régi cseh és sziléziai nemesi család, mely 1592. bárói, 1708. pedig birodalmi grófi rangra emelkedett. Jelenleg két ágban virágzik: A cseh ág feje S. Ferenc gróf, osztrák kamarás és nyug. ezredes, szül. 1829 jun. 22-én. Rokona Frigyes (1822-92) nőül birta Pálffy Terézia grófnőt, akitől Antonia és Mária grófnők születtek. Amaz Thurn-Taxis Lamoral herceg és táborszernagy, emez Wolkenstein Oszkár gróf és Frigyes főherceg főudvarmesterének neje. A sziléziai ág a warmbrunni és wildschützi mellékágra oszlik; János Ulrich gróf, szül. Kynastban 1595., megh. Regensburgban 1835 jul. 23-án. Protestáns léte dacára II. Ferdinánd császár szolgálatába lépett és nemsokára Wallenstein bizalmasa lőn. Wallenstein bukása őt is belekeverték, Ohlauban elfogták és Regensburgban lefejezték. Gyermekei elvesztették a trachenbergi családi birtokokat és a kat. vallásban neveltettek. V. ö. Krebs, Hans Ulrich, Freiherr von S., ein Lebensbild aus der Zeit des dreiddigjährigen Kriegs (Boroszló 1890). - Fülöp Gotthard gróf, 1748 óta Boroszló hercegprimása vala. 1757. Boroszlónak az osztrákok által való elfoglalása alkalmával elveszté Nagy Frigyes kegyét, amiért számkivetésbe kellett mennie. Megh. 1795.
(franc. Schaffhouse), 1. Svájc egyik kantonja Baden nagyhercegség, Zürich és Thurgan közt, a Rajna jobb partján, 3 egymástól elszakított darabból áll, amelynek egyike badeni, másika zürichi területbe van beékelve, mind a háromnak területe együtt véve összesen 294 km2. DNy-ról ÉK-i irányban a Jura végső ágai vonulnak át rajta; DNy-on van a Klettgaui-hegység, amely 600 m.-nél magasabbra sehol sem emelkedik; É-on van a magaasabb Randen, amelynek két lánca egymást keresztben metszi s amely S.-i területen, a Hohe Randenban (914 m.) éri el a legnagyobb magasságát. Miként a Jurában, a hegyek itt is nagyobbára fensíkokká szélesednek ki. A fő folyó a Rajna, amely itt alkotja ismeretes vizesését és itt veszi föl a Bibert, Mühlebachot és Wutachot. Az éghajlat enyhébb a Rajna mellett, s e zord a hegyek közt és mindenütt nedves. A talaj különösen a Klettgauban termékeny. Az összes területnek 95,5%-a termő föld; ebből esik 114,3 km2 az erdőkre, 10,6 a szőllőkre, 156 szántóföldekre, kertekre, rétekre és legelőkre. A mezőgazdaság gabonát, gyümölcsöt és bort bőven szolgáltat. 1893-ban 1106 ha.-on 54, 511 hl. bor termett 1 829 185 frank értékben. A mesterséges haltenyésztés nagy gondozásban részesül. A bányászat csupán gipszet, mész- és homokköveket és végre agyagot szolgáltat. A lakosok száma 1880-ban 38 348, 1888-ban 37 876 (18 016 férfi, 19 860 nő), 1 km2-re 129 volt, az 1888-iki lakosságból 32 887 evangelikus, 4813 kat. és 26 izraelita a többi egyéb felekezetbeli vagy felekezet nélküli; anyanyelvre nézve 37 599 német, 141 francia és 85 olasz. A születések száma 1892-ben 1026, a házasságoké 257, a halálozásoké 734. Az ipar, amióta a Rajna erejét fel tudják használni, igen nagy lendületet vett; fő ágai: a gép-, vagon-, fegyver-, vas- és acélszerszámgyártás, gyapju- és pamutfonás, papiros-, óragyártás, szalagkészítés és kémiai ipar. A forgalom szolgálatában áll több vasúti vonal és a konstanz-S.-i hajóvonal. A Rajna vizesése a turistaforgalmat mozdítja elő nagy mértékben. Az alkotmány (1876-ból, utoljára módosíttatott 1895.) demonkratikus. A törvényhozó testület a nagy tanács (minden 500 lakosra egy tag), a végrehajtó hatalom az 5 tagu kormánytanács. 1000 szavazó polgár kivánságára minden törvényjavaslat a nép elé terjesztendő, amely szavazatával azt elvetheti és ugyancsak 1000 szavazó polgár együtt véve új törvényt javasolhat. Minden községnek van békebirája, minden járásnak törvényszéke; a legfőbb birói hatalom a főtörvényszék, amely a nagy tanácsnak felelős. Az iskolaügy igen rendezett. 1893. volt 36 népiskola 122 tanítóval és 6384 növendékkel, 8 reáliskola 37 tanárral és 806 tanítvánnyal, 1 gimnázium, 1 ipariskola, 19 felsőbb népiskola. A kanton jövedelme 1893-ban 1,46, a kiadás 1,37 millió, a vagyon pedig 12,21 millió frank. Közigazgatási szempontból a következő járásokra oszlik: Obeerklettgau (3557 lak.), Unterklettgau (4377), Reyath (4112), S. (18 648), Schleitheim (4047) és Stein (3135).
2. S., az ugyanily nevü kanton a járás székhelye a Rajna jobb partján, amelynek itt vannak a Lächen nevü sellői, 395 km.-nyi magasban, vasút mellett, szőllőkkel és erdőkkel borított halmok között, (1888) 12 402 lak., vas- és acélárukészítéssel, gépgyártással, matematikai és fizikai eszközök, órák készítésével, trikó-, gyapjuszövéssel és kötőszerkészítéssel, muzeummal, amelyben a városi könyvtár (30 000 kötet), a természetrajzi és régiséggyüjtemény van elhelyezve, gimnáziummal, árva- és kórházzal. S.-ben számos a XVI. és XVII. sz.-ból eredő, erkélyekkel. tornyokkal, faragványokkal és freskókkal díszített régi ház. Jelentékenyebb épületei: a münster, korai román bazilika (XI. sz.), a gót ízlésü Szt.-János-templom kitünő orgonával, a városháza, az Imthurneum, amelyben szinház, zeneiskola és kiállítási termek vannak és amelyet S. szülötte Imthurn londoni bankár ajándékozott a városnak. A város K-i végében egy dombon áll egy több emeletes kerek torony 5 m. vastag falakkal, amelyet 1564-82. építettek és újabban restauráltak. A város Ny-i végében van a Fäsenstaub nevü sétahely Müller történész szobrával. DNy-ra S.-től Lauffennél van a Rajna-vizesés (l. Rajna).
Történelem. S. kanton történelme lényegében ugyanaz mint a városé. S. város 1050. a minden szentekről elnevezett apátság alapításával tett szent nagyobb fontosságra és róla a XII. sz.-ban már mint városról tesznek említést, amely későbben birodalmi közvetetlenségre is szert tett. 1330. azonban a német birodalom a várost a Habsburgoknak zálogba adta, akiknek uralma alól 1415. váltotta ki magát; 1454. pedig, midőn a Habsburgok újra szorongatták, a svájci szövetséghez csatlakozott és 1501. a szövetségbe föl is vétetett. 1529. elfogadta a reformációt. A XVI. sz.-ban a város a mai kanton területét csaknem egészen megszerezte. 1798. a városnak a környéke feletti uralmát megszüntették és a vidék a függetlenségét visszanyerte, de 1803. a város régi hatalma visszaállíttatott és Stein városra is kiterjesztetett. 1814. a város előjogai még nagyobbakká lettek, ami a vidéken elégületlenséget támasztott és az elégületlenség 1831. lázadássá növekedett és új alkotmány készítésére vezetett, amely már demokratikus volt. Demokratikus irányban fejlődött tovább S. alkotmánya, mig 1876. elfogadták a mai alkotmányt, amelyet 1895. annyiban módosítottak, hogy a népszavazás elrendelését, ami azelőtt fakultativ volt, kötelezővé tették.
Albert Eberhard Frigyes, német közgazda és állmaférfiu, szül. Nürtingenbben (Württemberg) 1831 febr. 24-én. 1844-48. a schönthali evangelikus papnevelő intézetet, azután a tübingiai egyetemet hallgatta. 1850-60. a Schwäb. Merkur szerkesztőségében dolgozott és 1860. a közgazdaság rendes tanára lett a tübingai egyetemen. 1862-65. a württembergi országgyülés és 1868-ban a német vámparlament tagja volt. Ugyanez évben a bécsi egyetemre hivták meg, 1871. a Hohnewart-minisztériumban kereskedelmi miniszter lett, ideiglenesen a földmívelés minisztériumot vezette. A minisztérium bukása után (1871 okt.) Stuttgartba vonult vissza és irodalmi munkásságnak élt. Munkái közt kiemelendők: Das gesellschaftliche System der menschlichen Wirtschaft (2 köt., 3. kiad. Tübinga 1867); Die Quintessenz des Socialismus (13. kiadás Botha 1891); Kapitalismus und Localismus (2. kiadás u. o. 1878); Bau und Leben des socialen Körpers (2. kiad., 4 köt., u. o. 1882); Die Aussichtslosigkeit des Socialdemokratie (4. kiad. u. o. 1891); Deutsche Kern- u. Zeitfragen (Berlin 1894, Neue Folge, u. o. 1895). Az 1893. megjelent Hand- und Lehrbuch der Staatswissenschaft 2-ik kötetének II. részét irta (Die Steuern. Allgem. Teil. Lipcse 1895). Kiadja 1892 óta a Zeitschrift für die gesammte Staatswissenschaft c. közlönyt. 1893 okt. 29-én a Budapester Tagblattban a valuta szabályozásáról értekezett.
Gorrfird, hollandi fesőt, szül. Madeban 1643., megh. Hágában 1706 nov. 16. Először Hoogstraaten Salamonnak, azután valószinüleg Dounak volt tanítványa, eleinte Dordrechtban élt, azután egy ideig Angolországban tartózkodott, hol egyebek között III. Vilmos király képmását is megfestette, 1691. pedig Hágában telepedett le. Képeit a mesterséges világítás, gyertyafény hatása tették hosszu időre olyan kedveltekké, ma azonban részint nagyon megsötétedtek, részint modorosságuknál fogva kevésbbé felelnek meg a modern ízlésnek. A legismertebbek: Olvasó aggastyán (bécsi muzeum); Horgászó fiú (berlini muzeum); Gyertyavilágnál levelet olvasó leány; Kacér leány; Fiatal ember és női mellszobor; Tojást vizsgáló leány (drezdai képtár); A bűnbánó Magdolna (müncheni képtár) stb.
gyárváros Arnsberg porosz kerületben, 2 km.-nyire az Emschertől, vasút mellett, 81890) 14 887 lak., jelentékeny vasiparral, üveg- és tükörgyártással, kémiai gyárakkal.
1. János, osztrák szobrász, szül. Bécsben 1777., megh. u. o. 1847 febr. 16. Rómában tanult és 1823. a bécsi akadémia tanára lett. Művei közül említendők: Bellerophon és a Chimaera (bécsi császári képtár); Hofer András szobra az innsbrucki templomban; I. Ferenc szobra Stanislawowban, Galiciában; I. Ferenc, Metternich, Schwarzenberg József herceg, V. Ferdinánd stb. mellszobrai.
2. S. Lajos, osztrák szobrász, az előbbiek unokaöccse, szül. Bécsben 1804 okt. 10., megh. Münchenben 1865 ápr. 29. Münchenben Leebnek és Schwanthalernek volt tanítványa. Művei közül említendők: a csillagzatokat ábrázoló csoport; Psyche; Jan van Eyck, Holbein és Dürer életéből vett domborművek a müncheni képtárban; Prometheus és Phidias szobrai a müncheni szoborgyüjteményben; Herder emlékszobra Weimarban, stb. Tőle való a budapesti nemzeti muzeum oromfalának nagy szoborcsoporzata is.
Ferenc, gazda és földrajzi iró, szül. Leitmeritzen Csehországban 1780 dec. 2., megh. Lakpusztán (Főherceglak, Baranya) 1839 máj. 11. A gyógyszerészetet tanulván, abból Prágában és Bécsben tette le vizsgálatait. Nemsokára Magyarországba jött és Péterváradon telepedett le, hol gyógyszertárt vett, azt azonban 1817. eladván, gazdasággal és szőllészettel s azok irodalmával foglalkozott. Kevés idő mulva Budapestre tette át lakását s innét beutazta ismételve az országot, Mayerfy Ferenc által e célra átengedett 5 holdnyi területen a budai Sashegy alján pedig a legjelesebb szőllőfajtákat megyénkint és fajtánkint rendezve, alapított szőllőt és szőllőiskolát, mely később az országos magyar gazdasági egyesület tulajdonába ment át. S. sokoldalu irodalmi hagyatékában legfőbb művei: Topografische Beschreibung von Peterwarden u. seinem Umgebungen (Pest 1820); Vollständige Beschreibung der kgl. Freistadt Pest in Ungarn (rézmetszettel, Pest 1821); Vollständige Beschreibung der freien Haupstadt Ofen in Ungarn (Buda 1822); Képzetek a jószágoknak árendálása és kiárendálásáról Magyarországban. (Ideen über Pacht. u. Verpachtung der Landgüter in Ungarn, Pest 1824); Betrachtungen über Ungarns Weinbau, oder auf Erfahrungen gegründete Belehtungen zur möglichen Verbesserung dieses wichtingen Landwirthschaft-Zweiges (u. o. 1830); Magyarország szőllőmíveléséről való vizsgálódások (magyarázata Lencsés J. Antal, u. o. 1831); Ungarns Weinbau in seinem ganzen Umfange (u. o. 1832); Kritikai vizsgálódások a magyarországi szőllőtermés gáncsai és fogyarkozásai körül (Kritische Betrachtungen über die Mängel u. Gebrechen des Weinbaues in Ungarn, u. o. 1834); Der Weinbau des österr. Kaiserstaates in seinem ganzen Umfange (1. és 2. köt.: Ungarns Weinbau in seinem ganzen Umfange, 3. köt.: Vollständige Beschreibung sämmlicher berühmten Weingebirge in Österreich, Mähren u. Böhmen, 31 ábrával, u. o. 1835). A föntebbi művek új kiadásai: Szőllőmívelés stb. (Buda 1836, Weinbau stb. u. o. 1836). Szerkesztette a Magyarország bortermesztését tárgyazó folyóirás s Zeitschriftfür Weinbau u. Weinbereitung in Ungarn c. folyóiratokat (Pest 1836-37). V. ö. Galgóczy K., Emlékkönyv, I.
város Drezda szász kerületi kapitányságban, 7 km.-nyire a cseh határtól, a szász Svájcban, az Elbe és Kirnitzsch összefolyásánál, vasutak mellett, (190) 3155 lak., mesterséges virágkészítéssel, fürészmalommal és kőbányákkal; számos villával és hotelekkel, fürdőintézetekkel, vastartalmu ásványvizforrással. V. ö. Der Kurort S. (1876)- Lehmann, Wegweiser in die Umgebung v. S. (1894).
(tulajdonképen Skamdrup) Szofusz, dán költő, szül. Ringstedben 1837 máj. 8. Koppenhágában teologiát és román filologiát tanult. Eleinte a romanticizmus felé hajlott, de aztán Brandes György tanácsára a realizmushoz tért és irt költeményeket, novellákat és regényeket, amelyeket éles megfigyelés, jó jellemzés és friss, olykor maró humor tüntet ki. Művei: Nogle Digte (1875); Fra Provinsen (1876); Uden Midpunkt (regény, 1878); Unge Dage (költemény, 1879); Fem Fortaellinger (1879); Smaafolk (regény, 1880); Thomas Fris's Historie (regény, 1881, 2 köt.); Novelletter (1882); Et Aar; Embede (1883); Sowtoged bernene (1884); Det gamle Apothek linger (1886); Fra Isle de France og fra Sorö Amt (1888). Költeményei: Digte c. összegyüjtve 1882. jelentek meg; újabb gyüjtemény Fest- og Sögnedage (1886) c. alatt látott napvilágot.
(Schalfigg), 20 km. hosszu, magas fekvésü völgy Grandüben svájci kantonban, amelyen a Plessur folyik át; a Hochwang Prättigautól, a Strela-hágó pedig Davostól választja el. Felső részét Sapünnek hivják. Főhelye Langwies. Min klimatikus gyógyhelyet sokan keresik fel.