(Sergiana, Luna Nova) város és püspöki székhely Genova olasz tartományban, a Magra bal partján, 9 km.-nyire a torkolatától, vasút mellett, (1881) 9845 lak., olajbogyó-, szőllő- és selyemtermesztéssel; fehér márványból 1355-től 1470-ig épített gót székesegyházzal, amelynek homlokzatán V. Miklós pápának, a város szülöttének szobra látható. A város fölött van Sarzanello hegyi erősség.
1. Tisza-S., nagyközség Jász-Nagykun-Szolnok vármegye tiszai alsó j.-ban, (1891) 1679 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. Mező-S. (l. o.).
az északi ég egyik csillagképe, mely rektaszcenzióban 281-305° és északi szélességben 3-8° közt terül el és az Antionus (ki a sason ül), Delfin, Róka és Sobieski paizsával határos. Legfényesebb csillagja az Atair, első rendü; e felett harmadrendü, alatta negyedrendü csillag van, e három csillag egyenes vonalban fekszik; különben összesen 23 még szabad szemmel látható csillag van a Sasban.
S., a heraldikai állatok között a madárvilágból legtöbbször használt. Az élő sastól elütőleg legtöbbnyire ornamentikailag stilizálva ábrázolják; mindig fölfelé repülő alakban, feje féloldalt fordítva, szárnyai félig kiterjesztve, karmai széjjelterpesztve. Tollazata mellén rendszeres, nyakán a régi heraldikában két oldalról két-két toll áll el, a későbbi heraldikában a nyak tollazata köröskörül elálló. Szárnyai félköralakulag kiterjesztve, kevés számu, rendesen 3-tól 12-ig változó hosszú tollakból állanak, farka ornamentikai modorban van tartva, borzolt. A sas egész testén kivül előfordulnak annak egyes részei is, igy p. feje, lábai, de legtöbbnyire szárnyai egyenként vagy párosan. Utóbbi esetben vagy a szárnycsontokkal egymásnak fordítva ábrázoltatnak, vagy pedig fedik egymást. A sas teste még a mesterséges heraldikai alakok közt is szerepel, mint a hárpia alkatrésze, t. i. a sas testét egy koronás leányfő koronázza, p. Nürnberg városának címerében. L. még Kétfejü sas.
S. az állattanban, l. Sasfélék.
(növ., Carex L.), a róla nevezett növénycsalád füve; számos faja csomótlan szár s háromszorosan rendezett levelek által tünik ki, amelyek a velős szárat vékony héju vagy hálószerü rostos hüvellyel veszik körül. Virágjuk egy-, ritkán kétlaki. Gyümölcse 3-élü, a tömlő által körülvett makkocska. A sás leginkább nedves, posványos talajon, tavak, folyók s mocsárok szélein tenyészik s rossz, savanyu, sőt sebző-szélü takarmányfüvet szolgáltat, p. a hegyes sás (C. acuta L.). Ige tartozik a homoki sás C. arenaria L., Baumgarten szerint sás-perje), mely különösen homokos parton Németországban nagy mennyiségben terem. Tarackja, melyben gyenge terpentinolajszagu s mézganemü maró anyag, gyánta, keményítő és kevés éteres olaj van, rhizoma vagy radix caricis néven izzasztó és vértisztító volt. A sás különösen a hidegebb mérsékelt s a hideg égöv alatt honos; nálunk mintegy 80-90 faja terem. Legjellemzőbb köztük a sudársád v. zsombéksás (C. stricta L.), amely mocsarainkból egymástól független vakondokturásszerü, sőt gólyafészekszerü, magastövü bokrokban (zsombék) emelkedik ki. A rókasás (C. vulpina L.) raja nedvesedő réteinken az édes füvek közt fészkel (kasza-bántóka). A C. brizoides L.-t hazánk délkeleti hegyvidékén lakói derékalj-töltelékül használják. A sás egyik algénuszát (C. pyrenaica Wahl. és rokonait) Heuffel Dornera, a kétlaki sásokat pedig Maukschia néven különböztette meg.
község Varasd vármegye ivaneci j.-ban, (1891) 2353 horvát lak.
(Saásd), község Baranya vármegye hegyháti j.-ban, (1891) 705 magyar lakossal; a hegyháti járás szolgabirói hivatalának s kir. közjegyzőségnek széke, járásbirósággal, vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral.
a favázas szerkezetekben a. m. szárfa; l. Favázas fal.
(Aquilinae, l. a mellékelt képet) a ragadozó madarakhoz tartozó sólyomfélék egyik alcsaládja. Csőrük töve egyenes, felső kávájukon fogszerü kimetszét nem találhatni, csak kissé kiöblösödik, csüdjük vagy egészen tollas, vagy csak felül. Általában nagy és zömök testü madarak tartoznak ide, melyek bátorság, méltóságteljes magaviselet és vadászszenvedélyük által tünnek ki. Akárhányszor láthatni hazánk bérces vidékein, erdőkben vagy vizek környékén, amint a levegőben magasabb, alig kivehetően, kiterjesztett szárnyakkal lebegnek, majd zsákmányukat keresve körben forognak. Kiszemelt zsákmányukat nem támadják meg lopva, hanem - mintegy harcra kihíva - jelenlétüket éles vijjogással adják tudtára. majd gyorsan, suhogó szárnyakkal alácsapva, körmüket mélyen bevágják áldozatukba és csőrükkel szétmarcangolva eszik meg. Táplálékuk mindennemü vad, kisebb őz, zerge, nyúl vagy más élő emlős és madár, sőt a dögöt sem vetik meg. Fészeklakók. Fészküket fákra vagy szirtekre száraz galyaktól készítik. A pelyhes kicsinyek 4-5 hét alatt kelnek ki.
[ÁBRA] Kontyos sas (Spizaetos occipitalis).1/6.
[ÁBRA] Afrikai sivitó sas (Haliaetus vocifer). 1/6.
Állítólag egyesek 100 évig is elélnek. Hazánkban található a szirti sas (Aquila chrysaëtus L.). Csüdje köröskörül és egészen tollas, szárnya a fark végéig terjed. A hat első evező tolla szűkített külső zászlóval. Sötétbarna. Nyakszirtje, tarkója és gatyája rozsdaszinü, farkának töve fehér, vége fekete. Hossza 90-95, szárnyhossza 58-64, farkhossza 31-36 cm. Helyet változtató madár. A Kárpátokban és Erdély hegye vidékein nem ritka. - A parlagi sas vagy királyi sas (l. o.). - A keleti sas (l. o.). - A lármás sas (A. naevia Gm.), vándormadár. Előfordul Ázsiában, Európában és Afrikában. Magyarországon elég gyakori, az emlős állatokon kivül még a békákat is szivesen költi el. Sötétbarna szinü. A hét evező tolla szűkített zászlóval. Hossza 65-70, szárnyhossza 48-52, farkhossza 24-26 cm. - A fekete sas (A. clanga Pall.), első evező tollainak nincsenek szűkített zászlói. Sötétbarna szinü. Mellén és hasán hosszu rozsdabarna foltokkal. Hossza 75 cm. Hazája Európa keleti részei és Ázsia. Magyarországban elég gyakori. Költözködő. - A törpe sas (Nissaëtus pennatus Gm.), vállán fehér folttal. Háta barna, feje és tarkója rozsdasárga, sötétebb vonalakkal, hasa barna vagy fehéres. Csőre kék, csúcsa fekete, viaszhártyája és lába sárga. Hossza 47-50 cm. Hazája Dél-Európa és Ázsia. Magyarországban a Duna és Tisza közötti erdőkben, valamint e folyók szigetein nem ritka. Költözködő madár. - A kigyász sas (l. o.). - A csonttörő sas (Haliaëtus albicillus L.), l. Réti sas. - A halász sas (l. o.). Továbbá ide tartoznak a kányák és az ölyvek is.
[ÁBRA] Hárpiasas (Harpyia destructor).1/8.
A sasnak, mint a «madarak királyának», kitünő tulajdonságai, nevezetesen magas röpülése, éles szemei, bátorsága és roppant ereje folytán a mitologiában nagy szerepe van; a görögöknél mint Zeus kisérője, illetőleg mint hatalmának kifejezője jelenik meg; Ptolemaios Soter már az egyiptomi birodalom jelképévé tette; a római monda szerint pedig Tarquiniusnak sas jelentvén meg a királyi hatalmat, ekkor a sast is felvették a királyi jelvények közé, sőt megtartották ezt a királyság bukása után, mint a köztársaság hatalmának s magának a köztársaságnak szimbolumát; ez mind a római légiók hadi jelvénye, a katonaságtól nemcsak tisztelésben, hanem imádásban is részesült, s egyetlen sas elvesztését nagyobb csapásnak tekintették, mint egy veszített hadjáratot, azért egyes római hadvezérek megtették azt a merész kisérletet, hogy nagyon szorongatott helyzetben a sast az ellenség sorai közé dobták, midőn aztán vagy oda veszett az egész légió vagy az ellenséget szétverve a sast visszaszerezte. Mint hadi jelvényt, I. Napoleon újra felelevenítette a sas használatát. Ausztria, Poroszország, a német birodalom, Oroszország, Spanyolország, a francia köztársaság, az északamerikai Egyesült-Államok és az eltünt Lengyelország címerében vagy egy- vagy kétfejü sas van. - A keresztény művészetben a sas János evangelista attributuma.
[ÁBRA] Kőszáli sas (Aquilla chrysaetos). 1/8.
(növ., Cyperaceae, palkafélék), egyszikü családja a pelyvás füveknek. Pázsittermetü, gyakran többnyáréltü füvek. Száruk háromszögletü, levelük háromsoros keskeny, hüvelyező, a hüvely zárt cső. Virágzatjuk ecset, gömb v. összetett füzér. Virágpelyvájuk csak egy, leplük nincs vagy sertékből alakul s a gyapjufűé terméséréskor mint hosszu gyapju buvik ki. A termés egymagu szem, a mag fehérjében sok keményítő, a fenéken pedig nagyon kis csíra van. A S. mintegy 2000 fajt foglalnak össze, az egész földnek leginkább nedves, mocsara helyin nőnek, de a fajok, valamint az individuumok száma is az északi mérsékelt vidéken a legnagyobb. A mocsaras helyen mint csátéfű v. savanyufű sereglenek össze. Különösen hasznos növény kevés van köztük, mezőgazdaságilag lassanként a mocsarakat kiszárítják, hulladékjukból pedig tőzeg lesz. Európa déli részén a Cyperus esculentus L. nevezetes, mert cukor- és olajtartalmu gumóit (l. Iszapsás) értékesítik. A geologia harmadkorából a sás, iszapsás meg a Cyperacites Schimp. ismeretes. Ide tartozik a káka, lápszövő stb. V. ö. Böckeler, Die Cyperaceen des königlichen Herbariums zu Berlin (a Linnaea-ban, új sorozat 2. stb. köt.); Kunth, Caricineen, Scripeen, Cyperaceen stb. (Berlin 1837-41).
(növ.), az Aquilegia-virág; l. Harangláb.