nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye pesti közép j.-ban, (1891) 2328 tót és magyar lakossal.
l. Gargaron.
nagyközség Esztergom vármegye esztergomi j.-ban, (1891) 1330 tót és magyar lakossal, vasúti állomással és táviróhivatallal. Hozzátartozik Annavölgy (l. o.) kőszénbányatelep. Az első szénbányát itt 1805. Sándor gr. uradalmában nyitották meg.
néhol sártök (növ., Cucurbita aurantiaca Willd., var. orangina Seringe, narancstök), kis fajta, kerítésen futó tök. V. ö. Borbás, Természettud. Közl., 1896. 321 és 324. füzet. L. még Almatök és Colocynthis.
a növények, ritkán az állatok továbbtenyésztésének olyan szerve, mely nem az ivari úton termékenyített petéből, hanem az élő egyén egy részének elkülönüléséből és leválásából keletkezik. Alakja, valamint a származása is különféle, p. kövér rügyforma (l. Sarjrügy), majd rügyből fejlődik s ekkor hajtás v. pedig inda a neve. S. v. sarju a növények légbeli részének lekaszálása, lelegelése v. lemetszése után az önfentartásból eredő új kihajtása, kisarjadzása vagy kifakadása is, s az eredeti anyaszárral szemben sarjuágnak, sarjuhajtásnak, sarjunak, sarjufűnek stb. nevezzük.
a növények ama képessége, mellyel elvesztett részeiket pótolni tudják (l. Sarj). A S. tulajdonságát felhasználják a levágott erdőnek tuskó- v. gyökérsarjakról való felújítására (l. Sarjerdő), homlításra vagy bujtásolások s dugványozásra. - Az orvostanban l. Sarjak.
(növ.), az edényes virágtalanok edénynyalábja. Ezek kamiuma csak egyszer osztódik, a vastagodás tehát korlátozott, a nyalábok főképen a csúcson növekednek, azért Endlicher acrobryáknak nevezte.
sarjképződés (granulatio), a gyógyuló sebeken és fekélyeken észlelhető hússzemcsék, melyek gazdagon erezett, fiatal sejtes kötőszövetből állanak és a keletkezett anyaghiány pótlását eszközlik. Ha a sarjadzás elért bizonyos fokot, akkor a sejtdús kötőszövetesen zsugorodik, az edények legnagyobb része kötőszövetesen elfajul és a S. hegszövetté változnak át. Megeshetik azonban, hogy jóval több sarj képződik, mint amennyi az anyaghiány pótlására szükséges, hogy e sarjszövet zsugorodásra való hajlamot nem mutat, sőt egyre tovább fejlődik és túltengett sarjak, vadhús képzéséhez vezet. Utóbbinak maró szerek által való eltávolítása ajánlatos. Ha a S. a normálistól eltérőleg nagyon puhák s a felület fölé magasan kiemelkednek, taplós (fungosus) S.-ról beszélünk: ha vérzékenyek s fájdalmasak, eretikus S.-nak hivjuk; ha pedig croupos vagy diftériás lepedékkel fedettek, akkor diftériás S.-ról szólunk. Ismételt agyvérbőségnél, főkép iszákosoknál, erősen kifejlettek a lágy agyburkon fiziologikusan előforduló S., az u. n. Pacchioni-féle szemcsék, melyek azonban érett vérszegény és sejtszegény kötőszövetből állanak és szemölcsös vagy bolyhos szerkezetüek.
(növ., sarmentum vagy flagellum), légbeli tarack, hosszu cikkes inda, tehát olyan, mint egy puszta fonál, de a csomóiból gyökeret és sarjat ereszt s belőle új növény lehet, mint a szamóca vagy a Saxifraga sarentosa S.-ból.
a tuskó- vagy gyökérsarjakból felújult erdő. Minél öregebb korukban vágjuk le a fákat, annál kisebb mértékben képesek sarjaikból kiújulni. Természetük e sajátosságából következik, hogy a S.-ket rövid vágásfordulóban kell kezeini s maximum gyanánt a fák magzó korát kell vennünk. Sajátos alakot ad a az S.-nek, hogy egy tőből több fa is nő s ezeknek alsó része többé-kevésbbé görbült. A rövid vágásforduló folytán a S.-nél főkép a tüzifa vagy csekélyebb méretü mű- és szerszámfa termelésére fektetik a fősúlyt, de más gazdasági célok elérésére is felhasználják a S.-alakot. S. képzésére csakis a lombfák alkalmasak s ezek között is főleg a tölgy-, akác-, ége-, szelid gesztenye-, kőris- nyár- és fűzfajok, szil, gyertyán, kevésbbé a bükk. Az erdőgazdasági célok különfélesége szerint a S.-nek a következő alakjai ismeretesek: 1. a rendes S.; 2. a botfa v. botolóerdő; 3. nyesőerdő; 4. cseres erdő; 5. kapás erdő.