(növ.), l. Ölyvharaszt.
1. Aranysas-rend, württembergi érdemrend, l. Korona-rendek. - 2. Estei sasrend, modenai, ma már megszünt érdemrend, melyet V. Ferenc herceg 1855 dec. 27. három osztályban alapított. - 3. Fehérsas-rend (l. o.). - 4. Feketesas-rend. A porosz királyság legmagasabb rendjele, melyet I. Frigyes porosz király 1701 jan. 17. alapított. A belföldi tagok száma, kivéve az uralkodóház tagjait, 30-ban állapíttatott meg. Eleintén nyolc ősre terjedő próbát kellet a nem uralkodóházból származó jelölteknek letenni. 1848 febr. 20. IV. Frigyes Vilmos új szabályokat adott a rendnek, melyek szerint az őspróba eltörültetett, továbbá a renddel kitüntetett nem nemes egyén az örökös nemességet nyeri, mely esetben külön nemesítés nem történik, s az illető csak nemesi címert nyer. A rendet újabban uralkodóházak nőtagjai is nyerik. Jelvénye nyolcágu, aranyszegélyes sötétkék kereszt, a felső ágon arany félkör, melyen át a gyűrüt vonják. Középpaizsa kerek, arany, rajta F. R. arany monogramm, sarkaiban arany koronás fekete királyi sas. Csillagja ezüst, hátsugáru, középpaizsa kerek, narancsszinü, rajta a fekete sas, jobb lábában zöld babérkoszoru, baljában arany villámok. Körülötte fehér karikagyűrü, benne a rend jelmondata: «Suum cuique» és két, arannyal átkötött zöld babérág. A rend lovagjai, kik egyúttal az angol térdszalagrend lovagjai is, ez utóbbi szalagjából a csillag csúcsait fonják át. A rend szalagja naracssárga, melyen a jelvényt a bal vállon át jobb oldalon viselik. - 5. mexikói sas-rend, jelenleg megszünt rendjel, melyek Miksa császár 1865 jan. 1-én. alapított hat osztályban. - 6. Vörössas-rend, Porosz rendjel, melyet 1705 nov. 17-én. György Vilmos brandenburg-bayreuthi örökös herceg alapított. A rend többszörös ujjáalakítás és szervezés után 1792 jun. 12. óta porosz királyi érdemrend. 1810 jan. 118. óta három, 1830 jan. 18. óta négyosztályu. Jelvénye széles végü fehér zománcos (a IV. osztálynál tompa ezüstös) kereszt, arany széllel. Középpaizsa kerek, fehér arany széllel, előlapján a brandenburgi vörös sas. A nagy kereszt épp ilyen, csak nyolcágu, arany középpaizsának előlapján I. Vilmos király monogrammja, körülötte aranyszegélyü sötétkék gyűrüben «Sincere et constanter» jelmondat. Hátlapja egészen arany, rajta 1861 okt. 18. felirat. Ugyanekkor a nagykeresztesek részére egy nyaklánc is alapíttatott. 1892 jun. 12. óta a rendjelvény koronával ékítve is adományoztatik. A rend szalagja fehér, két naracsszinü négy fehér szélcsíkkal, a nagy kereszteseké narancsszinü négy fehér szélcsíkkal. Rangra nézve a vörössas-rend a porosz királyi koronarenddel egyenrangu.
Baich. (növ.), a babérfélék fajaszakadt fája Kanadától Floridáig s nyugat felé a Misszuriig. A S. offivinalis Nees. (Persea S. vagy Laurus S. L.) 5-16 m. magas. Tartalmaz gyántás anyagokat, csersavat és illatos olajat, amiből legtöbb van a kéregben (3%, lignum et cortex S.). A régi orvosok mint bujakórellenes szert használták teák alakjában. A vértisztító fateáknak gyakran alkotórésze.
l. Aralis és Smilax.
1. tartomány Szárdinia olasz sziget É-i részében, Cagliari, a Tirreni- és a nyilt Földközi-tenger közt. 10 159 km2 ter., (1881) 261 367, az 1893-iki becslés szerint 284 504, egy km2-ra 27 lak. Nagyobbrészt hegyek (Monte Limbara 1359 m., Monte Rasu 1259 m., Monte Alvo 1128 m.) takarják. Kis folyói számosak; ilyenek a Rio di Porto Tores, Coghinas, Vignola, Liscia, Posada, Tirso és Temo; ez utóbbi kettőnek csak forrásvidéke van a tartományban. A föld termékeny; fő termékek: gabona, dohány, bor, olajbogyó és déli gyümölcsök. Járásai: Alghero, Nuoro, Ozieri, S. és Tempio-Pausania. - 2. S. (Saxarum), az ugyanily nevü tartomány és járás fővárosa, érseki székhely, 16 km.-nyire az Asinarai-öböltől, a Serrasecca lábánál, a Rosello völgyében, olaj- és gyümölcsfa-ligetek közt, vasút mellett, (118) 31 596, az 1893-iki becslés szerint 41 200 lak., gabona-, sajt-, juh- és kecskebőr-, kiválóképen pedig olajkereskedéssel. Az öt részre osztott városnak még megvannak a genovai uralom idejében épített körfalainak romjai, de szép, modern részei is. Jelentékenyebb épületei: a San Nicolo székesegyháza barok homlokzattal, az 1802. itt elhunyt Maurienne hercegnek, I. Viktor Emánuel fitestvérének síremlékével; a Della Trinita, a Sta Maria de Betlem restaurált temploma a pisai uralom kirából való régi gót homlokzattal; a gót Palazzo Giordano, a Palazzo Provinziale Sciuti falfestményeivel; a Palazzo Civico; a Palazzo del Duca; az új szinház; a kollégium. A várost ékesíti még Azuni jogtudós szobra. Az 1556 óta fennálló, de gyér látogatottságnak és azóta monstanig fennáll, de gyér látogatottságnak örvend. Az egyetemnek van jogi és orvosi fakultása, gyógyszerésziskolája, könyvtára (35 973 köt., 207 kézirat), több klinikája és egyéb intézete. S. kikötőhelye Porto Torres (a római Turris Lobyssonis), az Asinarai-öböl mellett, 3228 lak., a XIII. sz.-ból való San Gavino nevet viselő bazilikával, amelyben 28 antik oszlop van, egy római híddal és sziklasírokkal. Porto Torres a Livorno, Genova és Bastia közt közlekedő olasz hajók állomása. S. 1294-től 1323-ig független köztársaság volt, de ezután a pisaiak hatalmába került és Szárdinia sorsában osztozkodott.
(ejtsd: szasznázs), község Isere francia départemenban, 6 km.-nyire Grenobletól, a Furos-szoros bejáratánál, (1891) 1549 lakossal, hires sajtkészítéssel, durvaposztó-szövéssel; egy kastéllyal, amelyben több műkincset (Murillo evangelistáit) őriznek. Közelében a Cuves de S. néven ismeretes grották. S.-nak nagy a turistaforgalma.
(Saxum ferratum), város Ancona olasz tartományban, a római Apennin K-i lábánál, a Sessino mellett, (1881) 1589, mint község 7776 lak., szegkovácsolással, az antik Sentinum romjaival. A tulajdonképeni város hegyen, külvárosa a Borgo pedig a hegy lábánál épült. S. szülővárosa Salvi festőnek és Bartolo jogtudósnak.
tkp. Salvi Giambattista, olasz festő, szül. Sassoferratóban 1605 jul. 11., megh. Rómában 1685 ápr. 8. Leginkább a Carracciak iskolájának a hatása alatt képezte ki magát. Nagyrészt életnagyságnál kisebb képeinek leggyakoribb tárgya a Madonna a gyermek Jézussal, változatos helyzetekben. Egyszerü, kedves, vallásos fölfogásuak, de rajzuk modoros, szinezésük hideg. majdnem minden nagyobb gyüjteményben találhatók. A budapesti országos képtárban egy Dürerféle Madonna másolatával van képviseltetve (475. sz.).
(ásv.), természetes bórsav, l. Bórsavak.
(ejtsd: szasszuolo), város Modena olasz tartományban, az etruszki Apennin É-i lábánál, a Secchia jobb partján, vasút mellett, (1881) 6133 lakossal, papirosgyártással és agyagiparral; egy parkban egy XVII. sz.-beli hercegi kastéllyal.