nagyközség Bihar vármegye derecskei j.-ban, (1891) 1567 magyar lak., posta-táviróhivatallal és postatakarékpénztárral.
egyiptomi isten, l. Serapis.
l. Jararaka.
(ejtsd: szárazáte) Pál, teljes néven Pablo Martin Meliton S. y Navascues, spanyol hegedüművész, szül. Pampelonában 1844 márc. 10-én. Tiz éves korában mesteri játékáért Izabella királynőtől Stradivarius-hegedüt kapott. 1856-59. a párisi Conservatoireon Alard tanítványa volt, első díjat nyert. Szenvedély és szabatosság, erőteljes, meleg, édes hang jellemzik. Bruch a második, Lalo az első hangversenydarabját irta S. számára, ki a Keleten és Amerikában egyaránt nagy lelkesedést kelt hangversenyein.
előkelő fürdőhely New-York É.-amerikai állam Saratoga countyjában, Albanytól É.-ra, vasút mellett, (1890) 11 975 lak., nagy hotelekkel (20 000 vendég részére), szép parkokkal, lóversenytérrel, nagy gyógyteremmel, amelyben 5000 ember elfér s több klub palotájával. 30 ásványvizforrásának (Vichy Geyser, Congress, Hathorn, Empire, High-Rock, Excelsior, Star, Columbian, Washington, Whire Sulphur) vizét fürdésre, de különösen ivásra használják (gyomor- és májbajok ellen). 1777 okt. 17. Gates itt kényszerítette Bourgoyne angol generálist 5804 emberével a fegyverletételre.
László, 1390-91. temesi főispán. Ez években részt vett a szerbek és törökök ellen vezetett hadjáratokban. Érdemei jutalmául kapta Világos várát. A barsvármegyei Sáró helységről vette nevét. Ő volt a lévai Cseh-család őse. V. ö. Történelmi tár (XII., 179. old.); Schönherr, Az Anjou-ház örökségei (419, hibásan Saruinak irva).
nagyközség Fejér vármegye sárbogárdi j.-ban, (1891) 4492 magyar lak., a járási szolgabirói hivatal széke, járásbirósággal és adóhivatallal; van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Itt jelenik meg a Haladás c. lap (II. évf.).
l. Hadi sarc.
(ejtsd: szárszé) Ferenc, francia kritikus, szül. Dourdanban (Seine-et-Oise) 1828 okt. 8. A Charlemagne-liceumban és az École normaleban tanult. Korán kezdett kritikákat irni a Figaróba, majd a Revue européenne-be. 1859. az Opinion nationale, 1867. pedig a Temps drámai kritikusa lett és ez utóbbi tisztét máig is viseli. S.-nak jelenleg is nagy tekintélye van a francia krtitikusok közt, bár a modern irodalmi irányokkal szemben ellenséges állást foglal el. Heves polémiái miatt már sok baja támadt. Nagy feltünést keltett a Le XIXe Siecle-ban közzétett cikksorozata, amelyben Páris város hatóságának s a papságnak visszaéléseit ostorozta. Egy-két röpiraton s nagy mennyiségü kritikai cikkein kivül S. önálló műveket is adott ki: Le nouveau seigneur de village (1862, szaritikus novellák); Le mot et la chose (1862, filologiai tanulmányok); Le siege de Paris (1871, benyomások és emlékek); Étienne Moret (1876, lélektani tanulmány); Le piano de Jeanne (1876); Comédiens et comédiennes (1878-1844); Les miseres d'un fonctionnaire chinois (1882); Souvenirs de jeunesse (1884); Souvenir d'age mur (1892).
(gör.-lat.), l. Gyümölcsbél.