l. Szerszámgépek.
(lat., teljesebben S. lanx), legrégibb értelemben véve olyan tál, melyben Ceres tiszteletére mindenféle zsengék voltak összehalmozva; szűkebb értelemben tehát keverék, mely vegyes alkotó részekből áll, mint p. újabb időben az Olla ptrida (l. o.); tágabban véve aztán össze-visszakevert, kuszált dalok és irói termékek is. Igy ragadt aztán a S. név, melyet némelyek a jóllakástól származtatnak (ponori Thewrewk Emil szerint a. m. a «megtelt bendőjüek mókázása»), azokra az ó-latin rögtönzésekre, melyeket az ifjuság kissé kapatosan fuvolakisérettel és megfelelő taglejtésekkel adott elő. Ezen félig lirai, félig drámai népköltési termék átmenetül szolgált a Fescenninus-versektől (l. o.) az igazi drámához, melyet Livius Andronicus (l. o. és Latin irodalom) megalkotott és meghonosított. De mig igy a műdráma, bár idegen csapáson haladva, nagyot fejlődött, a népdráma részint az Atellanákba (l. Atellanae fabulae) csapott által, részint pedig régi bohózatos alakjában (saturae) tovább élt a nép ajakán. A S. későbbi fejlődése tényleg mát a műköltők tolla alatt történik. Ennius (l. o.) S.-i már minden drámai formának hijával vannak és kizárólag az olvasónak szólnak. Egy lépéssel tovább menve, Lucilius már bevonja az oktató elemet és a régi S.-ból kialakítja a szatirát, mely eleinte még mindig egyveleges tárgyakból alkotja össze korképeit, de és birálataival még egyengeti az utat, melyen atacei Varro haladt, Horatius pedig tökélyre emelkedett.
(lat.) a. m. telítés.
Rivin. (növ.), l. Borsika és Bécsi rozma.
(lat.), ősrégi latin népünnep, mely a hagyomány szerint annak a boldog aranykornak emlékezetét rejtette, mely Saturnusnak (l. o.) uralkodása alatt volt a világon. Évforduló ünnep volt, melynek napja dec. 17-ére esett, de az egész ünnep teljes egy hetet vett igénybe. Régóta megülték, de szabályozása a császárok korába esik. Augustus 3 napot engedett, Tiberius és Caligula is megtoldották egy-egy nappal. Az egész idő alatt teljes munkaszünet és korlátlan jókedv uralkodott. A gazdagok a szegényeket megvendégelték, a rabszolgák láncait leszedték, a cselédek az uraság asztalához ültek. A gazdagok rózsával koszoruzták fejüket, a családtagok apró ajándékokkal kedveskedtek egymásnak (akár csak a mai karácsonyi ajándékok). A császárok a népnek mulatságáról is gondoskodtak: cirkuszi versenyek, gladiátorjátékok és alakos felvonulások követték egymást, melyek a bolondok ünnepe, karnevál és más ünnepek ősképéül tekintendők. V. ö Kont J., A S. (Egyet. Phil. Közl. V.).
(állat), l. Éjjeli pávaszem.
1. Lucius Appulejus, előkelő római agrárius Kr. e. 101. néptribun lett s mint ilyen nemcsak egy agrártörvényt erőszakolt ki, mely Maiurs veteránjainak Galliában földet biztosított, de azt is kieszközölte, hogy ezentúl minden törvényt öt nap alatt köteles volt a szenátus megerősíteni. Ezt a határozatot a szenátus ugy tekintette, mint a tribusok szerint való népgyüléseken gyakorlott fölényének vesztét és azért ezentúl élethalálharc kezdődik közte és a Marius pártjára támaszkodó S. között. Mihelyt S. tribuni hivatalának határideje lejárt, Metellus Numidicus cenzor indítványára kizárták a szenátusból, de ő viszont mint másodszor megválasztott tribum kierőszakolta Metellus száműzetését. Aztán teljes erővel folytatta a Gracchusok mozgalmait, de oly szenvedéllyel, hogy a nép eleinte idegenkedett, majd a konzuljelölt Mennius megöletése után egészen elfordult tőle. Ezt felhasználta a szenátus és S. fejét kérte, Marius pedig kiszolgáltatta. S. csekély számu hiveivel a kapitoliumra menekült, de kénytelen volt magát megadni, mire az elkeseredett nép megölte.
2. S. (Saturnilus), gnosztikus, aki Hadrianus alatt Antiokiában élt; azt tanította, hogy a felismerhetetlen isten létezik, az atya; mélyen alatt áll a hét planétaszellem, az archonok, ezek élén a zsidó isten, ezek alatt az angyalok. Az ő országával szemben áll a sátán országa. Világot és embert a planéták szellemei, a demiurgosok teremtették, de a felsőbb erő életszikrát adott nekik, mely a halál után istenhez tér vissza, mig a test elemeire bomlik szét. Jézus áltesttel jelent meg. A házasság a sátántól való.
(lat.) a. m. ólommérgezés (l. o.).
ősitáliai mezei isten. Az Itáliában beható görög mondavilág Kronosszal (l. o.) azonosította, azt mondván az utóbbiról, hogy Zeus által trónjától megfosztva a tengeren által Latiumba jött, ahol Janus szivesen fogadta. S. ekkor mint király a (későbbi) kapitoliumra költözött, hol népét a földmívelés áldásaira tanította és uralma alatt az aranykor járta (innen Itáliának egyik neve: Satrunia; s az italikusoké; Saturnia gens). Rómában a kapitolium aljában volt temploma.
bolygórendszerünknek kifelé számított hatodik és Jupiter után leghatalmasabb tagja, melyet gyűrürendszere és nyolc holdja a Nap családjának legérdekesebb testévé avat (lásd Bolygók): csillagászati jegye [ÁBRA]. A Naptól való középtávolsága 9,53886-szer nagyobb, mint a Föld-Naptávolság, vagy 1418 millió km., mely a 0,05607-nyi excentrumosság miatt 79 millió km.-rel kisebbedhetik és nagyobbodhatik. Pályája 2° 29' 40'' -nyi hajtást tüntet fel az ekliptikához s befutására 29 év 166 nap 23 óra 16 perc s 32 másodperc szükséges. A szinodikus keringés, azaz azon idő, mely mulva S., Nap és Föld ismét ugyanazon állásba jut, 12 nap és 20 órával több, mint egy esztendő. Lassu mozgása folytán a S. mintegy 21/2 évig vesztegel az állatöv ugyanazon jegyében. A Földtől való távolság 1180 és 1647 millió km. között változik, s ennek megfelelőleg látszólagos átmérője is 15 és 21 ívmásodperc között ingadozó. Az equatori átmérő középértéke 17''.27, a valódi vonalos átmérő 118 700 km. A forgási tengely sokkal kisebb (105 800 km.), megfelelőleg a tekintélyes, 1/9-re rúgó lapultságnak. A bolygó térfogata 770-szer mulja felül a Földét, és mivel tömege a Napénak 3500,5-öd részét teszi, sűrüsége 0,12 földsűrüség, vagy a vizhez viszonyítva 0,66, mi körülbelül a hársfa sűrüségének felel meg. A felületén látható foltokból elég biztosan vezethető le a S. tengely körüli forgása is, mely 10 óra 14 perc 24 másodpercig tart. E roppant gyors forgás folytán a nehézségi erő az equator alatt 1/6-dal kisebb, mint a pólusokon, holott a Földön az equator felé való csökkenés csak 1/289-et tesz ki. Ezen értékre támaszkodó elméleti kutatások azt mutatják, hogy ezen bolygó esetében is a sűrüség belülről kifelé folytonosan kisebbedik. A S. átlag 90-szer kevesebb fényt és meleget nyer a Naptól, mint a Föld, de ezt erélyesebben is veri vissza: albedója Zöllner mérései szerint 0,50 s fényessége, a gyűrüt nem számítva, közepes távolságban a Capelláénak 43 vagy a Siriusénak 13%-át teszi. Gyűrürendszere még sokkal fényesebb. Az egész bolygórendszerben páratlanul álló gyűrürendszert Gallilei fedezte fel 1610.; tökéletlen távcsöveivel azt a benyomást nyerte, mintha a gömbalaku bolygóhoz két kisebb mellékkorong tapadna (S. tergeminus). Noha e toldalékok darab idő mulva eltüntek és ismét láthatókká lettek, sötét közt is tüntettek fel. Galilei nem találta meg a helyes magyarázatot. Hevelius (1647-56) a S.-t kétfülü gömbölyü korsóalakunak tartotta, s csak Huygens ismerte fel 1655. a szabadon lebegő gyűrüt. A későbbi tanulmányok, melyek Ball, Cassini D., maraldi, Herschel W., Encke, Bond és Dawes nevéhez fűződnek, a meglehetős széles gyűrüt több fényesebb-sötétebb koncentrikus övre osztottnak tüntették fel, a sötét gyűrük egyike helyenként áttetsző is. A külső gyűrük külső és belső sugara 20''.5 (138 400 km.) és 17''.65 (121 900 km.), a belsőké 17''.30 (119 500 km.) és 13''.00 (89 800 km.), ugy hogy a gyűrük közötti legnagyobb hézag közel 3100 km. széles, mig a gyűrük összes szélesség 46 600 km.-t tesz ki. A gyűrük vastagsága csak becslés szerint ismeretes, 200-300 km.-en bizonyára innen marad, s tömegük a S.-gömb tömegének csak 118-ad részét teszi ki. Az ekliptika felé 281/3°-nyi hajlással vannak, s bolygó equatorával is csak közelítőleg esnek össze. S. továbbá e gyűrüknek középpontjától távolabbra, nyugatra esik. Az ekliptikához való hajlás miatt e gyűrük soha sem látszanak köröknek, hanem mindig többé-kevésbbé lapult ellipsziseknek. Ennek nagyobbik féltengelye közepes távolságban 19''.7-nyi szöglet alatt látszik, a bolygó állása szerint változó kis féltengely egészen 9''.5-ig megnövekedhetik, s ekkor a gyűrü legnyitottabbnak látszik. Ez beáll, ha a bolygó a bika és ikrek csillagkép határán és a nyilas képében áll, csakhogy az egyik esetben a gyűrü felső, a másikban alsó felületét látjuk. Ha a S. gyűrüinek síkja átmegy a Napon, ami beáll, ha a S. az oroszlán és a halak csillagképében áll, akkor csupán a gyűrük keskeny éle van megvilágítva, s finom fényvonalat húzhatunk jó távcsőben, mely a bolygó korongját felezi. Ezen jelenség minden S.-keringés alatt kétszer ismétlődik s az ellipszis legnagyobb nyitottsága és teljes eltünése közötti időköz 7 év 4 hó. A gyűrü továbbá akkor is válik láthatatlanná (mert sötét felét fordítja felénk), ha meghosszabbított síkja a Föld és Nap között meg át; ez beállt 1891 októberben s ismétlődik 1907. Újabban az egyes holdak között is véltek észrevehetni gyűrüket, de ezen felfedezés még megerősítésre vár. Holdjai felfedezéséről és pályaelemeiről már a Bolygók alatt volt szó.