ősrégi, már az ókori népektől is használt eszköz, mely gabona és egyéb termények levágására szolgált s akkor mint a gazdálkodásnak egyik fő eszköze, a mezőgazdaság jelképe volt. Újabban a kasza alkalmazása óta nagyon sokat veszített régi jelentőségéből, mert bár jobb, de drágább munkája miatt csak kisebb területeken vagy kényesebb növények learatásánál használják.
S. (franc. fauchard), régi fegyver, rendesen csak egy éle van, de a vas felső része olykor kétélü v. kampóval is el van látva. A XIV. sz.-ban különösen Franciaországban volt elterjedve.
(Ophion Fabr.), a tojócsöves darázsok alrendjében a fürkészfélék családjába tartozó nem, melynek szárnyai oly hosszuak, vagy még hosszabbak, mint a test, tövük keres tojásforma, felül alig kimetszettek; szemei a csáp tövén kimetszettek; karmai fésüsek; tojócsöve igen rövid. Mintegy 40 faja ismeretes s ezek között hazánkban is több él. Petéit az éjjeli lepkék hernyóiba rakja.
l. Gyomláló gépek.
l. Boldogasszony.
(növ.), a Teucrim tucidum L. és Teucrium Scorodonia L. (l. Fodorka), továbbá a Veronica Teucrium L. neve.
(currus falcatus), két-, a középkorban négykerekü szekerek, melyek több helyen sarlószerü kardokkal voltak ellátva. E sarlós szekerek egy vértezett kocsivezető által az első ütközetben (első harc-sor) az ellenség közé vezettettek, hogy ez rendetlenségbe hozassék s ez által a gyalogságnak és lovasságnak az előnyomulása megkönnyítessék. A keleti népek sok időn át alkalmazták, a rómaiak és görögök nem.
(növ., drepanium), l. Bogvirágzat.
l. Sásolás.
(növ., semen cataputiae), meghajtó orvosság, még pedig az apró S. az Euphorbia Lathyrisé (l. Kutyatej), nagyobbik S. pedig a Ricinusé.
József, iró, szül. Kecskeméten 1862 febr. 27. A gimnázium alsó osztályait szülővárosában, a felsőket Budapesten végezte. 1880-ban a budapesti egyetem jogi karára iratkozott, de egyidejüleg irodalmi és nyelvészeti előadásokat is hallgatott. 1886. jogdoktor, 1888. ügyvéd lett. Tett nagyobb utazásokat a Keleten, Egyiptomban, Palesztinában, Török- és Görögországban, melyről egy cikksorozata az Ország-Világ 1887-iki évf. jelent meg. Boszniában tett külön utazásáról az Egyetértésben irt tárcákat. Több ízben utazott Angliában, egy évig Francia- és Németországban, 1896. pedig nagyobb tanulmányutat tett Oroszországban. Közben 1891-94. szerkesztője és kiadója volt az Élet c. folyóiratnak és ugy ebben, mint csaknem valamennyi budapesti napilapban jelentek meg időnkint szépirodalmi cikkei és útleirásai. Dolgozott e mellett szaklapokba is; ismertetései a külföldi jogéletről az Ügyvédek Lapjában és a Jogtudományi Közlönyben, a külföldi gazdasági politikáról pedig a Köztelekben jelentek meg. Belső dolgozótársa volt a Pesti Naplónak és munkatársa angol és francia folyóiratoknak is. 1895 óta a lovastiszti tanfolyamban mint tartalékos huszárfőhadnay az orosz nyelv tanára.