Oszkár, német germanista, szül. Erfurtban 1826 márc. 25. Tanulmányait Halléban és Berlinben végezte, 1854 óta Weimarban élt, 1860. magántanár Haléban és 1863 óta Königsbergben rendes tanár. Fő műve az Althochdeutsches Wörterbuch (2. kiadás Halle 1872-82). Fallerslebeni Hoffmannal szerkesztette a Weimar. Jahrbucot (Weimar 1854-57), amelyben több nagyobb értekezést tett közzé és egymaga a Wissenschaftliche Monatsblätter (Königsberg 1873-79) címü közlönyt.
Gottfried János, német szobrász, szül. Berlinben 1764 máj. 20., megh. u. o. 1850 jan. 27. Berlinben Tassaert szobrásznak volt tanítványa, azután Olaszországban az ókori szoborműveket tanulmányozta, majd visszatérve Berlinbe, 1788. udvari szobrász, 1805. az akadémiának rektora, 1816. igazgatója lett. Első jelentékeny műve a fiatal von der Mark gróf síremléke a berlini Dorottya-templomban (1790), ezt követték: a berlini brandenburgi kapun levő négy lovas, rézből trébelt diadalkocsi; néhány dombormű a berlini királyi palotában; Nagy Frigyes márványszobra Stettinben; Zieten tábornok hires szobra (márványból a lichterfeldei hadapródiskolában, bronzból Berlinben); Tauentzien tábornok emlékszobra Boroszlóban; egy nyugvó leány márványszobra (berlini nemzeti képtár); Armin dessaui fejedelem bronzszobra Berlinben; Luther emlékszobra Vittenbergában stb. Hires német uralkodók, tudósok és költők mellszobrainak nagy számát is elkészítette, melyek közel a legtöbb a regensburgi Walhallában van elhelyezve. Irodalmi művei: Wittenbergs Denkmäler der Bildnerei, Baukunst und Malerei (Vittenberga 1825); Polyklet, oder von den Massen des Menschen nach dem Geschlecht und Alter (Berlin 1834, 5. kiad. u. o. 1886); Nationalphysiognomien (u. o. 1835); Kunstwerke und Kunstansichten (u. o. 1849). Leveleit és különféle cikkeit Friedländer adta ki Aufsätze und Briefe címmel (Düsseldorf 1864, 2. kiad. Stuttgart 1890). V. ö. Dobbert, Gottfried S., Vortrag (Berlin 1887). - Fia Rudolf, szül. Rómában 1786 jul. 9., megh. u. o. 1822 jan. 31. Atyjánál tanulta a szobrászatot, majd Rómában Canovának és Thorwaldsennek volt tanítványa. Művei többnyire antik tárgyu és fölfogásu alakok. Ennek öccse Godenhaus Frigyes Vilmos, festő, szül. Berlinben 1789 szept. 6-án, megh. Düsseldorfban 1862 márc. 19. Először atyjának, azután Weitsch festőnek volt tanítványa, majd 1810. Rómába kerülvén, Comellius, Overbek és Veit társaságába került és ő is az u. n. nazarénus irány hive lett. A római Casa Bartholdy számára festett két bibliai jelentet: Jákobnak elhozzák József véres köntösét és József a börtönben, melyek most a berlini nemzeti képtárban vannak. 1819. a berlini művészeti akadémia tanára, 1826. a düsseldorfi akadémia igazgatója lett. Nem volt nagy alkotó tehetsége, de Corneliusszal ellentétben nagy gondot fordított az olajfestés technikájának föntartására és ebben a tekintetben tanítványai, főleg Hildebrandt, Hübner, Lessing és Sohn, sokat köszönhettek neki. Irodalmi munkái: Über den Einfiuss des Christentums auf die bildende Kunst (Düsseldorf 1843) és Der moderne Vasari. Erinnerungen aus dem Künstlerleben (Berlin 1854) címü elbeszélés. V. ö. Hübner, S. und seine Schule (Bonn 1869).
Arnold, német történetiró, szül. Seehausenban (Bréma mellett) 1819 okt. 16-án, megh. Bonnban 1883 nov. 19. Lipcsében végezte tanulmányait és azután mint gimnáziumi tanár működött Drezdában és Grimmában. 1858-ban a greifswaldi, 1865. a bonni egyetemhez hivták az ókori történelem tanszékére. Becses munkái közül említendők: Demosthenes und seine Zeit 3 köt., 2. kiad. 1885 s köv.); Gesch. des 7-jährigen Krieges (2 köt., 1867 s köv.); De libro vitarum X oratorum (Drezda 1844); De ephoris Lacedemoniis (Lipcse 1863); De rerum post bellum Persicum usque ad tricennale foedus in Graecia festarum temporibus (1865); Historische Aufsätze u. Festreden (1873); Geschichts-Tabellen (1847); Abriss der Quellenkunde der griechischen Geschichte bis auf Polybios (4. kiad., Lipcse 1889); Abriss der Quellenkunde d. römischen Geschichte (2. kiad. 1885 és újabban). V. ö. Asbach, Arnold S. (Berlin 1884).
latin állat- és növénynevek után Schäffer Keresztély Jakab német entomologus, ornitologus és botanikus (1718-90) nevének rövidítése.
Brüsszel külvárosa, 51 000 lak.
Keresztély, XVI. sz.-beli erdélyi krónikairó. Brassóban és Vittenbergában végezte tanulmányait, hazatérte után pedig Medgyesen pap volt; 1585. halt meg. Latin nyelvü munkái: Elegiák, Epigrammák a feltámadásról (Vittenberga 1563); Pannonia romlása, versbe szedett krónika 4 könyvben, mely a János király halálától 1552-ig történt eseményeket tárgyalja; ennek folytatása: Szolimán utolsó hadjárata, 3 könyvben (u. o. 1571); végül Pannonia kronologiája.
X. Ferenc, geologus, szül. Debrecenben 1854 márc. 20. Tanulmányait a nagyszebeni állami főgimnáziumban s a budapesti tudományos egyetem bölcsészeti karán végezte. 1877. a középiskolai tanári diplomát, 1881. a bölcsészetdoktori oklevelet szerezte meg. 1876-tól 1882-ig Szabó Józsefnek volt asszisztense. Ekkor a magyar királyi földtani intézet tagjául meghivatván, abban jelenleg mint osztálygeologus működik. 1878. Bosznia okkupálásában részt vevén, a Dolni-Tuzla és Doboj körüli ütközetekben tanusított kiváló magatartásáért megkapta a hadi díszítvényü katonai tiszti érdemkeresztet és a cs. és kir. hadi érmet. 1891 óta a királyi József-műegyetemen a technikai geologia magán tanára. 1886. a földmívelésügyi miniszter támogatásával Déchy Mórral bejárta a Kaukázus középső hegyláncait, Daghesztánt, a bakui petroleumterületete, orosz Örményország némely részét, Konstantinápoly és Brussza környékét és Görögországban Lauriumot. 1889. Olaszországban járt és különösen Nápoly környékét tanulmányozta 1891. a földmívelésügyi miniszter Semsy Andor úti stipendiumával Svédországba s Norvégiába, 1892. Felső-Olaszországba és Isztriába, s 1893. Görögországba küldte ki ezen országok kőbányáinak és kőbányaiparának tanulmányozása céljából. 1895 és 1896 őszén rendkivüli munkaidőben Budapest északi környékének geologiai reambulálását végezte. Jelenleg a Retyezát hegycsomónak geologiai térképezésén dolgozik. A földtani intézet keretén belül az 1885-iki iparkiállításban, az 1891-iki agyag- és kőiparkiállításban és az 1896-iki millenniumi kiállításban tevékenyen részt vett. Jelentékeny irodalmi munkásságot fejtett ki. Dolgozatai és értekezései megjelentek német nyelven is.
a salzburgi Mészkő-Alpok egyik 1780 m. magas csúcsa Salzburg és Felső-Ausztria határán, az Atter-, Aber- és Mondsee között. A meglehetősen elszigetelten álló hegy csúcsáról tág kilátás nyílik a Salzkammerguton és Felső-Ausztrián át egészen a Cseh-erdőig és Felső-Bajorországban a Chiem-tóig. St.-Wolfgangtól fogaskerekü vasút vezet föl rá. V. ö. Freisauff, Die Schafbergbehn (1893).
Károly, német építész, szül. Casselban 1844 jan. 18. Az ottani technikán nyerte kiképeztetését és ugyanazon intézetben mint az építészet tanára Ungewitter utóda lett; 1870. pedig Marburgban egyetemi építész. A középkori építészet elveit követvén, Marburgban a csúcsíves villák, lakóházak, templomok sorát, az egyetemi épületet, botanikai intézetet és a Kirchhain melletti holzhauseni kastélyt építette. 1878 óta Berlinben mint magántanár, 1884 óta a középkori építészet tanára az ottani műegyetemen. 1884-88. vezette a Centralblatt der Baucerwaltung és Zeitschrift für Bauwesen közlönyök kiadását. 1894. mint építészeti főtanácsost és tanárt Karlsruhéba hivták meg. Munkái: Glasmalerei des Mittelalters und der Renaissance (Berlin 1881, folytatva Rossläuscher A.-val 3 füzet, u. o. 1885-88); Holarchitektur Deutschlands (részben egyetemben Cunóval, u. o. 1884 s köv.); Die Bauhütte (I. és II. kötet, u. o. 1883-86); Bauornamente der röm. und got. Zeit (1. füz., u. o. 1889); Kirchenbauten des Mittelalters in Deutschland (u. o. 1892 s köv.).
József, festő, a század második tizedében fejtett ki nagyobb tevékenységet. Művei közül a fehérvármegyei váli templomban láthatók: a fő oltárkép (Krisztus a kereszten, alatta Mária a kesergő anya, János és a keresztet átkaroló Magdolna) s a bal oldalon levő oltárkép (az utolsó vacsora), melyek 1824-ben készültek.