a szászok latin neve; Saxonia, Szászország.
Móric, kémikus, szül. Székesfehérvárt 1830 okt. 4., megh. Budapesten 1885 márc. 11. Középiskolai tanulmányainak befejezése után nagybátyja ösztönzésére mérnöknek készült és részt vett 1847. a budapest-székesfehérvári vasútvonal kitűzésénél. 1848-ban Dembinszky hadseregben tűzmester volt. A szabadságharc után gyógyszerész lett és a kurzust 1853-54. Bécsben végezte Redtenbacher laboratoiumában. 1855. kémiai doktor és Wertheim budapesti egyetemi tanár segédje volt; 1858. pedig a csász. kir. helytartótanács a budai főreáliskolában a kémiai tanszékre póttanárnak, majd 1860. rendes tanárnak nevezte ki. E főreáliskolának 1868. aligazgatója, 1870. igazgatója, 1884. pedig a budapestvidéki tankerület főigazgatója lett. E közben beutazta ugyszólván egész Európát, Egyiptomot, Palesztinát. S. sokoldalu munkásságával a tanügynek kiváló szolgálatokat tett; 1862. megjelent tankönyve négy kiadást ért, 1866. pedig Tizenöt jelesebb magyar búzafaj vegytani elemzése címü dolgozatával természettudományi társulat egyik pályadíját nyerte el. Nagyobb tanulmányt irt 1879. Budapest ásványvizei és fürdőiről a magyar orvosok és természetvizsgálók XX. nagygyülése alkalmával kiadott monográfiában; ezenkivül lefordította Fresenius minőleges kémiáját (1868); s számos cikket irt a Természettudományi Közlönybe és a Gyufa történetéről népszerü előadást tartott. 1869. a magyar tud. akadémia levelező tagjainak sorába iktatta; székfoglaló értekezése: Liebig, Az állati munka és annak forrása címü dolgozatának ismertetése volt.
(ejtsd: szé), 1. János Baptiste, francia közgazdasági iró és politikus, szül. Lyonban 1767 jun. 5., megh. Párisban 1832 nov. 15. Kereskedőnek nevelték s először egy biztosító társulatnál kapott alkalmazást, ahol főnöke, a későbbi pénzügyminiszter, Claviere, Smith munkájának megismertetésével ösztönözte őt a közgazdasági tudományok tanulmányozására. Midőn a forradalom elején Párisba ment, Mirabeau és Courrier de Provence szerkesztőségébe juttatta, majd állami szolgálatba lépett, de midőn a császárság korában ellenzéki véleményeket nyilvánított. Napoleon elbocsáttatta. Ekkor Auchyban gyapotszövő gyárat alapított s csak a császárság bukás után tért vissza Párisba, ahol 1815. a tudományok akadémiájának tagjává választották. Az angol gazdasági viszonyok tanulmányozása céljából végzett angolországi utazása után, 1815. kezdett Párisban közgazdasági felolvasásokat tartani s utóbb részére a College de Franceban külön közgazdasági katedrát alapítottak. Tudományos jelentőséget ad neki az, hogy rendszerező munkásságával és világos, könnyed előadásával a művelt francia közönségben általánosan elterjesztette a közgazdasági ismereteket; azután kimutatta, hogy a forgalomban a világpiacok mindig árukat szereznek árukért, megkisérlette a nemzetvagyon fogyasztásának törvényeit megállapítani s elválasztotta a közgazdasági tudománytól a közgazdasági politikát. Fontosabb művei: Traité d'économie politique (Páris, először 1803, azóta 8 kiadást ért s nagyon el van terjedve, 2 köt.); Cours complet d'économie politique pratique (u. o. 1829, 6 köt.); Le petit volume contenant quelques aperçus des hommes et de la societe (u. o. 1817).
2. S. János Baptiste Leo, francia közgazdasági iró és politikus, az előbbinek unokája, szül. Párisban 1826 jun. 6., megh. u. o. 1896 ápr. 21. Mint hirlapiró kezdette pályáját, azután vasútigazgató, majd képviselő, megyefőnök lett. 1872-1879. több ízben pénzügyminiszter volt, 1880-ban rövid időre londoni nagykövet, majd a szenátus elnöke lett, 1882-ben újra pénzügyminiszterséget vállalt, 1886. az Institut tagjává választották; jelenleg képviselő s pénzügyi kérdésekben tekintélynek tartják. Ugy az irodalmi, mint a politikai pályáján követte nagyatyja nyomdokait s főleg a közgazdasági tudományok egyes teoriáinak népszerüsítése, meg vitás vagy homályos részleteinek vizsgálatai által tett szolgálatokat. Mint politikus a balközéppárti köztársaságiakhoz tartozik s a szabad kereskedés buzgó hive. Mint hirlapiró tevékeny részt vett a Journal des Débats szerkesztésében, munkatársa volt továbbá a Dictionnaire des finances (új kiad. 1896.) és a Nouveau dictionnaire d'économie politique c. lexikonoknak. Általános érdekü tudományos munkái: Le socialisme d'état (Páris 1884); Les solutions démocratoques de la question des impôts (u. o. 1886, 2 köt.) Ezeken kivül Franciaországnak és Párisnak több pénzügyi kérdéséről irt történeti monográfiákat.
(Zywiec), az ugyanily nevü galiciai kerületi kapitányság székhelye a Sola, a Visztula mellékvize és vasút mellett, a Beszkidek É-i oldalán, (1890) 4515 lak., posztó-, likör-, enyv-, spódium-, parkettgyárral, fürészmalommal; Frigyes főherceg kastélyával, amelyet szép park fog körül.
(ejtsd: szész) Archibald Henrik, angol assziriologus, szül. Shirehamptonban, Bristol mellett 1846 szept. 22. Főleg az asszir és babiloni ékiratokat tette kutatása tárgyává. 1876. az oxfordi egyetemen az összehasonlító nyelvészet tanára lett. Művei: An Assyrian grammar for comparative purposes (London 1872); Elementary Assyrian grammar (u. o. 1875); The principles of comparative philology (u. o. 1874, 3. kiad. 1885, igen nevezetes nyelvészeti munka); Astroonomie et astrologia des Babyloniens (u. o. 1874); Phonologie acadienne (u. o. 1877); Lectures on the Assyrian syllabary and grammar (u. o. 1877); Babylonian literature (u. o. 1878); Introduction to the science og language (u. o. 1880, 2 köt., 2. kiadás 1883); Ancient emppires of the East (1884); Assyria (1885); Lectures on the origin and growth of regilion as illustrated by the religion of the ancient Babylonians (London 1887).
község Koblenz porosz kerületben, a Sayn és Brex meg vasút mellett, (1890) 1922 lak., vasművekkel; a Sayn-Wittgenstein-Sayn hercegek 1848-50. épített kastélyával, amelynek képgyüjteménye, szép parkja és pálmaháza van. A közeli Burgbergen láthatók a Sayn grófok ősi kastélyának romjai.
(franc., ejtsd: szenet, spanyolul: sainete), eredetileg spanyol rövid, egyfelvonásos, leginkább komikus darabok, többnyire zenével és tánccal, melyeket a nagyobb drámák előtt v. ezek felvonásközeiben játszanak. Franciaországban kis komikus magánjeleneteket is S.-nek neveznek.
hajdani grófság a német birodalom vesztfáliai kerületében; területe 1376 km2; Hachenburgból és Alterkirchenből állott; az első most Hessen-Nassauhoz, a másik a rajnai tartományhoz tartozik. A Sayn grófi nemzetség már 1133. kimutatható, férfiága azonban már 1246. II: Henrikkel kihalt. Henrik és Godofréd 1264. a birtokokat Sponheim, Starkenburg és Sayn grófságokra osztották fel. Godofréd két fia: János és Engelbert 1294. két ágat alapítottak, egy öregebbet (Sayn) és egy ifjabbat (Homburg és Vallendar). Az öregebb 1606. halt ki; a birtokjog az ifjabbra jutott. 1607. Lajos gróf három fia a birtokok felosztásánál megalapította a ház három fő ágát. Az első fő ág, a Sayn-Wittgenstein-Berleburg-nemzetség, melyet György alapított, 1694. három külön ágra osztott. A Sayn-Wittgenstein-Berleburg-ág 1792. birodalmi hercegi méltóságot nyert; 1821-ben 100 000 tallélért Poroszország esküdt ellensége, leginkább előidézte Nassaunak fonák helyzetét, amelynél fogva Nassaut 1866. Poroszország javára lemondott földesúri jogosítványairól. Ez ágból való volt Ágost herceg (szül. 1788 márc. 6., megh. 1874 jan. 6.), aki mint Poroszország esküdt ellensége, leginkább előidézte Nassaunak fonák helyzetét, amelynél fogva Nassaut 1866. Poroszország birtokában vehette. Fia Emil herceg (szül. 1824 ápr. 21., megh. 1878 szept. 16.) orosz tábornok; Souvenirs et correspondance (2 köt., Páris 1889) c. könyvet irt. A ház jelenlegi feje és szeiora Albrecht herceg, szül. 1834. márc. 16. A Sayn-Wittgenstein-Karlsburg ág 1861. halt ki. A harmadik ág, a Sayn-Wittgenstein-Ludwigsburg-ág 1834. Poroszországtól a hercegi címet kapta: a család feje: Sztaniszló herceg (szül. 1872 szept. 23.), aki jogot nyert arra, hogy magát Sayn-Wittgenstein-Sayn hercegnek nevezhesse. A második fő ág: Sayn-Wittgenstein-Sayn két mellékágra: Sayn-Wittgenstein-Hachenburg- és Sayn-Wittgenstein-Altenkirchenre oszlik; az utóbbinak magva szakadt. A harmadik fő ág: Sayn-Wittgenstein-Hohenstein 1804. birodalmi hercegséget nyert. A család jelenlegi feje Lajos herceg (szül. 1831 nov. 20.), aki a porosz urak házának tagja. V. ö. Dahlhoff, Geschichte der Grafsachaft Sayn (Dillenburg 1874).
(ejtsd: szejú) Eduárd, francia történetiró, szül. Genfben 1842-ben. 21 éves korában már tanár volt a versaillesi liceumban; 1863. Párisba került a Charlemagne-liceumhoz, hol a történelmet tanította. A mellett irodalomtörténettel is foglalkozott. Kora ifjuságától kezdve vonzalmat érzett a magyar nyelv és irodalom iránt; Petőfi költeményei pedig arra birták, hogy (1867) tanulmányozni kezdje nyelvünket. 1868. Magyarországba jött, s midőn 1870. látogatását ismételte, már folyékonyan beszélte nyelvünket. Társadalmi és politikai viszonyainkról Párisban előadásokat tartott és sokat tett, hogy a franciáknak a magyarokról helyesebb képet nyujtson. Az 1870-71-iki német háboru idején, midőn iskolája zárva volt, Svájcban tartott hazánkról felolvasásokat. 1872. megirta a Histoire des Hongrois et de leur littérature politique de 1790-1815, melyért a Kisfaludy-Társaság tagjai közé választotta. 1875. a montaubani teologiai főiskolához nevezték ki, ahol 1885-ig működött. 1877. kiadta a 2 kötetnyi Histoire générale des Hongrois címü becses munkát, mely alapos buvárkodás és tanulmány alapján készült és ízléses alakban tartalmazza hazai történetünket. Molnár Antal e munkát magyarra fordította (Budapest 1884, új kiad. 2 köt.), Fraknói pedig előszót mellékelt a fordításhoz, melyben S. érdemeit hangsúlyozta. 1875. a magy. tud. akadémia külső tagnak választotta. 1886 óta a besançoni egyetemen az ókor és középkor történetének tanára. Az ezredévi ünnep alkalmából a Revue de Parisba rólunk és kiállításunkról rokonszenves értekezést tett közzé. Munkái közül említendők: La France de St. Louis d'apres l'épopée nationale (1866); La croisade de Constantinople (Bibl. univers. et Revue suisse. III: série, 33. köt.); Jésus-Christ d' apres Mahomet (Páris 1880); Les deux révolutions d'Angleterre 1603-1689. et la nation anglaise au XVIIe siecle (u. o. 1881); Les Déistes anglais et le christianisme 1696-1738. (u. o. 1882); Le général G. H. Dufour (Genf 1884); Villehardouin, du caractere moral de sa shronique (a francia akadémia értekezéseiben. 125. (1886); Les idées musulmanes sur le christianisme (Biblioth. univers. et Revue suisse 1888, juliusi füzet); Études sur la religion romaine et le moyen-âge oriental (Páris 1889); Le cardinal Buonvisi nonce a Vienne et la croisade de Bude (francia akadémia és külön lenyomatban, 1889, Fraknói nyomán); Un voyage a Budapest (Bibl. univ. et Revue suisse 1889 márc.); La nation anblaise az XVIe siecle (Páris 1891). Megjelentek még tőle magyar fordításban: A mongolok betörése Magyarországba, ford. Takács István; A magyar történelem kútforrásai, ford. ifj. Szinnyei József.
az ugyanily nevü járás székhelye Jalisco mexikói államban, 105 km.-nyire Guadalajarától, (1892) 12 000 lak., környékén sós mocsarakkal, amelyek a száraz évszakban egészen kiszáradnak.