Károly, német baritonénekes, szül. Waldában (Mindelheim mellett) 1575., megh. 1659 jun. 18-án. A jezsuitarendbe lépett s mint tanár Freiburgban, Ingolstadtban (1610-16), majd Rómába működött, azután pedig a neissei jezsuitakollégium rektora lett. 1603. feltalálta a pantográfot (gólyacsőr) s 1611. felfedezte csakhamar Fabricius és Galilei után a napfoltokat, miáltal az utóbbival heves prioritási vitába is keveredett. Kepler mellett optikai, különösen fiziologiai-optikai téren tevékeny. Éveken át szorgalmasan folytatott megfigyeléseit nagy munkában, a Rosa ursina, sive Sol (Bracciano 1630) stb. tette közzé.
az ugyanily nevü járás székhelye a bajorországi közép-frank kerületben, a Scheine bal partján, 1890) 1169 lak., francia minorita-kolostorral és jelentékeny marhavásárokkal.
(Escaut, a régieknél Scaldis), folyó Franciaország ÉK-i részében és Belgiumban. Aisne francia départementban Cateletnél, St.-Quentintől 18 km.-nyire ered. Néhány km.-nyire Catelet alatt végződik a st.-quentini csatorna, mely a S.-t hajózhatóvá teszi. A folyó ezután elfolyik Cambrinél, Denainnél, ahol fölveszi a Sellett, Valenciennesnél, ahol a Rhônelle torkollik bele, Condénál, ahol a Hainenal vizével bővül és Château l'Abbaye mellett, ahol balról a Scarpeot veszi fel. Csakhamar ezután bejut Hainaut belga tartományba, érinti Tournait, azután Flandriában Oudenardeot és Gandt, ahol a hajózható Lys ömlik bele és ahol azonkivül két nagy csatorna ágazik belőle Bruges és Terneuzen felé. Gandnál a S. K-nek fordul Dendermonde felé, ahol a Dendert és Rupelmonde felé, ahol a Rupelt veszi fel. Anversnél a tenger áradása idejében 520 m. széles és 14,6 m. mély. Mintegy 26 km.-nyire Anverstől németalföldi területen Bath erősségnél Westerschelde, Hont és Oosterschelde nevü ágakra oszlik. Az első, a fő ág Holland-Flarndria, Dél-Beveland és Walcheren szigetek közt folyik el és Vlissingennél az Északi-tengerbe torkollik; az Oosterschelde pedig Zeeland szigetei közt kanyarog tovább; Bergen-op-Zoomtól D-re töltéssel zárták el és vizét mesterséges csatornán át Dél-Bevelandon keresztül a Maasba és Rajnába vezették át. A folyó egész hossza 400 km., amiből 120 esik Franciaországra, 221 Belgiumra és csak egyik torkolatágát számítva 59 Németalföldre. Hajózható rész 333 km. 1648-tól 1792-ig a hollandok a S. torkolatát elzárták és 1830-ban, midőn Belgium tőle elszakadt, e jogot ismét igénybe vették. A nagyhatalmak unszolására azonban 1839 ápr. 19. kötött egyesség értelmében a S.-n való hajózást szabaddá tették. 1863. azután Belgium is lemondott azon vámokról, amelyeket az idegen hajót után szedett.
Endre, hollandi festő, szül. Hágában 1787 febr. 16., megh. u. o. 1870 ápr. 19. Breckenheimer díszletfestő tanítványa volt és tájképfestővé képezte ki magát. Képei nagyrészt téli, hóborította tájakat ábrázolnak, de néha Hollandia egyes részeiből vett egyéb motivumokat is. Többnyire a haarlemi, rotterdami és genti képtárakban vannak.
Antal, gyorsiró, esperes-plébános, szül. Pécsett 1840 nov. 6. Teologiai tanulmányinak végeztével Egerágon káplán, majd esperes lett. Több vallásos munka megirásán kivül a gyorsirással is megismerkedett s Gátiról (l. o.) irt ismertető cikkével új jelentős adattal gazdagította a magyar gyorsirás történetét. 1891. Hitszónoklati Gyorsiró néven nagyobb gyorsirási munkát adott ki.
város Zwickau szász kerületi kapitányságban, a S. lábánál, (1890) 2321 lak., gyapju- és pamutkelmekészítéssel. A várost mint nyaraló helyet is látogatják. A S.-en van Augustusburg nevü kastély.
l. Bronsart von Schellendorf.
1. Frigyes Vilmos József, német spekulativ filozofus szül. Leonbergben (Württemberg) 1775 jan. 27., megh. Ragaz fürdőben (Svájc) 1854 dec. 20. Már 16 éves korában a tübingai teologiai szemináriumba lépett, hol filologiával és filozofiával is foglalkozott. Kiváló tehetségével korán keltett feltünést s már Tübingában tartózkodása alatt több értekezést irt. 1796. Lipcsébe ment, hol két évet természettudományi és matematikai tanulmányoknak szentelt. 1798. Goethe közbejárására rendkivüli tanárnak hivatott meg Jenába, hol 5 évet töltött. Itt közelebbi viszonyba lépett Goethével, Schillerrel, valamint Fichtével, kinek hivéül vallotta magát, továbbá a két Schlegel testvérrel, a német romantikus iskola akkori vezetőivel. A jenai romantikusok szellemes körének központja ekkor Schlegel A. V. és zseniális neje, szül. Mechaelis Karolina volt; S. szerelmes lett belé s a nálánál 12 évvel idősebb nő elhagyta második férjét Schlegelt s 1803. hozzá ment S.-hez, kivel hat év mula bekövetkezett haláláig zavartalan boldogságban élt. Házassága évében Würzbutgba hivatott meg rendes tanárnak, majd 1806. a művészeti akadémia igazgatójának Münchenbe, ahol később az akadémiának tagja és főtitkára lett. Innen 1820. ismét egyetemi tanárnak ment Erlangenbe s midőn a landshuti egyetemet a bajor fővárosba helyezték át, megint visszatért ide 1827. Bár jenai fénykora messze mögötte volt s már 1813 óta alig irt valamit, mégis oly nagy volt a hire, hogy midőn IV. Frigyes Vilmos Hegel tanai ellenében a keresztény filozofia rendszerét akarta uralomra juttatni, S.-re gondolt, kit 1841. Berlinbe az akadémia tagjának hivott meg. Ily minőségében az egyetemen is tarthatott előadást és S. élt ebbeli jogával. Előadásait minden rendbeli óriási közönség hallgatta, mely azonban csakhamar kiábrándult. Midőn azután egyik ellenfele S: tudta nélkül előadásait kiadta s a törvényszék, melyhez orvoslásért fordult, keresetével elutasította; odahagyta Berlint s ezentúl teljes visszavonultságban élt. A nagy német filozofusok közt ő volt az egyetlen, kit a magyar tud. akadémia is 1834 nov. 8. tagjai közé választott. S. azon filozofiai felfogása, melynél fogva a bölcsészet fejlődésében mellőzhetetlen mozzanatot jelöl, azonossági rendszer (Identitäts-system) néven ismeretes. E szerint a reális és ideális, a tárgy és alany, a természet és szellem a feltétlenben, abszolutban azonosak. Ezt az azonosságot az értelmi szemlélet útján - melyről birálói csakhamar bebizonyítják, hogy lehetetlen fölvétel - ismerjük meg. Az eredeti egység negativ és pozitiv sarkká különül. A negativ vagy reális sark: a természet. A szervetlen lények magasabb fokon a szervesekben ismétlődnek; mind a kettőt egységes organizmussá és világlélek (Weltseele) kapcsolja egybe. A pozitiv vagy ideális sark: a szellem, melynek fejlődési fokai: az elméleti vagy az anyagnak alakba formálása, és a művészi vagy az alak és anyag abszolut egymásba formálása. Művészet a tudatlan természetidealitásnak tudatos utánzása. A munka, melyben e rendszer legkimerítőbben van bemutatva: System d. transscendentalen Idealismus (Tübinga 1800). Később S. rendszere lényegesen változott. Első szakában különösen Fichte és Spinoza hatottak rá; ezentúl Plato és az új-platonikusok, Bruno és Böhme. Ezek hatása alatt mindinkább misztikus lesz és a saját azonossági rendszerét negativnak nagy racionálisnak jelentvén ki, Hegel halála után egy pozitiv filozifiában törekszik kiegészítését adni; ide tartozó művei: Philos. d. Mythologie d. Philos. d. Offenbarung, melyekben a katolicizmus és protestantizmus ellentétének kiegyenlítését egy felsőbb rangu keresztény vallásban hirdeti. S. filozofiájának e második korszaka azonban már csak csekély hatással volt. S.-nek számos hive és követője, de Hegel és Schleiermacher is tőle indulnak ki. Amazok között legnevezetesebbek: a természettudományokkal is foglalkozó Oken, Burdach, Oersted, Esenbeck, a csillagvizsgáló Berger, a filozofia történetének irói Ast és Rixner, a filozofusok Klein, Wagner, Exchenmayer, az esztetikus Solger, a rajongó katolikus Görres és a misztikus Schubert. S. műveit a fia adta ki (Stuttgart 1856-61).
2. S. Hermann, porosz igazságügyminiszter, az előbbinek fia, szül. Erlangenban 1824 ápr. 19. Filologiát és jogot végzett és 1844. porosz állami szolgálatba lépett. 1861. államügyész lett Berlinben, 1861. az igazságügyi minisztérium megbizásából az Entwurf einer Strafprozessordnung c. javaslatot dolgozta ki. 1875. törvényszéki alelnök lett Halberstadtban, 1877. a birodalmi igazságügyi hivatalban helyettes államtitkár, 1879. u. o. államtitkár, 1889 jan. 31. pedig porosz állam- és igazságügyi miniszter. Maradandó alkotása az új polgári törvénykönyv kidolgozása és a bünvádi kereset reviziójának előkészítése. 1894 nov. visszalépett.
Ottó, német baritonista, szül. Rostocjban 1844 ápr. 10-én. 16 éves korában lépett szinpadra, majd mint énekes felváltva Kölnben, Brémában és Berlinben volt szerződtetve; 1876 óta Lipcsében van. Fő szerepei: Hans Sachs (a Meistersingerekben), Telramind, Wotan, Alberich, Hans Heiling, Figaro, Petrucchio, Peter (Hans u. Gretel). Mint oratoriuménekes is kitünő.
l. Séma.