetnie. A Farnesék és 1542. III. Pál pápa szintén eredménytelenül kisérlették meg a kis város elfoglalását. Midőn VIII. Orbán pápa 1631. Urbino hercegséget az Egyházi-Államba beolvasztotta, S. függetlenségét elismerte. Ennek dacára a romagnai pápai legátusok több ízben tettek kisérletet annak megszüntetésére. Végre 1739. Alberoni legátusnak sikerült a várost a pápa nevében megszállani. Azonban csakhamar lázadás tört ki és XII. Kelemen 1740. S.-t ismét függetlennek nyilvánította, amit XIV. Benedek 1748. megerősített. A nagy francia forradalom bántatlanul hagyta a köztársaságot, amely az üldözötteknek (igy magának XIV. Gergely pápának is) nem egyszer szolgált menedékül. Ennek mintegy megjutalmazásául VII. Pius pápa 1817. egy hullát adott ki, amely S. függetlenségét újból megerősítette. E bulla szövegét márványba vésve S. a határán felállította. A Romagnában 1831. kitört zavarok a köztársaságot érintetlenül hagyták, és a lakosai 1847. békében alakították át alkotmányukat a modern kivánalmaknak megfelelőleg. Ennek dacára az 1848-iki zavarok nem vonultak el nyomtalanul. 1849 jul. 31-én ugyanis az osztrákok Garibaldit S. falai alá szorították; a köztársaságiaknak azonban sikerült Garibaldit a városon kivül maradásra, az osztrákokat pedig arra birni, hogy a garibaldianusoknak fegyver nélküli elvonulást engedjenek. Az 1859-iki háboruban és az ezt követő események közben S. semleges maradt. Az 1862 márc. 22-iki (megújítva 1872 márc. 27-én) szerződésben a köztársaság az olasz király védelme alá helyezkedett. A köztársaság alaptörvényei a XIII. sz.-ig nyulnak vissza. Az eredeti demokratikus szervezetet helyéből csakhamar kiszorította az arisztokrácia. A község kormányzója és a külfölddel szemben a képviselője a nagy tanács lett, amely a XIV. sz. vége óta 60 tagból állott; ezek egyenlő részben kerültek ki a nemesség, a fővárosi és a többi polgárok által választott vénekből (anziani) és magukat évenként új tagok behivása által egészítették ki. A nagy tanács a maga kebeléből küldte ki a 12 tagból álló kis tanácsot. A végrehajtó hatalmat a két konzul, akiket későbben defensori néven ismertek s akiket ma Capitani reggentinek neveznek, gyakorolta; ezeket félévenként a nagy tanács választotta. Az 1847-iki alkotmányátalakítás következtében a nagy tanácsot (general consiglio principe) képviselői kamarává (camera dei representanti) alakították, amelynek 60 tagját élethossziglanra választják. E kamarából kerül ki mint legfőbb hatóság a 12 tagu ki tanács. A katonaság 950 emberből áll. Egyházi tekintetben Montefeltro püspökség része. Egy nyilvános középiskolát az állam tart fenn. Az állam évi bevétele 227 000, kiadása 226 000 lira. Államadósság nincs.
2. S., az ugyanily nevü köztársaság egyetlen városa a Monte-Titano hegyen; két részből áll, ezek a Borgo (a külváros) 400 lak., és a mögötte, 240 m.-rel magasabban fekvő, rendetlenül épült tulajdonképeni város, 1600 lak., öt templommal, amelyek legjelentékenyebbikében őrzik szt. Marinus hamvait, egy szép parlamenti épülettel és egy kis szinházzal. A Borgo di S.-ban laknak a legtekintélyesebb polgárok.
ÉK-i külvárosa Barcelonának Cataloniában, a Besostól jobbra, San Andrés de Palomár mellett, (1887) 32 695 lak., szövőiparral.
menedékház és hotel Dél-Tirolban, a primierói űton, 1465 m.-nyi magasban, pompás hegyi vidéken. A terjedelmes épületből álló menedékházat 1181. a templáriusok alapították.
Golfo de, az Atlanti-oceán egy öble Patagonia K-i partján, a Rio Negro torkolata és a San José félszigete közt.
(ejtsd: szanmikéli) Mihály, olasz építőmester, szül. Veronában 1484., megh. Korfuban 1559. Hirnevét 1527. Verona erődítményeinek építése által alapította meg. U. o. építette a S.-Tomaso-templomot, S. Bernardóban a Pellegrini-kápolnát és a klasszikus szépségü Madonna di Campagna templomot, továbbá a Pompei-palotát Veronában, a Grimani-palotát Velencében stb.