a történeti legendában assziriai király, állítólag országának utolsó uralkodója, kinek elpuhultsága közmondásossá lett. Ktesias nyomán Diodor említi (II. k.), hogy minden kormányzati teendőtől visszavonulva, feleségei közé rejtőzött, szövőszéknél gunnyasztott és női ruhában járt. Mikor aztán Média helytartója Arbakes Kr. e. 883. Ninivét megostromolta, S. a helyett, hogy vele szembeszállott volna, máglyát emeltetett és azon kincseivel együtt megégette magát. Ezzel szemben tény lévén az, hogy az asszir birodalom sokkal később bukott el (l. Assziria), valamint az is, hogy az utolsó király vitézül védekezett, S. alakját mitikusnak kell tartanunk s benne annak a Sandon v. Sardon nevü napistennek mellékalakját keresnünk, akiben egyrészt a férfi és női termékenység együttesen volt megszemélyesítve s aki másrészt mindannyiszor tűzben tisztul. valahányszor új létet akar kezdeni. Kelet jellemző fantáziája igy párosított benne hősi erőt és nőies elpuhultságot és benne alkotta meg Semiramisnak (l. o.) himnemü ellenképét.
Szárdinia (l. o.) olasz neve.
város l. Castel Sardo.
l. Szardoni kacaj.
(ásv.), l. Achát.
(ejtsd: szárdú) Viktor, francia szinműiró, szül. Párisban 1831 szept. 7. Eleinte orvostant tanult, majd történetet és irodalmat. Dejazet szinésznővel való megismerkedése indította arra, hogy drámairással foglalkozzék és e téren annál gyorsabban ért el sikert, mert ez a hires szinésznő nemcsak hogy rendelkezésére bocsátotta szinházát, hanem első darabjaiban: Monsieur Garat és Les prés Saint-Gervais (1860) a fő szerepeket is maga játszotta. S. hire csakhamar meg volt alapítva és termékeny tolla egyre-másra látta el a különböző párisi szinházakat s főkép a Gymnase- és Vaudeville-szinházakat vígjátékokkal és egyéb drámákkal, amelyeknek legnagyobb része élénk tetszésre talált. Ilyenek: Les pattes de mouche (1866, Az utolsó levél, magyarra ford. Szerdahelyi Kálmán); Nos intimes (1861); Les ganaches (1862); Don Quichotte (1869); Les vieux garçons (1865); La famille Benoîton (1865); Nos bons villageois (1866); La maison neuve (1866); Séraphine (1868); Patrie (1869); Fernande (1870); Rabagas (1872, magyarra fordította Deák F.); L'oncle Sam (1873, Samu bácsi fordította Feleky József); Les merveilleuses; La haine (1874); Ferréol (1875); Dora (1877); Les bourgeois de Pont-Arcy (1878); Daniel Rochat (1880); Divorçons (Nojac-kal együtt, 1880, Váljunk el, magyarrra fordította Baján Miksa 1894); Odette (1881); Fédora (1882, magyarra fordította Zoltán Vilmos); Théodora (1885); Tosca (1887, címszerepét Sarah Bernhard számára irta); Georgette (1887); Marquise (1889); Belle-Maman (1889, Deslandes-dal együtt). Újabban a Thermidor (1891) és Madame Sans-Gene arattak nagy sikert, amelyek közül az első a nemzeti szinházban, a másik a népszinházban került szinre. 1894. jelent meg Ghismonda, legújabban pedig Marcelle (1895, fordította Alexander Bernát) és Spiritisme (1896). Irt S. operette-szövegeket is, amelyekhez Offenbach stb. irtak zenét. S. 1877 óta tagja a francia akadémiának.
politikai község Szerém vármegye iloki j-ban, a Duna partján (1891) 1558 horvát-szerb, magyar és német lakossal. Fölötte S. várának romjai láthatók, hajdan Morovics Iván macsói bán tulajdona.
kitünő magyar szőllőfajta, mely főleg Somló, Neszmély és Szegszárd vidékén van elterjedve. Fürtje középnagy, laza; bogyói középnagyok, fehéres-sárgák, pettyezettek, vékony héjuak, levesek, édesek s kellemes zamatuak. Érése korai, könnyen rúg, miért tanácsos más fajtákkal keverve öltetni. Tőkéit töviden metszik.
Tolna és Baranya vármegyékben elterjedt kékszemü szőllőfajta. Fürtje nagy, hosszukás nagy bogyókkal.
(Sárfia), kisközség Pozsony vármegye szempci j-ban, (1891) 1151 tót lakossal.