(lat.) a. m. nyíl, szár, oszlopderék; lépcsőnél az oszlop, mely körül a lépcső kanyarodik; növényeknél virágszál.
az egyiptomiak kövei, melyeket eredetileg amulettek, később ékszer vagy pecsét gyanánt viseltek s melyekbe a szentnek tartott galacsinhajtó bogarat (Atenuchus sacer) vésték, hieroglifás irás kiséretében. Magyarul bogaras köveknek volnának mondhatók. L. Ganajtúró bogarak.
v. Scarbantia és nem Sempronium volt a mai Sopron neve a rómaiak korában. A kelta eredetü név sekély vizet jelent. A rómaiak a város környékén talált feliratos kövek tanuskodása szerint Kr. e. 34-433. s igy majdnem félezer esztendeig éltek Pannonia superiornak e jeles municipiumában. E korbeli régiségeit becses közlésekben ismertette Paur Iván, Récsey Viktor és Bella Lajos.
(ol., ejtsd: szkaramuccsa, franc. scaramouche), az olasz szindaraboknak, de kivált a vígjátékok és bohózatoknak rendesen előforduló alakja, mely 1680. tünt fel először s szorította ki az addig közkedveltségü öreg « spanyol kapitány»-t. Rendesen egészen feketébe volt öltözve, spanyol udvari jelmezben s szerfölött sokat hazudott, csintalankodott.
(ejtsd: szkarboro), város és tengeri fürdő York angol grófságban, Norht-Ridingben, az Északi-tenger partján, vasút mellett, (1891) 33 776 lak., parti hajózással és kötélgyártással, fekete üveggyöngykészítéssel. Fölvirágzását festői fekvésének, egyenletes klimájának és kitünő tengeri fürdőinek köszönheti. A régi város a North- és South-Sand két öblöt elválasztó magas hegyfokon épült, amelynek végében láthatók a XII. sz.-ból eredő erősség romjai. A városba benyulik a részben beboltozott Ramsdale nevü mély hegyszakadék; e mellett van a nagy park, az aquarium, a pompás szállodák és villák. A régi városban láthatók az István király idejéből való Mária-templom és a régi városház.
l. Gilbert-szigetek.
l. Kele.
Emil, osztrák dalműénekes, szül. Grazban 1840 szept. 18., megh. Blasewitzben 1886 jul. 22. Pesten lépett fel először 1860. (Hugenották St.-Bris szerepében), utána Londonban Garcia tetőzte be tanulmányait. Dessau, Lipcse, Drezda (1864) után 1872. a bécsi opera oszlopa lett, főleg Wagner-szerepekben (Woltan, H Sachs, Bolygó hollandi).
(lat.), az a sebészeti operáció, mellyel a szövetekbe több bemetszést tesznek, hogy belőlük vérzést idézve elő, vérelvonás történjék. Heveny gyuladásos szöveteken sokszor alkalmazzák, p. a fogínygyuladásnál, mandulagyuladásnál, a kötőszövet gyuladásánál stb.
l. Grubber, Exstirpatio és Porhanyítás.