a bognárság és az asztalosság mérőeszköze, mely két, egyik végükön elforgathatóan egybekötött egyenes vonalzóból áll. Arra való, hogy tetszőleges ferde szöget átvihessünk a rajzról a fára. A fémiparban, nevezetesen a géplakatosságban is szerepel.
(Squillidae), a szájlábu rákok rendjének egyetlen családja. A szemek kocsányosak; a fejtor paizsa jól fejlett. Az egész test 19, végtagpár nélküli. A végtagok között van 2 csáppár, 1 pár felső, 2 pár alsó állkapocs és 5 pár állkapcsi láb. A tor csupán 3 pár lábat visel, mig a potrohon 6 pár láb emelkedik s ezek közül az 5 első pár kopoltyus. Az ide tartozó fajok 6 nembe sorakoznak és számuk az 50-et meghaladja. Valamennyi kitünő úszó és veszedelmes rabló. Az Európa körüli tengereken öt faj él.
(ejtsd: szaszkacsavan), 1. folyó Brit-É.-Amerikában; Brit-Columbia K-i határán a Mount-Hooker glecsereiből két ágban ered az É-i és D-i S.-ban, amelyek közül ez előbbi 1190 km. hosszu, átfolyik az Alberta és S. territoriumokon és Battlefordnál fölveszi a Battle-rivert. A D-i S. 1140 km. hosszu, Alberta, Assiniboin és S. territoriumokat öntözi és fölveszi balról a Bow- és a Red-Deer-rivert. A két S. Fort a la Corne fölött egyesül, átfolyik a Cedar-tavon és további 467 km. hosszu utat tevén meg, a Winnipeg-tóba torkollik. Ha az utóbbi tóból kifolyó és a Hudson-öbölbe szakadó Nelsont is hozzá számítjuk, az egész folyónak hossza 2400 km. A S.-folyamrendszer a torkolata közelében levő sellőtől kezdve fölfelé 1450 km.-nyi hosszuságban egészen a Rocky-Maountain-Houseig hajózható. 1877 óta gőzösök járnak rajta. - 2. S., Kanada egyik territoriuma Keewatin, Manitoba, Assiniboin, amelytől az É. sz. 52°-a választja el, Alberta és az ÉNy-i territorium közt, 274 000 km2 területtel, mintegy 20 000 lak., akiknek nagyobb része indus (8000), azután francia, angol stb. A territorium a folyók mentén mindig népesebb lesz, nagy részében azonban sok nomád, vadász indusokat találni. Főhelye Prince Albert.
(Gypaëtus), a keselyüfélék (l. o.) egyik neme, melyet különösen kitüntet, hogy egész viaszhártyája sűrüen sertenemü tollakkal fedett, amiért is az orrlyukak nem láthatók, továbbá álla szakált tevő tollakkal díszített; szárnyaiban a 2. és 3. evezőtoll a leghosszabb; csüdje tollas. Egyetlen faja a szakálas S. (G. barbatus Cuv.), amely a Közép-tenger környékén lévő magas hegységekben otthonos. Hazánk délkeleti részeiben a bánsági és erdélyi hegységekben mint állandó madár él és hozzáférhetetlen sziklahasadékokban fészkel. Hossza 115, szárnyhossza 80, farkhossza 54 cm, tehát oly nagy, hogy a fiatal zergét, bárányt stb. is képes elrabolni. Háta szürkés-barna, a tollgerincek fehéresek, hasa rozsdasárga. Fejbúbja és fejének oldali részei sárgás-fehérek; szemén keresztül fekete sáv húzódik. Csapótollai feketék fehér gerinccel. Melle fekete foltos tollakból álló sötétebb harántsávval díszített. Csőre szürke, lábai ólomszürkék.
(aetit), konkréció, rendesen barna agyagvasércből kerek alakkal és héjas szerkezettel, belül laza, többnyire valamiféle maggal, mely megrázva csörömpöl. A régiek igen nagyra tartották őket, orvosságul használták és titkos erőket tulajdonítottak nekik. A név onnan van, mert a néphit szerint sasfészekben keletkeznek.
(Podhrad), kisközség Bars vármegye garamszentkereszti j.-ban, (1891) 241 tót lakossal. A község felett, a Garam völgyében meredek sziklás hegyen emelkedő Saskő v. Szászkő (Sachsenstein) vára hajdan nagy jelentőségü volt és a bányavárosokkal gyakran ellenséges lábon állott, ugy hogy gyakran a királynak kellett magát közbe vetnie, hogy a várurak garázdálkodásainak véget vessen. Igy 1352. Lajos király elrendelte, hogy S. ura Selmecbánya városának a tőle elrabolt hat községet visszaadja.
v. vizi liliom (növ.), az Iris pseudacorus, l. Nőszirom.
l. Sasfélék.
vagy sarlózás, a nagyon buja gabonavetések levélzete egy részének - a gabona sásának- lesarlózása; leginkább a búzavetéseknél gyakorolják; célja a buja vetések megdülésének a megakadályozása. A S.-t sarlóval vagy kaszával végzik. A munkánál ügyelni kell arra, hogy a gabonának csakis a sását vágják le, ne pedig a fejlődő kalászt, ezért sohasem szabad a gabonát tőből lesarlózni, mert az ily gabona, ha hoz is új hajtásokat, ezek soha sem lesznek oly erősek mint a levágottak, éppen ezért későre se szabad hagyni ezen munkát. Némely helyen S. helyett legeltetik a gabonavetést, ami csak akkor nem lesz káros, ha az állatok nem harapják le tőből az egyes hajtásokat.
(Sáson, Winden), nagyközség Moson vármegye nezsideri j.-ban, (1891) 1143 német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Környékén nagy lajtamészkő-bányák vannak.