nagyközség Heves vármegyei tiszafüredi j.-ban, (1891) 2804 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
(Old), római tábor, l. Salisbury.
l. Karmeliták.
l. Recollecti.
nagyközség Vas vármegye S.-i j.-ban, (1891) 2491 magyar lak., a járási szolgabirói hivatal, járásbiróság, közjegyzőség, adóhivatal széke; van apácakolostora leánynevelő intézettel és fiuiskolával, m. kir. tejgazdasági szakiskolája, alsó foku ipariskolája és kereskedelmi tanfolyama, két takarékpénztára, ecetgyára. Lakó földmívelők, iparosok s kereskedők. S.-nak élén gabonapiaca, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára van. Legújabban nagy cukorgyár alakult itt. S. széke Lajos bajor herceg nagy uradalmának, melynek lótenyésztése, tehenészete és sajtgyára van. S. a XVI. század elején a Kanizsay-család birtoka volt, melyről házasság által Nádasdy Tamás gróf országbiróra szállt, ki itt 1536. könyvnyomdát állított fel (ebben nyomták Erdősi Sylvester János magyar nyelvtanát). A Nádasdyakról a Draskovich-család kezére szállt, majd Ferdinánd főherceg (Mária Terézia fia), IV. és V. Ferenc modenai hercegek birták s jelenleg Mária Teréziának, Lajos bajor herceg nejének tulajdona. S. régi vára nagyobbára Nádasdy Tamás által nyerte mai alakját, mig bástyáit 1588. Nádasdy Ferenc építé fel. A vár nevezetessége annak díszterme, melynek mennyezetét és falait érdekes régi festmények díszítik, többnyire Dorfmeister István művei. S. mellett, Ikerváron, Batthyány Lajos gróf birtokán és annak költségén a Rába vizét turbinák segélyével újabban villamos erő előállítására használják.
Szatmár vármegyében, az Ecsedi-láp vidékén feküdt. Magát a várat a Névtelen szerint (21. fej.) Tas, Lehel atyja, a Szamos folyó mellett, mocsaras vidéken alapította; «sok népet összegyüjtve, nagy árkot ásata és igen erős földvárat építtete, melyet először Tas várának neveztek, most pedig Sárvárnak hínak s a lakosok fiait túszokul vevén, azt vitézekkel megrakva hagyák». Igy a 72 ős védelmi vár közé tartozott volna. A Váradi Regestrum 124. száma Sas- (vagy Sás-) várnak irja s várispánságot ért alatta; mint a várispánságot azonban más oklevél nem említi. V. ö. Pesty, Magyarországi várispánságok; Kandra Kabos, A S.-ról (Századok 1884, 339-345. és 426-437. old.).
1. Ferenc, jogtudományi iró, S. Pál fia, szül. Debrecenben 1808 okt. 17., megh. u. o. 1879 jan. 6. Iskoláinak elvégzése után 1834. Losoncon jogtanár, majd Pesten ügyvéd lett. 1839. követ volt a pozsonyi országgyülésen, melynek működéséről Antal nevü öccsével több kötetre menő naplót irt s ennek kéziratát a debreceni főiskolának ajándékozta. 1847. a debreceni váltótörvényszék jegyzőjének, 1850. a törvényszék elnökének, 1856. a nagyváradi főtörvényszék ülnökének neveztetett ki; az alkotmány helyreállítása után újra a debreceni kir. törvényszék elnöke lett s e működésében kapta a kir. tanácsosi címet. Munkái: Világosító és rendszeres előadása az 1836-iki úrbéri törvények (Pest 1837); A magyar váltótörvény alapelvei (Debrecen 1841); Földesúri és jobbágy kézikönyve törvényi tekintetben (u. o. 1842).
2. S. Pál, ref. tanár és iró, szül. Piskolton (Bihar), hol atyja lelkész volt, 1765 okt. 3., megh. Debrecenben 1846 dec. 19. A debreceni iskolában tanult 1777-85.; ekkor tanulói pályáját félbeszakította, a Szepességre menvén nevelőnek, hol a német és francia nyelvet elsajátította; két év mulva visszatért a debreceni főiskolába, hol bevégezte tanulmányait s egyszersmind a középiskolában, majd Sinai helyett is tanított; 1792. megválasztatott a debreceni főiskolához a természettani székre; hivatala elfoglalása előtt a göttingai egyetemre ment s ott 3 évet töltött. Visszatérvén, bölcsészeti előadásokat is tartott és pedig már magyar nyelven, mignem 1839. nyugalomba lépett. Tankönyvül irt Erkölcsi philosophiának elöljáró értekezése c. műve sok ideig hézagpótló munka volt magyar nyelven; másik műve: Csokonai életrajzának töredék vonalai, melyek a Kisfaludy-társaság megbizásából irt. A magyar akadémia 1832. tagjává választotta.
(Dráva-Szarvas), politikai község Verőce vármegye eszéki j.-ban, (1891) 1183 horvát-szerb, magyar és német lak., van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára.
a Duna jobboldali mellékvize, Fejér vármegye Ny-i részében, a Sárrét mocsár táján ered a Séd, Gaja és Csurgó patakok egyesüléséből. Az egyesült S. innen DDK-i irányban folyik s ez a része Szabad-Battyántól lefelé csatornázva van (S.- vagy Nádor-csatorna). Tőle csak 1-2 km.-nyi távolságban s vele párhuzamosan húzódik az u. n. Malomcsatorna, mely Cece mellett torkollik a S.-be. Cecén alul D-re fordul a S. s itt a Sió-Kapos-csatorna kerül melléje s 45 km. hosszuságban (többnyire csak 1 km. távolban) kiséri a S.-et, mig Agárdnál belé önti vizét. Itt a S. vizét egy Ny-K-i irányban ásott csatornával egyenesen a Dunába vezették (Tolnán alul) mig a S. régi s most sem egészen kiszáradt medre egyenesen D. felé kanyarogván tovább, csak Báttánál érte el a Dunát. A S. hossza (a Sárréttől Tolnáig) 110 km.; régi folyása körülbelül 35 km.-rel hosszabb volt. Legjelentékenyebb mellékvize a Sió, mely a Kapossal egyesülve Agárdnál ömlik belé.
(vagy nádor-csatorna), a Sárviz folyónak csatornázott medre Stabad-Battyántól lefelé (l. Sárviz). E csatornát 1811-1825. építteté Veszprém, Fejér és Tolna vármegye.