(ejtsd: szó), az ugyanily nevü járás székhelye Seine francia départementban, 6 km.-nyire Páristól, a Bievre bal partján emelkedő dombon, vasút mellett, 1891) 3567 lak., nagy faiskolával, számos villával, a Lakanal-liceummal: óriási parkkal, egyedüli maradványával a Perrault által Colbert miniszter részére épített palotának, amelyben későbben Maine hercege adott fényes ünnepélyeket. A városban Florian költő síremléke. V. ö. Adville, Hist. de la ville de S. (1883).
(lat.) a. m. gonosztevő.
l. Csontváz.
(lat.) a. m. szinpad, az a hely, ahol egy darabot, illetőleg annak részét játszák; jelentik a felvonások egyes jeleneteit (l. o.) is; továbbá, a szinházon kivül, minden drámailag ható jelenetét az emberi, kivált nyilvános, társadalmi, vagy pedig családi életnek; scenarium, a szinpadi előadáshoz szükséges kellékek.
község Varsad vármegye novimarofi j.-ban, (1891) 1386 horvát lak.
(gör.-lat.), a hatalom jelvénye; divatja a római konzulokkal kezdődik, tőlük a bizanci császárokra szállott át, 60-70 cm. hosszu pálca, melynek felső vége kissé hajlított. A nyugati fejedelmek S.-a gyűrük és karimák által tagolt aranypálca volt, mely sassal, liliommal, golyóval, vagy kereszttel végződött. L. Koronázási jelvények.
(ejtsd: sezaplana), a Keleti-Alpokban a Rhetikon legmagasabb (2967 m.) csúcsa Vorarlberg Svájc határán, 14 km.-nyire Bludenztől. A S.-glecser és a Tote Alp közt mered égnek a mészkő-sziklákból álló csúcs.
latin állatnevek után Schönherr Keresztély Gyula svéd entomologus (1772-1848) nevének rövidítése. Műve: Genera et species curculionidum (Lipcse 1833-45, 8 köt.).
Béla, filologus és kereskedelemügyi iró, szül. Miskolcon 1859 jul. 11. Középiskolába Miskolcon, Kassán és Bécsben járt, felsőbb tanulmányait ugyancsak Bécsben és Budapesten végezte, ahol előbb doktorátust, majd középiskolai tanári vizsgálatot is tett. Tanár volt Miskolcon, Kassán, Pozsonyban, ahol megalapította a Kereskedelmi Szakoktatás címü havi folyóiratot, mely az 1894. alakult kereskedelmi szakiskolai tanárok országos egyesülete tulajdonába ment át, s mint annak organuma a hazai ez irányu szakoktatás központi közlönye lett. 1894. a budapesti kereskedelmi akadémia tanárává választották meg. Ismereteit és tapasztalatait Francia-, Német-, Olaszországban és Svájcban tett tanulmányútjain bővítette. Tagja volt az ezredéves kiállítás jury-jának. Önálló művei közül említendők: Meisterwerke der bildenden Kunts (Szendrei János után magyarból, I. és II. kötet); Albrecht Dürers Leben und Werke (Szendrei János után, Franklin 1886); A Strum- és Drangkorszak frámaköltészete (német irodalomtörténeti tanulmány, Budapest 1886); Vezérfonal a francia nyelv beszélésére (Pozsony 1887, 2. kiad. Varga Bálint dr.-ral, Francia beszédgyakorlatok címen); Az élet meséiből (rajzok és elbeszélések, Budapest 1888); Kereskedelmi iskoláink a millennium esztendejében (Almanach, kiadja a kereskedelmi szakiskolai tanárok országos egyesülete, 1896). Azonkivül több tankönyv. E lexikonba német irodalmi életrajzokat irt.
Adolf Frigyes gróf, német költő és irodalomtörténetiró, szül. Brüsewitzben 1815 aug. 2-án, megh. Rómában 1894 ápr. 14-én. A jogi pályára készült, de egyúttal az európai irodalmakat és keleti nyelveket is tanulmányozta. 1838. egy ideig a berlini kamarai biróságnál működött, azután beutazta Olaszországot és a Keletet, Görögországban tartózkodott és aztán Spanyolországba ment. Németországba visszatérve a mecklenburgi nagyherceget olaszországi és konstantinápolyi utjára kisérte, 1849. Berlinben a keleti nyelveket tanulmányozta. 1852. megvált a államszolgálattól és Spanyolországba utazott, ahol 1854. az arab kulturát tanulmányozta. 1855 óta Münchenben élt, 1876. Vilmos császár grófi rangra emelte. Legnevezetesebb művei: Geschichte der dramaturgischen Litteratur und Kunst in Spanien (3 köt., Berlin 1845-46, 1 kötet «Nachträge», Frankfurt 1854); Heldensagen des Firduse (Berlin 1851); Stimmen vom Ganges (2. kiad. Stuttgart 1877); Orient und Occident (3 köt., u. o. 1890); Poesie und Kunst der Araber in Spanien und Sicilien (2. kiad., 2 köt., u. o. 1877); Geschichte der Normannen in Sicilien (2 köt., u. o. 1889); Josef Mazzini (u. o. 1891); Gedichte (6. kiad. u. o. 1888); Ttimandra tragédia és Die Plejaden epikai költemény (4 kiad. Stuttgart 1884); Összes művei 6 kötetben (u. o. 1882-83) jelentek meg. Önéletleirását: Ein halbes Jahrhundert címen (3. kiad. u. o. 1894) tette közzé. Értékes képtárát a német császárnak hagyományozta. V. ö. Rogge, A. Fr. Graf v. S. (Berlin 1882); Brenning E., Graf A. Fr. v. S. (Lipcse 1885); Dorer E., Graf Ad. Fr. v. S. (1885).