Károly János Ágost Tivadar, német kémikus, szül. Berlinben 1813 aug. 27., meghalt Orezdában 1875 jul. 20-án. 1833-39. kohónagy volt Norvégiában, a moduni kékfesték- (smalte-) gyárban; 1841-47. magán tanár volt a kristianiai egyetemen; 1848-73. pedig a kémia és a vaskohászat tanára volt a freibergi bányászakadémián. Tevékeny munkássága a mineralogiai kémia fejlődésére igen nagy befolyással volt. Műve: Das Löthrohrbuch (1857).
1. Károly, francia orientalista, szül. Párisban 1820 nov. 16. Tanulmányait a Lous le Grand kollégiumban és a keleti nyelvek iskolájában végezte. 1843-ban konzulátusi tolmács lett Bejrutban, 1844. ugyanilyen minőségben Szmirnában és Lexandriában, 1849. Konstantinápolyban működött. 1859. első titkára és tolmácsa lett a keleti nyelveknek a francia külügyminisztériumban. Jelenleg az École des langues orientales vivantes igazgatója. Munkái: Histoire de l'Asie centale par Mir Abdoul Kerim Boukhary, texte persan (Páris 1876, francia fordítása u. o. 1876); Riza Wouly Khan, relation de l'ambassade au Kharezm, texte persan avec trad. franç. et annot. (u. o. 1876-79, 2 köt.); Sefer Nameh, relation du voyage en Perse, en Syrie, par Nassiri Khosrau (1043-49), teste persan publiée, traduit et annoté (u. o. 1881); Chrestomathie persane, composée de morceaux inédits, avec introduction et notes (u. o. 1883-85); Le discours de la navigation de Jean et Raoul Parmentier de Dieppe, voyage a Sumatra en 1529 (u. o. 1885); L 'État de la Perse en 1660, par le P. R. Du Mans (u. o. 1890); Siasset Nameh, traité de gouvernement, par Nizam oul Moulk, vizir du Sultan Seldjoukide Melikchâh, teste persan et trad. français (u. o. 1891-93, 2 köt.); Descripton topographique et historique de Boukhara, par Mohammed Nerchakhy, test persan (u. o. 1892); Petit traité de l'origine des Turcs (u. o. 1895).
2. S. Lipót, német költő, szül. Muskauban 1784 jul. 30., megh. u. o. 1862 febr. 18. Tanulmányai befejezése után Pückler-Muskau herceg birtokainak főigazgatója lett. Majd beutazta Angliát, aztán Bécsbe ment, ahol a gyógyászatot és zenét tanulta. Beutazta Itáliát, Görögországot és Konstantinápolyt. 1820. Muskauba tért vissza, ahol hercegi pártfogója mellett a művészetnek élt. Legnevezetesebb munkája, amellyel hirnevét megalapította, a Laienbrevier (Berlin 1834 s köv., 18. kiad. Lipcse 1884) c. műve, mely a keleti panteizmussal rokon világnézetet költői formában adja elő. Novellái élénk természetképeket nyujtanak, de gyöngébb a jellemfestésük. Nevezetesebb iratai: Gedichte (2 gyüjtemény, Berlin 1811-1813); Novellen (5. köt., Lipcse 1825-29); Neue Novellen (4 köt., u. o. 1831-35); Die Gräfin Uhlfeld (2 köt., Berlin 1834); Gedichte (3. kiad. u. o. 1847); Koran der Liebe (Hamburg 1855). Szomorujátékai: Mohammed II.; Euphrosyne u. Madonna Laura. Válogatott művei (12 köt., Berlin 1846, 2. kiad. 1857). Sakontala operát és egyéb zeneművet is komponált.
1. Gottfried, orvostudományi iró, szül. Pesten 1845 jan. 8. A pesti és bécsi egyetemen végezte orvosi tanulmányait és 1875. orvosdoktorrá felavattatván, különösen a laoszkópiát művelte és szakszerü közleményeivel, melyeket a bécsi Medicinische Wochenschriftben közzé tett, szakkörökben általános figyelmet keltett. Jelenleg Bécsben mint gyakorló orvos és kiváló szakiró működik. 1886-ban terjedelmes tankönyve jelent meg. Egyéb dolgozatai: Soor im Kehlkopfe (1873); Neues Instrument zur Entgernung von Kehlkopfgeschwülsten (1874); Entrfenung eines Kehlkopfpolypen unter Anwendung der localen Anaesthesie und Erfahrungen über diese im Allgemeinen (1875); Beitrag zur Lehre über die Fracturen der Kehlkopfknorpel (1876); Ein neuer Nasenspiegel (1877); Die Entwickelung von Cysten in den Nebenhölen der Nase (1883); Lehrbuch der Krankheiten des Rachens, der Nase und ihrer Nebenhölen und ihre Untersuchungs- und Behandlungsmethoden (1886); Der Weg des Luftstromes durch die Nase (1896).
2. S. Gyula, orvostudományi iró, az előbbinek testvére, szül. Vercesen 1846. Gimnáziumi tanulmányait Temesvárt, Szegeden és Budapesten végezte. A bécsi egyetemen mint orvostanhallgató a fogászatot tudományosan művelte, hol részére tanszéket kreáltak. Bejárta a külföldi szakiskolákat is. Kiváló munkái: Lehrbuch der Zahnheilkunde für practische Aerzte und Studirende (1880); Replantation fer Zähne (1890); Handbuch der Zahnheilkunde in 4 Bänden (1891-93). Több külföldi tudományos akadémia tagjává választotta.
3. S. László, jogtudományi iró, utóbbinak öccse, szül. Temesvárt 1848 febr. 12. Gimnáziumi tanulmányait Temesvárt, Szegeden és Pesten végezte. A jogi pályára lépvén és 1874. a jogdoktori, 1875. az ügyvédi diplomát megszerezvén, Budapesten letelepedett és ügyvédi irodát nyitott. Alig kezdte működését, a harci riadó Boszniába hivat; részt vett Doljne Tuzla megszállásában és több ütközetben mint tartalékos hadnagy és későbben mint főhadnagy. A hadjárat után a közigazgatási pályára lépett és jelenleg a budapesti államrendőrségnél mint rendőrkapitány működik. A rendészet terén kiváló szakitó. 1896. nőül vette Wolf Ella festőnőt (szül. Bécsben 1867 jun. 16.), Wolf Gerzson dr. történetiró leányát. E lexikonba a rendészet körébe vágó cikkeket irja.
Német gabonamérték = 54-222 liter.
József Viktor, német költő, szül. Karlsruhéban 1826 febr. 16., megh. u. o. 1886 ápr. 9. Jogi pályára készült, de e mellett filologiával és irodalommal is foglalkozott. 1850-51. Säckingenben előadó (referendarius, 1852. titkár a bruchsali udvari biróságnál, 1852. elhagyta a jogipályát és Olaszországba utazott, ahol Trompeter von Säckingen c. művét irta (Stuttgart 1854, 198. kiad. 1892). 1858. Donaueschingenben mint Egon herceg könyvtárnoka, aztán Karlsruhéban, 1872 óta Rudolfzellben a Bone-tó mellett élt; 1865. udvari tanácsosi címet, 1872. nemességet nyert. legnevezetesseb művei: Gaudemus (58. kiad. Stuttgart 1891); Bergpsalmen (u. o. 1869, 5. kiad. 1888); Waldeinsamkeit (5. kiad. u. o. 1889). Hagyatékából megjelent: Fünf Dichtungen (u. o. 1887); Reisebilder (u. o. 1887); Gedichte aus dem Nachlass (4. kiad. u. o. 1889); Aus Heimat u. Fremde (u. o. 1891); Episteln (u. o. 1892). 1890-ben Bécsben Scheffelbund alakult meg, mely ugyanazon évben kiadta a S.-Gedenkbuchot s 1891. ott közzéteszi a Nicht rasten und nich rosten almanachot. V. ö. Rubemann, Joseph Victor von S. (Stuttgart 1886); Zernin, Erinnerungen an J. von S. (Lipcse 1887); Prölss János, S.-s Leben und Dichten (Berlin 1887).
1. Ary, francia festő, szül. Dordrechtben 1795 febr. 12., megh. Argenteuilben 1858 jul. 17. Hollandiában letelepedett német családból származott. Párisban Guérinnek lett tanítványa és csakhamar feltünést keltett érzelgős képeivel, amelyekben a romantikus iskola kifejező jellemzését egyesítette a klasszicisták formai szépségével, hideg szinezésével. Történeti festményeinek már tárgya is érzelgős irányáról tanuskodik. Gaston de Foix holttestének fölfedezése a ravennai csatamezőn (versaillesi muzeum). A miszolungii utolsó katonák, A szulióta nők erőtlen, üres képek; a sülpichi csata képe meg a szászok meghódítását Nagy Károly által ábrázoló kép a versaillesi muzeumban mutatják, milyen csekély drámai tehetsége volt. Sikerültebbek talán vallásos tárgyu képei. Legnépszerübbek voltak a hires költők, különösen Goethe és Dante műveinek egyes helyeit illusztráló képei. V. ö. Saffray, Ary S. (Párisa 1859); Etex, Ary S., étude sur sa vie et ses ouvrages (u. o. 1859); Grote, Memoir of the life of Ary S. (2. kiad. London 1860); Vitet, L'oeuvre de Ary S., reproduit en photographie (Páris 1860); Hofstede de Groot, Ary S., ein Charakterbild (Berlin 1870).
2. S. Henrik, francia festő, az előbbinek öccse, szül. Hágában 1798 nov. 27-én, megh. Párisban 1862 márc. 15. Guérin tanítványa, főleg bátyja műveinek hatása alatt festett. legismeretesebb képei: Corday Sarolta elfogatása; Jeanne d'Arc a roueni főtéren; jelenet Goethe Hermann és Dorottyájából; Madame Roland útja a vesztőhelyre stb.
Pál, német történetiró, szül. Elberfelden 1843 máj. 25. Tanulmányait Innsbruckban, Göttingában és Berlinben végezte, azután munkatársa lett a Monumenta Germaniae kútforrás-gyüjteményt kiadó bizottságának. 1875. róm. kat. tanár lett a giesseni egyetemen, ahonnan 1876. rendes tanár minőségében Strassburgba távozott; 1890. pedig a berlini egyetemhez hivták, ahol most is működik. A Monumenta Germaniae számára rendezett kúfőkiadásokon kivül következő dolgozatai említendők: Kaiser Friedrichs I. letzter Streit mit der Curie (Berlin 1866); Annales Patherbrunnenses. Eine verlorne Quellenschrift des XII. Jahrhunderts wiederhergestellt (Innsbruck 1870); Deutschland und Frankreich von 1180 bis 1214 (Göttinga 1868); Florentiner Studien (Lipcse 1874); Die Neuordnung der Papstwahl durch Nicolaus II. (Strassburg 1879); Aus Dantes Verbannung (u. o. 1882); War Gregor VII. Mönch? (Deutsche Zeitschrift für Gesch. Wissenschaft 1894). Habsburgi Rudolf és IV. Kun László összeköttetéséről is közöl eddig ismeretlen adatokat. V. ö. Századok 1888. 1. füzet a repertoriumban.
János, német költő, l. Angelus Silesius.
község és az ugyanily nevü alsó-ausztriai kerületi kapitányság székhelye az Erlaf és vasút mellett, (1890) 1024 lak., gót templommal és kastéllyal, környékén vas- és acélművekkel, papirosgyárral.
(a Nagy-S. vagy Hasli-S.), hegynyereg a wetterhorn és Schwarzhorn közt, Bern svájci kantonban, az Oberhasli- és Grindelwald-völgy közt. Egy gyalogút vezet föl a hasli völgyből, Meiringenből Rosenlauin át a nyeregre (1961 m.), ahonnan a Fekete-Lütschine mentén Grindelwaldba visz; innen indul ki egy másik út az Eiger kiágazásai és a Lauberhorn közt levő Kis- vagy Wengern-S.-en (2069 m.), át Lauterbrunnenbe. Az átkelés a két hágó bármelyikén át 6-7 órába kerül. A Kis-S.-re 1893 óta fogaskerekü vasút visz fel.