Emil Gusztáv Tódor, porosz képviselő és pedagogus, szül. Soldinban (Neumark) 1837 máj. 21-én. 1867. belépett táviróhivatalnoknak s 1870-71. Metz elfoglalása után átvette az ottani táviróhivatal kezelését, mely állásáról azonban 1876. egészségi okokból lemondott. Ezután Görlitzben telepedett meg, ahol 1878-82. díjtalan városi tanácsos volt; 1882. a Görlitz-Lauban kerületben a képviselőházba választották, ahol a nemzeti szabadelvü párthoz csatlakozott. S. nyilvános működésében különösen a nevelésügyi kérdésekkel foglalkozott. Kezdeményezésére küldött ki Puttkamer közoktatásügyi miniszter 1880. egy bizottságot Dánia és Svédországba az ottani házi és kézi ipar (slöjd) tanulmányozására, amelyhez S. is csatlakozott. 1881. megalapítá Berlinben az ipar fejlesztését szemmel tartó első német középponti bizottságot. 1883. az ifjusági játékok érdekében indított Gürlitzben nagy mozgalmat és a felsőbb oktatás reformját is sürgette. Ennek folytán a közoktatásügyi miniszter 1890 dec. csakugyan tanügyi kongresszust hivott össze Berlinbe, melynek S. is tagja volt. S. több napilapnak és folyóiratnak munkatársa s különösen a pedagogiai és társadalmi kérdésekkel szokott foglalkozni. Önálló munkái közül a nevezetesebbek: Der praktische Unterricht, eine Forderung der Zeit an die Shcule (Boroszló 1880); Durch welches Mittel kann zur Verminderung der Verbrechen und Vergehen beigetragen werden? (Görlitz 1881); Der Arbeitsunterricht auf dem Lande (u. o. 1891).
(ejtsd: szkenekteddi), az ugyanily nevü county (518 km2 ter.) székhelye New-York É.-amerikai államban, a Mohawk D-i partján, az Eie-csatorna mindkét oldalán, vasutak mellett, (1890) 19 902 lak., az 1695. alapított Union College-sel, élénk gyári iparral, amelynek főbb ágai a kötött- és paszomántáru-készítés, lokomotiv- és gazdasági gépgyártás, végül a vasöntés.
István (tanádi), kémikus és fizikus, szül. Esztergomban 1830 jul. 3. Bécsben végezte gyógyszerészeti és a felsőbb kémiai tanfolyamot. 1856. a bécsi egyetemen a kémiai tanszék mellett segéd, 1859. a kassai főreáliskola, 1867. a keszthelyi gazdasági felsőbb tanintézett, 1870. a selmeci bányászati és erdészeti akadémia rendes tanára, mely utóbbi minőségben 1892-ig szolgált, amidőn nyugalomba vonult. 1891. a magyar nemességet nyerte, 1889. pedig a magyar tudományos akadémia tagjai sorába választotta. Tudományos munkálkodása igen sokoldalu. Mindazokban a tanintézetekben, melyekben S. működött, működésének maradandó jelét hagyta, már a kémiai osztályok célszerü és korszerü berendezésével és felszerelésével is. A selmeci akadémián a világító gáz hiányának pótlására egy petroleum-étert fejlesztő készüléket talált fel, mely az 1873-iki bécsi világkiállításon kitüntetésben részesült. Ezt a gázgenerátort sok bel- és külföldi helyen használják még ma is jő eredménnyel. S. több ízben járt külföldön, a kormány megbizásából tanulmányi útra kelvén, a gazdasági intézeteket, a borászat-kémiai intézeteket, a kohászi melléktermények értékesítését stb. tanulmányozta. Legnevezetesebb vizsgálatai az akkumulátorokra vonatkoznak, melyeket Farbaky társával együtt célszerü alakba hozott. Ezen javított akkumulátorok világításra számos helyen használatban állanak, u. m. a budapesti opera, a bécsi opera és Burg-szinházban stb. Művei: A németországi kémiai kisérleti állomások szervezéséről és berendezéséről (Természettud. Társ. Közlönye 1869); A spektrál-analizisről (Bányászati és Kohászati Lapok 1871); Kisérletek és tanulmány a szomolnoki cementvizekben tartalmazott réznek kiejtéséhez használt vas és koksznak elegyéről (u. o. 1880); A másodrendü galvánelemekről (u. o. 1885). Ezt az értekezést a m. tud. akadémia a Marczibányi-mellékjutalommal tüntette ki. Abhandl. über die elektr. Accumulatoren (Dingler Journ. 1885); Az úrvölgyi analizise és kémiai képletének megállapítása (Értekez. a temészettud. köréből, IX. köt.); Kisérleti adatok az akkumulátorok működéséhez (székfoglaló értekezés 1890).
Samu Lipót, magyar születésü bécsi orvos, szül. Ürményben 1840 aug. 23. Orvosi tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, 1865. orvosdoktor, 1866. Bécsben magántanár, 1873. tanár lett a bécsi egyetemen. Munkái: Lehrbuch der vergleichenden Embryologie der Wirbelthiere (Bécs 1874); Grundriss der Histologie des Menschen (u. o. 1885); Mittheilungen aus dem embryologischen Institute (u. oo 1877-85).
1. Ágost, német botanikus és paleontologus, szül. Halleinban 1815 aug. 17., megh. Lipcsében 1891 márc. 10. Egyetemi évei alatt (München, Erlangen, Bécs és Berlin) természettudományi és orvosi szakkal foglalkozva, a növénytanból Münchenben 1841. magán-, és Würzburgban 1845-ben rendes tanárrá lett. Innen 1868. Lipcsébe került és 1887-ben nyugalomba vonult. Eleinte flórista lévén, 1852. hazánkban Krassó-Szörény és Hunyad vármegye növényeit Grisebachhal kereste (Iter Hungaricum, l. Grisebach). Tevékenységéről számos folyóiratban számol be, meg önállóan is, p.: Algologische Mittheilungen. Később a növények öslénytani alakjainak földerítésére fordította figyelmét. Ilyen munkái: Beiträge zur Flora der Vorwelt (Cassel 1863); Die fossile Flora des Keupers und Lias Frankens (Wiesbaden 1867) és Die fossila Flora der nordwestl. Wealdenformation (Cassel 1871). Utána az általános növénytannal foglalkozott és erről 1871 óta haláláig számolt be ily címen: Mittheilungen aus dem Gesammtgebiete der Botanik (Lipcse). Martius braziliai flórájába az Alstroemeriákat ő dolgozta fel és Strassburgernek nagy botanikai kézikönyve szerkesztésében segédkezett (Boroszló 1879-90.)
2. S. Eduárd, bajor államférfiu és költő, szül. Düssedorfban 1788 okt. 10., megh. Münchenben 1841 ápr. 26. Tanulmányait Landshutban végezte s miután 1817. a prot. vallásról a kat. vallásra tért, 1823. minisztériumi titkár lőn. 1825. tanácsossá, 1828. pedig nemesi rangra emelték és belügyminiszterré nevezték ki. A vegyes házasságok ügyében kiadott rendelete annyi kellemetlenséget szült, hogy állásától meg kellett válnia. A király ekkor 1832. tartományi elnöknek nevezte ki. 1838. újra belekerült az államtanácsba. Költői hirnevét a Belizár c. tragédiájával alapította meg. Összegyüjtött szinművei 3 kötetben jelentek meg Stuttgartban (1829-35). Ő szerkesztette a Charitas c. évkönyvet 1834 óta. Sajtó alá rendezte Beer Mihály összes műveit (Lipcse 1835) és megirta Beer életrajzát.
3. S. Henrik, l. Haberlandt 83).
4. S. Károly Manó, svájci államférfiu, szül. Bernben 1823. Teologiát végzett, az 1847-iki Sonderbunds-háboruban részt vett mint tábori lelkész és azután lelkész lett Laufenban. 1854. a berni kanton nagy tanácsába választották és három ízben volt tagja a szövetségi gyülésnek, mely őt a szövetségi tanácsba küldötte. 1865., 1871., 1874., 1878., 1885. és 1893. a svájci köztársasági elnöki hivatalát viselte. A haladó pártnak hive.
Dániel, svájci prot. teologus, szül. Dögerlinben (Zürich kánton) 1813 dec. 21., megh. Heidelbergában 1885 máj. 14. teologiát tanult Baselben és Göttingában. 1838. mint teol. magántanár habilitáltatta magát Baselben. 1841. schaffhauseni lelkész lett. 1849-ben Baselbe hivatott meg teologiai tanárnak, 1851-ben ugyanilyen minőségben Heidelbergába vitetett át. Részt vett mát ekkor kora minden teologiai vitáiban, küzdelmeiben, többek közt a német-kat. mozgalomban is. Ide vágó művei többek közt: Gesetzeskirche und Glaubenskirche (1852); Gespräche über Katholizismus und Protestantismus (Heidelberga 1852); Das Prinzip des Protestantizmus (1852). Szerkesztette 1852-59. az Allgemeine Kirchenzeitungot. FŐ műve: Christliche Dogmatik (Wiesbaden 1858-59)c. Alapította az Allgemeine kirchliche Zeitschrift-ot (Wiesbaden 1860-1872). Tevékeny része volt az 1863-ben alakult Protestantenverein létrejöttében. Charakterbild Jesu címü műve miatt 1864. igen heves megtámadtatásokban részesült. Die prot. Freiheit címü iratában (1865) védelmezte magát az általa egyházi reakciónak nevezett irányzat ellen. Egyéb művei még: Die Bildung der evang. Theologen (1863). Der deutsche Protestantenverien (Wiesbaden 1868 és 1871); Luther in Worms und Wittenberg (Elberfeld 1870). Munkatársa volt a Lange-féle bibliamagyarázati vállalatnak s a Lipcsében 1868 s köv. években kiadott nagy Bibel-lexikon szerkesztését is vitte. Utolsó negy műve: Das Christusbild der Apostol und der nachapostolischen Zeit.
Gottlob Ferdinánd Miksa Gottfried, német költő, szül. Tilsitben 1783., megh. Koblenzben 1817 dec. 11. Königsbergben tanulta a jogot. Königsbergben 1806. referendarius lett, 1812. Karlsruhéba ment, 1813-15. a szabadságharcban vett részt; van emlékszorba Koblenzben. Művei: Vaterlanslieder (Stuttgart 1815); Poetischer Nachlass (Berlin 1832); Sämmtliche Gedichte (u. o. 1837, 5. kiad. életirással Hagentől, Stuttgart 1878).
Károly, német filologus, szül. Brünnben 1827 dec. 11-én. 1851. gimnáziumi tanár Prágában, 1858. rendes tanár Innsbruckban, 1864-ben Grazban és 1875. Bécsben. Nevezetesebb munkái: Studeien zu Xenophon (Bécs 1869-76); Studien zu Calerius Flaccus (u. o. 1871). Ezenkivül több görög és római iró munkáit adta ki iskolai használatra. 1875 óta társszerkesztője a Zeitschrift für die österr. Gymnasien c. folyóiratnak és 1879 óta Hertellel és Wiener Studient adja ki.
Guido (szerzetesi nevén) János Jeromos Miksa, fizikus és meteorologus, szül. Hausban (nem messze Gröbmingtől) 1823 szept. 28-án, megh. Grazban 1890 nov. 23. Gimnáziumi tanulmányait Judenburgban kezdette az admonti szerzetesek vezetése alatt; középiskolai tanulmányait Grazban fejezte be. 1841. a Szt.-Benedek-rend kötelékébe lépett és 1845. tette le az ünnepélyes szerzetesi fogadalmakat. A rend főnöke felismervén S. hajlamát a természettudományok iránt, őt Grazba küldte, hogy ott az egyetemen kémiai és fizikai tanulmányokkal foglalkozzék; 1850. bölcsészetdoktori fokozatot nyert és igy tért vissza rendházába, hol azonban nem sokáig tartózkodott, mert már a következő évben Bécsben letevén a tanári vizsgát, Budára jött és a kir. kat. gimnáziumon mint póttanár kezdte tanári működését. Az 1854-55. tanévet a grazi állami főgimnáziumon töltötte és pedig már rendes tanári minőségben. 1855. ismét Budára jött, hol a II. ker. állami főreáliskolát szervezte. 1859-zől ezen iskolán működött mint igazgató és a fizika tanára; a reáliskola műszereivel állandó meteorologiai megfigyelések végzéséhez fogott. 1850. a magyar tudományos akadémia karolta fel a meteorologiai megfigyelések ügyét, e célból egy bizottságot küldvén ki; 1867. S. a déljelzést vállalta magára. A meteorologiai megfigyelések mellett főkép a magyarországi földmágnességi viszonyok meghatározásával foglalkozott; e célból első utazását 1864. Kruspér István műegyetemi tanár társaságában tette. Ez időtől kezdve végezte ama fontos méréseket, melyekkel hazai tudományosságunknak olyan nagy szolgálatokat tett. 1870. a meteorologiai és földmágnességi magyar kir. központi intézetet szervezte s egyúttal igazgatta. 1886. a Benedek-rend adminisztrátorának választotta. Ekkor hagyta el hazánkat, hogy rendjének szolgálatában egészen új működési kört vállaljon; az Admontban reá várakozó munka sem volt könnyü; mindenek előtt a rend zilált pénzügyi viszonyain kellett segíteni, mely feladatot tényleg meg is oldotta. 1890 febr. 10. nagy ünnepélyességgel szentelték fel őt admonti apáttá. Ezen fényes hivatalban azonban nem sokáig maradt, mert még ebben az évben néhány napig tartó betegség után meghalt. Tudományos működése úgyszólván egészen hazánknak volt szentelve. Legnagyobb érdeme hazánk földmágnességi viszonyainak meghatározása. Magyarország klimatográfiai viszonyainak megállapítása is az ő munkája eredménye; valamint az is, ami hazánkban a meteorologia terén történt, főkén az ő nevéhez fűződik. Irodalmi munkássága rendkivül nagy; a következő címü munkáit említjük: Analyse des Bleispeise von Oeblarn in Obersteiermark (Jahrb. der k. k. geologischen Reisch-ants., I. Jahrg.); Einige Nickel-Salze, dargestellt im chemischen Laboratorium de Joanneums in Graz; Analysen von Schlacken und Hüttenproducten als künstlichen Mineralien (Értekezés a budai kir. egyet. gimnázium Értesítőjében); Az akadémiai földdelejességi budai észlelde leirása; Magnetikai hegymeghatározások Magyar- és Erdélyországban (együttesen Kruspér István tanárral, Mathematikai és Természettudományi Közlemények); Magnetikai meghatározások Magyarországban 1866 és 1887. (s. Guido és Kruspér Istvántól, Mathematikai és Természettudományi Közlemények); ugyanez németül: Bodentemperaturen in Ofen; A magnetikai lehajlás megméréséről (székfoglaló értekezés); A Budán tett légtüneti és delejességi észleletek eredményei (1863-1866. évfolyam); Magnetikai helymeghatározások Magyarország DNy-i részén (Kondor Gusztávval, Mathematikai és Természettudományi Közlemények); Időjárási viszonyok Magyarországban 1871. évben (u. o.); Új meteorologiai állomások a hazában (Természettudományi Közlemény); Villámhárítók alkalmazásáról (u. o.); A napmelegség terjedése a föld mélyébe (1 táblával); Az elpárolgás szabad levegőben (Buda 1866); A budai levegő ózontartalmáról (1867); Az 1872 november 27-iki meteorraj; Az izogon vonalak rendhagyó menete Magyarország dél-keleti részeiben; Útmutató a hulló csillagok megfigyelésére; Budapest meteorologiai viszonyai. Legnagyobb műve a 67 negyedrét ívre terjedő: Adalékok a magyar korona országaihoz tartozó országok földmágnességi viszonyainak ismeretéhez (Budapest 1881) címü munka. - S. számos tudományos és közhasznu intézmény tagja volt. Érdemei elismerése jeléül a vaskorona-rend III. osztályát kapta.
Ernő, német költő, szül. Swinemündében (Usedom) 1839 ju. 21. A berlini művészeti akadémián festővé akarta kiképezni magát, 1865-83. lapszerkesztő volt, 1877 óta az eberfeldi kereskedelmi akadémia titkára. Politikai dalaival (1859) gyakran elegyedett a mindennapi küzdelmekbe. Gazdag költői tehetségről tanuskodnak költeménygyüjteményei: Aus tiefstem Herzen (Berlin 1860, 2. kiad. 1862); Verbrannt (u. o. 1861, 2. kiad. 1865); Stürme des Frühlings (u. o. 1865, 2. kiad. 1870); 1866 (u. o. 1867), melyek Gedichte (u. o. 1874) cím alatt összegyüjtve is megjelentek. Egyéb művei: Gegen Rom (9. kiadás Elberfeld 1874); Neue Gedichte (Lipocse 1882); Fürst Bismarck (Elberfeld 1885); Germania (drámai költemény, u. o. 1885); Kaiser Wilhelm (Lipcse 1888); Nielmals! Dem Fürsten Bismarck (u. o. 1893). Költeményeiből összkiadás: Gedichte cím alatt (3. kiad. Lipcse 1892) jelent meg.