város Aconcagua chilei tartományban, 18 km.-nyire San Felipétől, az Aconcagua bal partján, vasúti végpont, amely a Paso de Cumbrén át Mendozába fog vezetni.
hondurasi köztársasági rendjel, l. Rózsa-rendek.
az orosz-szibériai partvidékhez tartozó szigetek az Ohocki-tengerben a Tugur-öböl bejáratánál; tagjai e csoportnak: a Nagy-Santar (1684 km2) az É. sz. 54° 38´ és 55° 25´, a K. h. 137° 19´ és 141° 16´ között, a Kis-Santar (92 km2), Prokofjev, Kusszov, Bjelicsij, Rogatka stb., mindannyi sziklás és lakatlan.
olasz zeneköltő, l. Palestrina.
folyó, l. Catauba.
(Saternus, Vadrenus), a Po di Primaro 100 km. hosszu mellékfolyója. Az etruszk Apenninben Firenze tartományban, Firenzuola fölött a La Futa hágónál ered, Imolánál a Posíkságra ér és Ravenna tartományban torkollik.
(ejtsd: szanterr), az egykori francia tartománynak, Picardiának egyik vidéke, amely most Oise és Somme départementok közt oszlik meg, Péronne fővárossal. S. egyhangu, sík terület, de termékeny és Franciaország egyik legjobb gabonatermő vidéke.
1. Károly, ev. lelkész és iró, született Kecskeméten 1840 okt. 2. Középiskolai tanulmányait otthon és Sopronban, a teologiai tanfolyamot a pesti, akkor egyesült protestáns teologiai akadémián végezte; 1866. Sopronban Haubner püspök pappá szentelte. 1876 óta Sár-Szent-Lőrincen lelkészkedik; egy ideig az egyházmegyei főjegyzői tisztet is viselte, 1895. a dunántűli ev. kerületben egyik püspökjelölt volt. Művei: Egyházi költemények (1869); Buzgóság könyve (imakönyv, kiadta a Luther-társaság, 1888); Őrangyal (Budapest 1896).
2. S. Mihály, egyházi költő és iró, katolikus áldozópap, szül. Bussatornyán (Nógrád) 1824 okt. 24., megh. Megyeren 1887 nov. 24. Középiskoláit Gyöngyösön és Vácon, a teologiát Nagyszombaton végezte. Pappá szentelték 1849 okt. 12. Káplán volt Ipolyságon és Varbón, plébános Óváron, 1869 ápr. Megyeren. Önálló művei: Honfidal (Nagyszombat 1848); Deák Ferenc emlékezete (Balassa-Gyarmat 1878); Harminc év után (Egyházi és hazafiui költemények, Vác 1879); Ujabb egyházi és hazafiui költemények (Balassa-Gyarmat 1882). V. ö. Zelliger A., Egyházi irók csarnoka.
1. Giovanni, umbriai festő, Ráfael apja. Az urbinói hercegségben levő Colbordotóból származott, 1450-től haláláig (1494) Urbinóban élt. Mintaképe, meglehet tanítója Melozza da Forli volt. Nem volt jelentékeny festő; művei, bár gondosan készültek, meglehetős szárazok. Említésre méltók: Madonna a szentekkel a caglii San Domenicóban, ugyancsak a Madonna a fanói Santa Crocében és Szent Sebestyén vértanusága az urbinói San Sebastianóban. - 2. S. Ráfael, l. Ráfael.
1. Chile egyik tengermelléki tartománya a Nagy-oceán, Valparaiso, Aconcagua, O'Higgins, Colchagua és az argentinai Mendosa közt. 13 527 km2 területtel, (1894) 401 561 egy km2-re 30 lak. Az Andok itt csaknem egyenes vonalat leiró sziklafalakat alkotnak, amelyben a San Francisco (5573 m). és Cerro del Plomo (5779 m.) a legmagasabb csúcsok. A Ny-i lejtőre egyedül a Potrero Alto (4064 m.) és a Portillo de los Piuquenes (4200 m.) vezetnek át. A fő folyó a Maipo, amely a tartománynak csaknem összes vizeit egyesíti a medrében; ilyenek a Negro, Yeso, Mapocho, Puangue, Barroso, Blanco stb. Az Aculeo (4000 ha.) a legnagyobb tava. Mindezen vizek eléggé öntözik a földet és termékennyé is teszik. - 2. S., az ugyanily nevü tartomány és Chile köztársaság fővárosa, érseki székhely, 110 km.-nyire Valparaisótól, 535 m.-nyi magas fensíkon, a Mapocho bal partján, vasút mellett, (1890) 250 000 lak., akik közt számos az idegen (német, francia, angol, É.-amerikai, spanyol, olasz és néhány khinai); gép- és sörgyártással, malomiparral és posztószövéssel; egyetemmel, amelyet 1743-ban jezsuiták alapítottak s amelyet Dél-Amerikában a legjobbnak tartanak jogi, orvosi és mérnöki fakultással, instituto nacionallal (középiskola, több mint 1000 tanuló), tanító- és tanítónőképzővel; nemzeti (70 000) és iskolai könyvtárral (30 000 kötet), természetrajzi gyüjteménnyel, állatkerttel, terjedelmes botanikuskerttel, mezőgazdasági egyesülettel és intézettel, csillagvizsgálóval, központi meteorologiai intézettel, szépművészeti muzeummal, festő- és szobrász-akadémiával, zenekonzervatoriummal, felsőbb ipariskolával, számos tudományos és irodalmi társulattal, mintagazdasággal (Quinta normal), őrültek házával, több kór-, lelenc- és menedékházzal. S.-nak a terjedelmes, termékeny síkságon, a szépen parkozott, 70 m. magas Huelen domb (régi nevén Cerro de Santa Lucia) körül festői fekvése van; körülötte a látóhatáron hatalmas magas hegyek épültek. A Mapochóból kivezetett számos föld alatti és föld feletti csatorna a város tisztaságát nagyban előmozdítja. A 80 m. széles és 5 km. hosszu, négyes fasorral beültetett Alameda átszeli a várost. A Plaza da Armason vagy Függetlenségi-téren a XVIII. sz-ban épített hatalmas székesegyház, az érseki palota, a városháza és a posta-palota, amelynek jóni oszlopokból álló portikusza van. Egyéb kiválóbb épületek: a Moneda vagyis kormányzói palota, a szinház, a kiállítási palota és a Cousino hotel, amely utóbbi a számos fényes magánpalota közül a legkiválóbb. A fákkal beültetett squareokat több szobor ékesíti, ilyen Buenos-Ayres allegorikus alakja, San Martin generális, Kolumbus, Valdivia, O'Higgins és más hires chilei férfiak szobrai, a Compania nevü jezsuitatemplom leégésére emlékeztető szobor stb. S.-t 1541 febr. 23-án Pedro Vadivia alapította S. del Nuevo Extremo néven. - 3. S., város Santo Domingo Ny.-indiai köztársaságban, Haiti szigetén, a felső Yaqui jobb partján, a Vega Realon, mintegy 10 000 lak., bőrcserzéssel, gazdag és terjedelmes ültetvényekkel.