(növ.), l. Datisca.
(növ.), a kankalin meg a tavaszi hérics.
1. (livre jaune), Franciaországban a külügyekre vonatkozó hivatalos iratok gyüjteménye, amelyet a külügyminiszter a parlament elé terjeszteni szokott. - 2. A bűnvádi eljárás egyöntetüsége tárgyában a francia igazságügyminiszter által javaslatba hozott szabályok (1872 máj. 1.), melyeket a magyar biróságoknak is megküldöttek. A szabályok nagy részét a gyakorlat elfogadta, de a szabályok mint ilyenek kötelező erővel nem birnak s azokra hivatkozni nem lehet.
(xantopsia), a szantonin nevü féreghajtó szer bevevése után fordul elő, hogy a beteg mindent sárgán lát. Az epefelszívódás okozta sárgaság (icterus) is járhat S.-sal a szem fénytörő részeinek átivódása miatt. Magától elmulik.
amerikai (sárga-tifusz), súlyos és méltán rossz hirü fertőző betegség, amelynek multjáról csak hiányos adataink vannak; ugy látszik a mexikói öböl a hazája, ahonnét a XVIII. században Peruba, majd Afrikába (Szenegambia, Sierra Leona) átvándorolt, ahol azóta endémiásan uralkodik. Ezen helyekről gyakran lép ki s epidémia alakjában pusztít a közelébb eső tartományokban, sőt 1700. Európába, Cadixba az Antillákról került. Ezután gyakran újult ki Cadixban, 1800. a lakosság ötöde meghalt benne; kisebb s gyorsan elfojtott epidémiák még Portugáliában, Francia- és Angolországban mutatkoztak. Ez a fertőző betegség tehát tulajdonképen a forró égövhöz van kötve, s csakis a tenger partján képes jelentékenyebb fokra emelkedni, s inkább a nyári időben terjeszkedik. Sajátságos, hogy a szerecsenek alig kapják meg e bajt, mig az európaiak s a vörösbőrüek igen könnyen, főleg a fertőzött helyre megérkezésük első idején. Aki egyszer kiállotta e bajt, mentessé lesz a jövőre. Az emberek fertőzésére legveszedelmesebbek a szövetek, ruhák, mig a fa-, cukor- és szénszállítmányok leginkább terjesztették a S.-at. Ugy látszik az ivóviznek is van szerepe e bántalom terjesztésében. A betegség a fertőzés után 2-6 nap mulva jelentkezik, többnyire éjjel rázó hideggel, a beteg hőmérséklete csakhamar 40-41 C.-fokra emelkedik, e mellett a beteg gyomrában, a derekán igen heves fájdalmakat kap, amelyek végtagjaiba is kisugároznak. Fejfájás, nyugtalanság csatlakoznak e tünetekhez, majd a beteg arca megduzzad, sárgás-vörössé válik, kötőhártyái belöveltek, szemei kidüllednek. A vörösség csakhamar átterjed az egész bőrfelületre. Nemsokára makacs hányás, amellyel sok epe is ürül ki, jelentkezik, ami mellett székrekedés és kevés vizeletválasztás van jelen. 3-4 napig tart ezen kezdeti szakasz, amidőn a beteg hőmérséke 38 fokig leesik s ekkor mutatkozik a sárgaság, fekete hányás és hagymázos állapot. A vizeletben epefesték nincs eleinte, de a bántalom vége felé már kimutatható. A bőrön, valamint a belső szervekben nagyobb vérzések támadnak, sőt vérhányás sem ritka. 9-10 nap alatt a súlyos esetek is véget érnek, a könnyebbek hamarább; a halálozás, bár a különböző epidémiákban különböző, körülbelül 75%. A gyógyulást bő izzadás, hasmenés s a hőmérsék gyors alászállása jelzi. A halálos kimenet többnyire a 4-5. napon következik be, recidiva ritka. Rossz jelek: a hőmérsék lassu emelkedése a bántalom elején, nagyobb vérzések. A boncolás csupán a szövetek általános degenerációját mutatja ki. A betegség kórokozó tényezője - baktériuma - még nem ismeretes. A gyógyítás céljából eleinte az érvágást, hashajtókat alkalmazták, egyesek a naftolt dicsérik. Az európai tengerparti államok 7-10 napi vesztegzárt rendelnek el a gyanus helyről került hajóknak.
(növ.), az Iris Pseudacorus L. nevü vizi virág, l. Nőszirom; de a Hemerocallis flavának is népies neve, l. Sásika.
Ide tartozik az ismert olasz méhen (l. o.) kivül az egyiptomi és a ciprusi méh, melyet monárkiánkban legelőször Kolowrat gróf honosított meg 1866. és Cori méhész ismertette a szakirodalomban, elhireszteltetvén róla, hogy kiváló szépsége mellett a hideg iránt érzéketlen, tehát jól telel, fáradhatatlanul gyüjt és szorgalmasan fiasít és hogy állandó jellegü, nem fajzik el oly könnyen mint az olasz. Ezen erényekkel azonban ama nagy hátránya áll szemben, hogy nagyon ingerlékeny, fulánkját oly mértékben használja, hogy alig közelíthető meg. Ez elég ok volt, hogy tenyésztését szerte abban hagyják.
az ugyanily nevü járás székhelye Szt.-Gallen svájci kantonban, 7 km.-nyire Ragaztól, vasút mellett, (1888) 873 lak., hideg kénes forrással; régi kastéllyal, amely 1483-tól 1798-ig a szövetséges kormányzóknak volt a lakóhelye.
(wulfenit), molibdénsavas ólom (PbM0O4), némelyiknek van még krómsav és vanadinsav. Négyzetes rendszerbeli piramisos és táblás kristályokban, valamint szemcsésen terem. Többnyire sárgás szinü (innen a név), néha hajnalpiros, ritkán szintelen; zsírfényü v. gyémántfényü; átlátszó v. áttetsző. Jól hasad a piramis lapja, kevésbbé jól a véglap irányában. Hasadását és összetételét jelzi a molibdénólompát név is. K. 3, fjs. 6,3-6,9. Nem gyakori ásvány, többnyire ólomércekkel együtt található. Hazánkban találni Rézbányán, Ruszkabányán, Ruszkicán (Krassó-Szörény) és Szászkabányán. Tudományos neve Wulfen osztrák mineralogus emlékét őrzi.
v. Schultze-féle por, l. Robbanó szerek (XIV. köt. 594. old.).